„Charles Baudelaire” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor: | 4. sor: | ||
|kép=Charles Baudelaire.jpg |
|kép=Charles Baudelaire.jpg |
||
|képméret=200px |
|képméret=200px |
||
| |
|képaláírás = Charles Baudelaire |
||
| |
|születés dátuma = [[1821]]. [[április 9.]] |
||
| |
|születés helye = [[Párizs]], [[Franciaország]] |
||
| |
|halál dátuma = [[1867]]. [[augusztus 31.]] {{életkor-holt|1821|4|9|1867|8|31}} |
||
| |
|halál helye = [[Párizs]], Franciaország |
||
}} |
}} |
||
'''Charles Baudelaire''' ([[Párizs]], [[1821]]. [[április 9.]] – Párizs, [[1867]]. [[augusztus 31.]]) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja. |
'''Charles Baudelaire''' ([[Párizs]], [[1821]]. [[április 9.]] – Párizs, [[1867]]. [[augusztus 31.]]) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja. |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
* Hatéves korában meghalt művészeti érdeklődésű apja. Édesanyja férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt annak, hogy [[1841]]-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági, fél-prostituált, mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett. |
* Hatéves korában meghalt művészeti érdeklődésű apja. Édesanyja férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt annak, hogy [[1841]]-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági, fél-prostituált, mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett. |
||
* Lapot szerkesztett az [[1848. februári forradalom]] idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető [[Gustave Flaubert|Flaubert]] ''Érzelmek iskolája'' |
* Lapot szerkesztett az [[1848. februári forradalom]] idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető [[Gustave Flaubert|Flaubert]] ''Érzelmek iskolája'' című korrajz-remekművében. |
||
* A ''Romlás virágai'' című [[1857]]-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a [[Bovaryné]] miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a [[szifilisz|vérbajt]] is elkapta. |
* A ''Romlás virágai'' című [[1857]]-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a [[Bovaryné]] miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a [[szifilisz|vérbajt]] is elkapta. |
||
* Több előadóutat, költői estet tartott [[Belgium]]ban. (Itt került kapcsolatba [[Félicien Rops]] belga festővel, aki később a ''Romlás virágait'' illusztrálta.) Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az [[1865]]-ben [[Brüsszel]]be költözött [[Victor Hugo]] gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen roncsként vegetált. |
* Több előadóutat, költői estet tartott [[Belgium]]ban. (Itt került kapcsolatba [[Félicien Rops]] belga festővel, aki később a ''Romlás virágait'' illusztrálta.) Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az [[1865]]-ben [[Brüsszel]]be költözött [[Victor Hugo]] gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen roncsként vegetált. |
||
30. sor: | 30. sor: | ||
* ''Journaux intimes'' 1891 (magyar ford. [[Rónay György]]) |
* ''Journaux intimes'' 1891 (magyar ford. [[Rónay György]]) |
||
* Műveinek legbővebb magyar nyelvű kiadása: ''Baudelaire válogatott művei Bp., Európa Kk. 1964, Vál. és szerk.: [[Réz Pál]]'' |
* Műveinek legbővebb magyar nyelvű kiadása: ''Baudelaire válogatott művei Bp., Európa Kk. 1964, Vál. és szerk.: [[Réz Pál]]'' |
||
* Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A ''Romlás virágai'' harmadik kiadásához (csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: „Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc |
* Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A ''Romlás virágai'' harmadik kiadásához (csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: „Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc fordítása). |
||
=== Hatása a magyar irodalomra === |
=== Hatása a magyar irodalomra === |
A lap 2014. november 21., 21:26-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Charles Baudelaire | |
Charles Baudelaire | |
Született | Charles-Pierre Baudelaire 1821. április 9. Párizs, Franciaország |
Elhunyt | 1867. augusztus 31. (46 évesen) Párizs, Franciaország |
Állampolgársága | francia[1] |
Élettársa | Jeanne Duval |
Szülei | Caroline Aupick Joseph-François Baudelaire |
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Concours général |
Halál oka | szifilisz |
Sírhelye | Montparnasse-i temető (6) |
Charles Baudelaire aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Baudelaire témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.
Élete
- Hatéves korában meghalt művészeti érdeklődésű apja. Édesanyja férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt annak, hogy 1841-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági, fél-prostituált, mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett.
- Lapot szerkesztett az 1848. februári forradalom idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető Flaubert Érzelmek iskolája című korrajz-remekművében.
- A Romlás virágai című 1857-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a Bovaryné miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a vérbajt is elkapta.
- Több előadóutat, költői estet tartott Belgiumban. (Itt került kapcsolatba Félicien Rops belga festővel, aki később a Romlás virágait illusztrálta.) Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az 1865-ben Brüsszelbe költözött Victor Hugo gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen roncsként vegetált.
Művei
- A romlás virágainak második, bővített kiadása (1861) után Baudelaire a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei (Le Spleen de Paris) és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára. Ő ismertette meg művészi rokonának, Edgar Allan Poe-nak műveit a francia olvasókkal. A legnagyobb hatást Rimbaud-ra és Verlaine-re, valamint Mallarmé már az ő elképzelésein is túlmutató költészetére tette.
- Az utazás
- Les fleurs du mal (1857)
- Le Spleen de Paris (magyarul: A fájó Párizs)
- Les Épaves, válogatás a Franciaországban betiltott Romlás virágaiból, belgiumi kiadás, Félicien Rops illusztrációival
- L'Art romantique (1867)
- Petits poèmes en prose (1869)
- Journaux intimes 1891 (magyar ford. Rónay György)
- Műveinek legbővebb magyar nyelvű kiadása: Baudelaire válogatott művei Bp., Európa Kk. 1964, Vál. és szerk.: Réz Pál
- Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A Romlás virágai harmadik kiadásához (csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: „Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc fordítása).
Hatása a magyar irodalomra
- Alig van a világirodalomnak más költője, aki nála nagyobb hatást tett volna a modern magyar irodalom fejlődésére. Már a 19. század végén fordították, de igazán a Nyugat klasszikus „első nemzedéke” honosította meg a nagyközönség számára. Ady többször írt róla, egyik korai fordítója Kosztolányi volt. Főművének címét eleinte „A Rossz virágaiként” fordították, így György Oszkár és Térey Sándor 1922-es fordításkötetükben. 1923-ban jelent meg a Romlás virágainak teljes kiadása, Babits Mihály, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc műfordításaival. Ennek harmadik, bővített kiadásához (Révai Könyvkiadó, 1943) Szabó Lőrinc átdolgozta saját régebbi fordításait. Ehhez a kiadáshoz írta nagy Baudelaire-tanulmányát is. A későbbi nemzedék tagjai közül leginkább Kálnoky László fiatalkori költészetén érezhető Baudelaire hatása. A Romlás virágai új, teljes fordítását a közelmúltban Tornai József készítette el.
Szakirodalom
- Jean-Paul Sartre: Baudelaire
- Murányi Győző: Az elátkozott
- Gera György: Baudelaire
- Gyergyai Albert több nagy tanulmánya
- Réz Pál: Baudelaire (Gondolat Kiadó, „Írók világa” sorozat, Bp., 1972
További információk
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Charles Baudelaire témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Charles Baudelaire témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Baudelaire témájú médiaállományokat.
- ↑ Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 13.)