Wehrmacht

Wehrmacht
A vaskereszt stilizált formája, a Wehrmacht emblémája (Balkenkreuz).
Dátum	1935–1945
Ország	Harmadik Birodalom
Típus	A Nagynémet Birodalom katonai ereje
Méret	20 700 000 (összesen, mindenkit számítva, aki szolgált) 17 893 200 (1939-1945) 2 200 000 (1945)
Diszlokáció	Zossen
Parancsnokok
Híres parancsnokok	Karl Dönitz Erich Raeder Wilhelm Keitel
Jelvények
Balkenkreuz Szvasztika
Kultúra és történelem
Mottó	Gott mit uns! (Velünk az Isten)
Színek	Feldgrau (Mezei szürke)
Háborús részvétel	Spanyol polgárháború Második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Wehrmacht témájú médiaállományokat.

Tizedesi rendfokozati kabátjelzés a Wehrmachtban

Wehrmacht (Heer) övcsat "Gott mit uns" felirattal

A Wehrmacht (szó szerint kb. véderő) a Harmadik Birodalom fegyveres erejének (haderejének) megnevezése volt 1935-től, a sorkatonaság bevezetésétől, 1946-ig. Három nagy haderőből állt: Heer (szárazföldi erők), Kriegsmarine (haditengerészet) és a Luftwaffe (légierő). Ezt megelőzően a hivatalosan használt név a Reichswehr, ezt követően pedig a Német Szövetségi Köztársaságban Bundeswehr (mely megnevezés a mai napig érvényben van), illetve az NDK fegyveres erőinek megnevezése pedig Nationale Volksarmee lett.

Megalakulásának előzményei

1918. november 18-án 11 órakor aláírták a compiègne-i fegyverszünetet, melynek értelmében véget ért a négy éven át tartó első világháború, melyből Németország vesztesen került ki. A háborút lezáró versailles-i békeszerződésben a győztes nagyhatalmak Németország számára kemény feltételeket szabtak meg. A fegyveres erők létszámát nagyon alacsonyra kellett csökkenteni. A haditengerészetet parti őrségi feladat ellátására redukálták, míg a hadsereg létszámát 100 000 főben maximalizálták, hogy csak önvédelemre legyen képes. A fegyverzetet is korlátozták: A haditengerészet nem építhetett vagy vásárolhatott nagyobb hajót és a hadseregnek nem lehettek tankjai, nehézfegyverei és nem rendelkezhetett légierővel. Ezenkívül feloszlatták a nagyvezérkart, amelyben sok szövetséges vezető az 1914 előtti német militarizmus fő forrását látta. A cél Németország legyengítése és erőtlenségének biztosítása volt.

Az új német államnak a weimari köztársaságnak szüksége volt valamilyen belső védelemre, így a jobboldali önkéntes egységekhez a Freikorpsokhoz fordult. Ezek spontán szerveződő, központi irányítás és sok esetben katonai fegyelem nélküli egységek voltak, de ők jelentették az egyedüli elérhető és használható erőt. 1921. március 23-án felállították az új fegyveres erőt: a Reichswehrt. A Freierkorps egységek létszáma ekkor már elérte a 100 000 főt, a hadsereg, a Reichsheer állományának a létszámát. A régi birodalmi hadsereghez képest mindez elenyésző volt, de a weimari köztársaság szinte a semmiből kezdte a honi a véderő felállítását.

A weimari kormány által Hans von Seeckt tábornok lett kinevezve a Reichsheer élére. Habár az antant ragaszkodott a korábbi nagyvezérkar feloszlatásához, von Seeckt létrehozott egy szervezetet, a Truppenamtot gyakorlatilag azonos funkcióval, de úgy, hogy az valójában sokkal centralizáltabb és erőteljesebb potenciállal rendelkezett. A két engedélyezett hadtest - az egyik Berlinben, a másik Kasselben állomásozott - sorállománya tapasztalt és odaadó önkéntesekből verbuválódott, akiknek többségéből ideális első generációs altiszt válhatott. von Seeckt nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy a birodalmi hadsereg hagyományait és identitásait átültesse az új seregbe. Az antant nem vette észre, hogy a Reichsheer egy gyors jövőbeni növekedésre képes, ütőképes magként formálódott meg. von Seeckt erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a Reichsheer távol tartsa magát a politikától, de a weimari köztársaságnak mindenképpen szövetségesre volt szüksége az antant szorításában, ezért 1922-ben a Szovjetunióval megkötötte a rapallói egyezményt. Titkos záradéka biztosította, hogy a Reichsheer tisztjeit és katonáit páncélos- és repüléskiképzésben részesítik az oroszok. A kazanyi és lipecki katonai bázisokon való kiképzés ellenében a németek vállalták, hogy átadják technikai és harcászati tapasztalataikat. Ugyanebben az időszakban von Seeckt felismerte a gépesítés nyújtotta lehetőségeket. Így lehetővé vált, hogy az olyan tisztek, mint Heinz Guderian – akit a gépesített alakulatok felügyelőségéhez helyeztek – szert tegyenek azokra a tapasztalatokra, amelyek később elősegítették a teljes mértékben páncélozott hadosztályok felállítását. Az 1930-as évek elejéig páncélosképzésben a katonák csak Kazanyban részesülhettek, míg Németországban tankokat szimuláló traktorokkal és gépjárművekkel gyakorolhattak. Mindez megmosolyogtatónak tűnhet, de ennek ellenére sikerült a katonákkal elsajátíttatni a páncélos-hadviselés alapjait, ami a későbbiekben felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult. Ily módon Adolf Hitlernek, amikor 1933-ban hatalomra jutott Németországban, egy kicsiny, ám mérete ellenére jól képzett hadsereg állt a rendelkezésére.

