„Ausztria császára” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Lásd még: +{{Osztrákok foglalkozás szerint}} |
a →Lásd még: +1 |
||
34. sor: | 34. sor: | ||
==Lásd még== |
==Lásd még== |
||
* [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája]] (a kezdetektől 1804-ig) |
* [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája]] (a kezdetektől 1804-ig) |
||
* [[Ausztriai Császárság]] |
|||
{{Osztrákok foglalkozás szerint}} |
{{Osztrákok foglalkozás szerint}} |
A lap 2018. július 14., 16:16-kori változata
Az osztrák császári címet – pontosabban Ausztria császárának címét – 1804-ben, Ausztria örökös császársággá alakításakor vette föl Habsburg–Lotaringiai II. Ferenc, az utolsó német-római császár, aki I. Ferenc néven lett az első osztrák császár. Az államjogi aktus célja az volt, hogy Ferenc azonos szintű uralkodóként léphessen fel az újonnan keletkezett Francia császárság uralkodójával, I. Napóleonnal szemben. Az Osztrák Császárságot 1867-ig Habsburg Monarchiának vagy Habsburg Birodalomnak is nevezték.
I. Ferenc, az első osztrák császár (II. Ferenc néven) a német-római császári címet is viselte 1806-ig, amikor – I. Napóleon francia császár követelésére – a Német-római Birodalom, és vele a német-római császári cím, hivatalosan („de jure”) is megszűntek. Ekkorra a Német-római Birodalom ténylegesen („de facto”) már nem létezett, mert Napóleon azt különálló királyságokra bontotta, amelyeknek élére saját rokonait vagy hozzá hű uralkodókat helyezett.
Az osztrák császárok névsora azonos a magyar királyokéval ebben a korban. A sorszámozások eltérőek, attól függően, hogy osztrák császárként, magyar vagy cseh királyként címezték az illető uralkodót.
Az 1867-es Kiegyezéssel az Osztrák Császárság átalakult dualista államszerkezetű perszonálunióvá. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik tagállama az Osztrák Császárság (azaz a „Birodalmi Gyűlésben Képviselt Tartományok”), másik tagállama a Magyar Királyság (azaz a „Magyar Korona Országai”) voltak. A közös uralkodó (rövid formájú) címe „császár és király”-ra („Kaiser und König”) módosult. A közös állami dokumentumok, intézmények neve előtt emiatt állt a k. u. k., azaz a „császári és királyi” rövidítés.
Az Osztrák–Magyar Monarchia (németül Österreich-Ungarn), és benne az Osztrák Császárság 1918-ig állt fenn. Az első világháborút követő forradalmak után az első Osztrák Köztársaság (1918–1938) parlamentje kimondta a monarchia megszűnését, a Habsburg-család trónfosztását, az uralkodó család tagjainak örökös száműzetését, amelyet a második Osztrák Köztársaság (1945–) parlamentje csak az 1990-es években enyhített.
Források
- Niederhauser Emil - Gonda Imre: A Habsburgok. Budapest, Pannonica Kiadó Kft, 1998.ISBN 9789638469755
- Pusztaszeri László: Habsburg Ottó élete és kora, Budapest, Nap Kiadó, 1997. ISBN 978-963-8116-27-7
Lásd még
- Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája (a kezdetektől 1804-ig)
- Ausztriai Császárság