„Haynal Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
infobox Címke: HTML-sortörés |
Világ Igaza |
||
| 22. sor: | 22. sor: | ||
A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[kolozsvár]]i egyetemen nyerte el (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosította magát, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. |
A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[kolozsvár]]i egyetemen nyerte el (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosította magát, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. |
||
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. |
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref> |
||
Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[vérkeringés|vérkeringési rendszer]] elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával. |
Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[vérkeringés|vérkeringési rendszer]] elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával. |
||
A lap 2014. február 10., 23:16-kori változata
| Haynal Imre | |
| Született | 1892. november 12. Beszterce |
| Elhunyt | 1979. február 3. (86 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos, belgyógyász |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Óbudai temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haynal Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Haynal Imre (Beszterce, 1892. november 12. – Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász.
Életpályája
A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen nyerte el (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosította magát, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a Világ Igaza címmel tüntették ki.[2]
Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest, 1938).
Emlékezete
Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet 1975-ben Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé nevezték át[3], majd 2001-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Testnevelési Főiskola és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a Haynal Imre Egészségtudományi Kar (HIETE).[4]
Jegyzetek
Forrás
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
.svg){kind=small}