Nemzetiszocialista hatalomátvétel

1933. január 20-án az elnök Paul von Hindenburg Adolf Hitlert nevezte ki Németország kancellárjának. Hitler, aki frontkatonaként szolgált az I.világháborúban – a közkatonák között ritkaságnak számító vaskereszttel tüntették ki bátorságáért –, hamar kinyilvánította azt a szándékát, hogy a hadsereget nagy mértékben fejleszteni akarja. 1933 decemberében elrendelte, hogy növeljék a hadsereg létszámát háromszorosára. Célkitűzése az volt, hogy 1938-ra 21 hadosztály álljon hadrendben. 1935 márciusában újra bevezette a sorkatonaságot, hogy ezzel biztosítsa az emberanyagot a német hadsereg számára. Terveiben már 36 hadosztály szerepelt és ugyanekkor bejelentették, hogy Németország mindenféle korlátozás nélkül légierőt hoz létre. 1935-től kezdve Wehrmacht lett a német fegyveres erők hivatalos elnevezése.

Hitler tudatában volt annak, hogy terjeszkedési politikájának megvalósításához szüksége van a hadsereg feltétlen hűségére. Ennek elérésében védelmi minisztere, Werner von Blomberg is támogatta, aki 1932-től 1938-ig töltötte be posztját. (A békeszerződés rendelkezései értelmében a német védelmi miniszter nem lehetett volna aktív katona.) Ő volt az, aki elkezdte a Wehrmacht politizálását. Ezzel egyrészt az Ernst Röhm vezetése alatt álló nemzetiszocialista SA (Sturmabteilung) befolyását, valamint Hermann Göring, a Luftwaffe főparancsnokának hatalmát akarta ellensúlyozni. von Blomberg rendeletének értelmében minden egyenruhán viselni kellett a nemzetiszocialista párt jelvényeit; 1934 augusztusában pedig bevezették a hűségesküt, amelyet a már szolgálatot teljesítő katonáknak ugyanúgy le kellett tenni, mint a később bevonulóknak. A fegyveres erők státusza így gyökeresen megváltozott a német államban. A tiszteket és a közkatonákat kötelezték, hogy az alkotmány helyett Adolf Hitlernek, a Német Birodalom Führerrének esküdjenek feltétel nélküli hűséget. Ennek később, 1944 júniusában, a Hitler elleni merényletkísérlet idején nőtt meg a jelentősége, amikor sok tiszt ezen esküje miatt tagadta meg a Führer elleni nyílt fellépést. Hitlernek példa nélküli hatalma lett a Wehrmacht felett, és ez csak növekedett, amikor 1938-ban von Blomberg helyett magát nevezte ki hadügyminiszternek.

Haderőnemek és parancsnokságok

• Oberkommando der Wehrmacht (OKW) – a fegyveres erők főparancsnoksága
• Oberbefehlshaber West (OB West) – a német erők nyugati parancsnoka
• Abwehr – katonai hírszerzés (szó szerint: elhárítás)
• Heer – szárazföldi haderő
  • Oberkommando des Heeres (OKH) – a szárazföldi haderő főparancsnoksága
  • Főparancsnokok (Oberbefehlshaber des Heeres, OBdH)
    • Werner von Fritsch (Generaloberst): 1935 – 1938. február 4.
    • Walther von Brauchitsch tábornagy (Generalfeldmarschall): 1938. február 4 – 1941. december 19.
    • Adolf Hitler: 1941. december 19 – 1945. április 30.
    • Ferdinand Schörner tábornagy (Generalfeldmarschall): 1945. április 30 – 1945. május 8.
  • Vezérkari főnökök (Chefs des Generalstabes des Heeres)
    • Ludwig Beck (Generaloberst): 1935 – 1938
    • Franz Halder (Generaloberst): 1938 – 1942. szeptember
    • Kurt Zeitzler (Generaloberst): 1942. szeptember – 1944. július
    • Heinz Guderian (Generaloberst): 1944. július – 1945. március
    • Hans Krebs (General): 1945. március – május
• Luftwaffe – légierő
  • Oberkommando der Luftwaffe (OKL) – a légierő főparancsnoksága
• Kriegsmarine – haditengerészet
  • Oberkommando der Marine (OKM) – a haditengerészet főparancsnoksága

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Wehrmacht témájú médiaállományokat.

• Feldgrau.com research on the German armed forces 1918-1945 (angol nyelvű)

Kapcsolódó szócikkek

• Waffen-SS
• Harmadik Birodalom
• Második világháború