„Romano Guardini” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a 1968-ban elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
Nyelvi javítások, linkpontosítások
1. sor: 1. sor:
{{személy infobox}}
{{személy infobox}}
'''Romano Guardini''' ([[Verona]], [[1885]]. [[február 17.]] – [[München]], [[1968]]. [[október 1.]]) katolikus vallásfilozófus és teológus.
'''Romano Guardini''' ([[Verona (Olaszország)|Verona]], [[1885]]. [[február 17.]] – [[München]], [[1968]]. [[október 1.]]) katolikus pap, vallásfilozófus és teológus.


==Tudományos pályája==
==Tudományos pályája==
A németországi [[Freiburg im Breisgau|Freiburgban]] és [[Tübingen]]ben tanult. [[1910]]-ben szentelték pappá. [[1915]]-ben Freiburgban doktorált, majd 1922-ben Bonnban habilitált. 1923-ban a "Vallásfilozófia és keresztény világnézet" tanszékre került a berlini Humboldt egyetemen, amelyet [[1939]]-ig, a [[náci]]k általi kényszernyugdíjazásáig vezetett. 1935-ben a nemzeti szocialista Jézus-mítosz ellen fordult és kiemelte [[Jézus]] zsidó származásának egzisztenciális jelentőségét. A rejtekben átvészelt háborús éveket követően 1945-ben a Tübingeni egyetemre hívták, ahol vallásfilozófiát és keresztény világnézetet tanított. 1948-ban a Müncheni egyetemen tanított egészen nyugdíjazásáig. Utóda ezen a tanszéken [[Karl Rahner]] a 20. század legnagyobb német teológusa lett. 1962-től egészségi okokból befejezte előadói tevékenységét, ami miatt a [[II. vatikáni zsinat]]on sem vehetett már részt, pedig felkérése volt a liturgikus komisszióba.
A németországi [[Freiburg im Breisgau|Freiburgban]] és [[Tübingen]]ben tanult. [[1910]]-ben szentelték pappá. [[1915]]-ben Freiburgban doktorált, majd 1922-ben Bonnban habilitált. 1923-ban a berlini Humboldt egyetem "Vallásfilozófia és keresztény világnézet" tanszékére került, amelyet [[1939]]-ig, a [[Nemzetiszocializmus|náci]]k általi kényszernyugdíjazásáig vezetett. 1935-ben a nemzetiszocialista Jézus-mítosz ellen fordult, és kiemelte [[Jézus]] zsidó származásának egzisztenciális jelentőségét. A rejtekben átvészelt háborús éveket követően 1945-ben a tübingeni egyetemre hívták, ahol vallásfilozófiát és keresztény világnézetet tanított. 1948-tól egészen nyugdíjazásáig a müncheni egyetemen tanított. Utóda ezen a tanszéken [[Karl Rahner]], a 20. század legnagyobb német teológusa lett. 1962-től egészségi okokból befejezte előadói tevékenységét, ami miatt a [[Második vatikáni zsinat|II. vatikáni zsinat]]on sem vehetett már részt, pedig felkérése volt a liturgikus bizottságba.


[[1968]]. október 1-jén hunyt el. Először a müncheni papi temetőben helyezték örök nyugalomra, majd 1997-ben a müncheni egyetemi templomban helyezték el hamvait. Hagyatékát az általa alapított Bajor Katolikus Akadémia gondozza.
[[1968]]. október 1-jén hunyt el. Először a müncheni papi temetőben temették el, majd 1997-ben a müncheni egyetemi templomban helyezték el hamvait. Hagyatékát az általa alapított Bajor Katolikus Akadémia gondozza.


[[2004]]-ben a berlini egyetemen tiszteletére Guardini alapítványi professzorátust alapítottak.
[[2004]]-ben a berlini egyetemen tiszteletére Guardini alapítványi professzorátust alapítottak.


Egy jelentős magyar teológus volt Guardini tanítványa: Boros László jezsuita.<ref>V. ö. Vass György SJ: Boros László emlékére. Kortárs magyar jezsuiták II. Bp., 1992. 165-170</ref>
Egy jelentős magyar teológus, [[Boros László (teológus)|Boros László]] jezsuita Guardini tanítványa volt .<ref>V. ö. Vass György SJ: Boros László emlékére. Kortárs magyar jezsuiták II. Bp., 1992. 165-170</ref>


