Poroszország (történeti)

Fájl:Plemiona pruskie.png

Porosz törzsek

Poroszország (történeti) másnéven Ó-Poroszország. Nagyobbrészt ma Lengyelországhoz, kisebbrészt Oroszországhoz tartozó (Kalinyingrád és körzete) történelmi terület. Későbbi elnevezése Kelet-Poroszország, amelynek területe a történelem során többször módosult. Történelmi Poroszországnak azt a régiót szokás nevezni, ahol a kihalt balti poroszok éltek. Ez a Balti-tenger partján, a Visztula és a Nyeman mentén található. Területe 36 993 km².

Porosz régiók (hajdani porosz törzsi területek):

• Pomezánia
• Pogezánia
• Lubava
• Warmia
• Bartia
• Galindia
• Nadruvia
• Skalva
• Sambia
• Natangia
• Suduva

Keleti határai a történeti Poroszországnak, melyek Litvániával határosak, bizonytalanok. Egyes történészek szerint Nadruvia, Galindia, Suduva keleti végeit a lovagrend a litvánoktól foglalta el, akárcsak Skalva tartományt (a Memel-vidék).

A poroszok egészen a XIII. századig zavartalanul birtokolták a területet. Mivel pogányok voltak, számos kísérletet tettek térítésükre. Katonai jellegű (keresztes-hadjárat) térítésükre a 1226-tól került sor, amikor a Szentföldről és Magyarországról elűzött Német (Teuton) Lovagrendet betelepítették a poroszokkal szomszédos Kulmba. A poroszok hosszú időn át ellenálltak a kereszteseknek, s komoly veszteségeket szenvetek a harcokban. A területek benépesítésére nagyszámú német telepes érkezett, ami lassan asszimilálta a poroszságot. Maga a porosz név azonosult a némettel, poroszoknak számítottak a német telepesek is.

Területileg Poroszország is egészen más fogalmat takart. 1309-ben a Német Lovagrend meghódította az addig Lengyelország részét képező Kelet-Pomerániát. Így már azt az országot is Poroszországnak nevezték. A lengyelek később visszaszerezték Kelet-Pomerániát és még a lovagrend porosz területeinek nyugati és középső részét is birtokukba vették. A keleti felén a lovagok hűbéresként birtokolták államukat, egész addig, amíg Brandenburgi Albert protestáns hercegséget nem alapított rajta.

Lengyelország első felosztásakor a Porosz Királyság megkapta a történeti Poroszországból a lengyelek által birtoklott felét és Kelet-Pomerániát. A második felosztáskor a teljes terület a birtokába jutott. A történeti terület ekkor mint Kelet-Poroszország néven szerepelt, Königsberg (Kalinyingrád) központtal, Kelet-Pomerániát pedig Nyugat-Poroszországnak neveztékm, annak székhelye Danzig (Gdańsk) volt.

Az első világháború után Lengyelországot helyreállították, Kelet-Poroszország pedig Németország része maradt. Szárazföldi összeköttetés 1939-ben jött létre, amikor a náci Németország elfoglalta Lengyelországot és a Szovjetunióval közösen felosztotta. A háború végeztével a szovjetek nem mondtak le a kelet-lengyel területekről, amelyek ma Fehéroroszországhoz, Ukrjanához és Litvániához tartoznak. Lengyelországot ezekért cserébe nyugaton német (sziléziai, brandenburgi, pomerániai) területekkel és a Kelet-Poroszország nagy részével kárpótolta, míg a Sambia vidéke, Königsberggel a Szovjetunióhoz került és ma is az Orosz Föderáció része.

1945 után az összes németet kitelepítették az országból.

Külső hivatkozás

• Vajda Tamás: A Német Lovagrend a Baltikumban
• Britannica Hungaria, Magyar Világ Kiadó Budapest, 1994.
• Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon Kiadó Budapest, 2001.