==Jelentősége==
==Jelentősége==
Guardini a XX. sz. [[katolikus]] világnézetének egyik legjelentősebb német képviselője, különös tekintettel a [[vallásfilozófia]], liturgika, pedagógia és az ökumenika területén. Foglalkozott [[Rainer Maria Rilke|Rilke]], Raabe és [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] értelmezésével, de elsősorban olyan filozófusok művének beható elemzésével, mint [[Szókratész]], [[Platon]], [[Hippói Szent Ágoston]], [[Dante Alighieri]], [[Blaise Pascal|Pascal]], [[Kierkegaard]] vagy [[Friedrich Nietzsche]]. Szemlélete középpontjában az a törekvés áll, hogy a hegeli dialektikát egy nem-hegeli dialogikára cserélje. Ebben Georg Simmel, Heinrich Rickert és [[Martin Buber]] hatottak rá. Politikai teológiájában egyensúlyozni próbált Carl Schmidt és a katolikus szocialisták között, amely nem vezetett sikerre.
Guardini a XX. századi [[katolikus]] világnézet egyik legjelentősebb német képviselője, különös tekintettel a [[vallásfilozófia]], [[liturgika]], [[pedagógia]] és az [[ökumenizmus|ökumené]] területén. Foglalkozott [[Rainer Maria Rilke|Rilke]], Raabe és [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] értelmezésével, de elsősorban olyan filozófusok művének beható elemzésével, mint [[Szókratész]], [[Platón]], [[Hippói Szent Ágoston]], [[Dante Alighieri]], [[Blaise Pascal|Pascal]], [[Søren Aabye Kierkegaard|Kierkegaard]] vagy [[Friedrich Nietzsche]]. Szemlélete középpontjában az a törekvés áll, hogy a hegeli dialektikát egy nem-hegeli dialogikára cserélje. Ebben Georg Simmel, Heinrich Rickert és [[Martin Buber]] hatottak rá. Politikai teológiájában egyensúlyozni próbált Carl Schmidt és a katolikus szocialisták között, ami nem vezetett sikerre.


==Művei magyar nyelven==
==Művei magyar nyelven==
Az Országos Széchényi Könyvtár<ref>[http://www.oszk.hu/index_hu.htm Országos Széchényi Könyvtár]</ref> katalógusa alapján.
Az Országos Széchényi Könyvtár<ref>[http://www.oszk.hu/index_hu.htm Országos Széchényi Könyvtár]</ref> katalógusa alapján, a magyar megjelenés sorrendjében.


*1988. Az imádság iskolájában, A lelki élet mesterei. Budapest: Szt. István Társ.
*1988. Az imádság iskolájában, A lelki élet mesterei. Budapest: Szt. István Társ.
*1992. Levelek az önnevelésről. Budapest: Szt. István Társ.
*1992. Levelek az önnevelésről. Budapest: Szt. István Társ.
*1994. Az újkor vége. Ford. G. Ambrus, XX. századi keresztény gondolkodók, 7. Budapest: Vigilia.
*1994. Az újkor vége. Ford. Ambrus G., XX. századi keresztény gondolkodók, 7. Budapest: Vigilia.
*1995. Az élő Isten. Ford. D. Kerényi, Teológia és élet. Budapest: Jel.
*1995. Az élő Isten. Ford. Kerényi D., Teológia és élet. Budapest: Jel.
*1999. A zsoltárok bölcsessége, elmélkedések. Budapest: Budai Ferences Plébánia.
*1999. A zsoltárok bölcsessége, elmélkedések. Budapest: Budai Ferences Plébánia.
*2000. [http://www.katolikus.hu/orokmecs.html Örökmécs, a liturgia világa]. Ford. G. Halamka. 2. kiad., Szent István téka, 3. Budapest: Szt. István Társ.
*2000. [http://www.katolikus.hu/orokmecs.html Örökmécs, a liturgia világa]. Ford. Halamka Gy., 2. kiad., Szent István téka, 3. Budapest: Szt. István Társ.
*2001. Önmagunk elfogadása. Kismaros: Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor.
*2001. Önmagunk elfogadása. Kismaros: Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor.
*2002. A kereszténység lényege. Ford. D. Kerényi, Teológia és élet, 4. Budapest: Jel.
*2002. A kereszténység lényege. Ford. Kerényi D., Teológia és élet, 4. Budapest: Jel.
*2003. "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói Elégiáiról. Ford. T. Görföl. Budapest: Új Ember.
*2003. "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói Elégiáiról. Ford. Görföl T., Budapest: Új Ember.
*2006. Az Úr Krisztus elmélkedések Jézus Krisztus személyéről és életéről. Ford. Á. Márton és M. B. Hidvégi. Budapest: Szt. István Társ.
*2006. Az Úr Krisztus. Elmélkedések Jézus Krisztus személyéről és életéről. Ford. Márton Á. és Hidvégi M. B., Budapest: Szt. István Társ.


===Folyóiratban===
===Folyóiratban===

A lap 2015. szeptember 7., 10:37-kori változata

Romano Guardini
Született1885. február 17.[1][2][3][4][5]
Verona[6]
Elhunyt1968. október 1. (83 évesen)[1][7][3][4][8]
München[6]
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • a Padovai Egyetem díszdoktora
  • a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem díszdoktora
  • A német könyvszakma békedíja (1952. szeptember 24.)[9]
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1958)
  • Bajor Érdemrend (1958)
  • Erasmus-díj (1962)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (1965)
  • Munich "München leuchtet" award (1965)
SírhelyeLudwigskirche
A Wikimédia Commons tartalmaz Romano Guardini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Romano Guardini (Verona, 1885. február 17. – München, 1968. október 1.) katolikus pap, vallásfilozófus és teológus.

Tudományos pályája

A németországi Freiburgban és Tübingenben tanult. 1910-ben szentelték pappá. 1915-ben Freiburgban doktorált, majd 1922-ben Bonnban habilitált. 1923-ban a berlini Humboldt egyetem "Vallásfilozófia és keresztény világnézet" tanszékére került, amelyet 1939-ig, a nácik általi kényszernyugdíjazásáig vezetett. 1935-ben a nemzetiszocialista Jézus-mítosz ellen fordult, és kiemelte Jézus zsidó származásának egzisztenciális jelentőségét. A rejtekben átvészelt háborús éveket követően 1945-ben a tübingeni egyetemre hívták, ahol vallásfilozófiát és keresztény világnézetet tanított. 1948-tól egészen nyugdíjazásáig a müncheni egyetemen tanított. Utóda ezen a tanszéken Karl Rahner, a 20. század legnagyobb német teológusa lett. 1962-től egészségi okokból befejezte előadói tevékenységét, ami miatt a II. vatikáni zsinaton sem vehetett már részt, pedig felkérése volt a liturgikus bizottságba.

1968. október 1-jén hunyt el. Először a müncheni papi temetőben temették el, majd 1997-ben a müncheni egyetemi templomban helyezték el hamvait. Hagyatékát az általa alapított Bajor Katolikus Akadémia gondozza.

2004-ben a berlini egyetemen tiszteletére Guardini alapítványi professzorátust alapítottak.

Egy jelentős magyar teológus, Boros László jezsuita Guardini tanítványa volt .[10]

Jelentősége

Guardini a XX. századi katolikus világnézet egyik legjelentősebb német képviselője, különös tekintettel a vallásfilozófia, liturgika, pedagógia és az ökumené területén. Foglalkozott Rilke, Raabe és Dosztojevszkij értelmezésével, de elsősorban olyan filozófusok művének beható elemzésével, mint Szókratész, Platón, Hippói Szent Ágoston, Dante Alighieri, Pascal, Kierkegaard vagy Friedrich Nietzsche. Szemlélete középpontjában az a törekvés áll, hogy a hegeli dialektikát egy nem-hegeli dialogikára cserélje. Ebben Georg Simmel, Heinrich Rickert és Martin Buber hatottak rá. Politikai teológiájában egyensúlyozni próbált Carl Schmidt és a katolikus szocialisták között, ami nem vezetett sikerre.

Művei magyar nyelven

Az Országos Széchényi Könyvtár[11] katalógusa alapján, a magyar megjelenés sorrendjében.

  • 1988. Az imádság iskolájában, A lelki élet mesterei. Budapest: Szt. István Társ.
  • 1992. Levelek az önnevelésről. Budapest: Szt. István Társ.
  • 1994. Az újkor vége. Ford. Ambrus G., XX. századi keresztény gondolkodók, 7. Budapest: Vigilia.
  • 1995. Az élő Isten. Ford. Kerényi D., Teológia és élet. Budapest: Jel.
  • 1999. A zsoltárok bölcsessége, elmélkedések. Budapest: Budai Ferences Plébánia.
  • 2000. Örökmécs, a liturgia világa. Ford. Halamka Gy., 2. kiad., Szent István téka, 3. Budapest: Szt. István Társ.
  • 2001. Önmagunk elfogadása. Kismaros: Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor.
  • 2002. A kereszténység lényege. Ford. Kerényi D., Teológia és élet, 4. Budapest: Jel.
  • 2003. "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói Elégiáiról. Ford. Görföl T., Budapest: Új Ember.
  • 2006. Az Úr Krisztus. Elmélkedések Jézus Krisztus személyéről és életéről. Ford. Márton Á. és Hidvégi M. B., Budapest: Szt. István Társ.

Folyóiratban

  • Romano Guardini 1885–1968. Katolikus Szemle 20 (1968) 373–375.
  • Páli Zoltán: A liturgia szelleme. Romano Guardini liturgikus munkássága. Jel 11 (1999) 9 282-285.
  • Szabó Ferenc: Huszonöt éve hunyt el Romano Guardini. Távlatok 15 (1994) 112-115
  • Mezei Balázs: Guardini, Romano. In. Világirodalmi lexikon Budapest: Akad. K., 1992–1996 19. köt. 433–434.
  • Zucal, Silvano: Guardini és az erősség erénye. Ford. Horváth Endre. Communio. 8 (2000) 2 47-69.
  • Ancsin István: Guardini - egy elfelejtett reformer; Romano Guardini: Európa - valóság és feladat (Ancsin István fordítása) Vigilia 66 (2001) 729-738.
  • Máthé Andrea, A költészetértelmezés a filozófia és a teológia vonatkozásában. Recenzió Romano Guardini: "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói elégiáiról. in Jelenkor

További anyagok

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  6. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Гвардини Романо, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Гвардини Романо, 2015. szeptember 27.
  8. ↑ AlKindi
  9. ↑ https://www.friedenspreis-des-deutschen-buchhandels.de/alle-preistraeger-seit-1950/1950-1959/romano-guardini
  10. ↑ V. ö. Vass György SJ: Boros László emlékére. Kortárs magyar jezsuiták II. Bp., 1992. 165-170
  11. ↑ Országos Széchényi Könyvtár
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Romano_Guardini&oldid=16486731”