„Haynal Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Életpályája: emlékezete (jól összevissza nevezgetett intézmények) |
infobox Címke: HTML-sortörés |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Életrajz infobox |
|||
| név = Haynal Imre |
|||
| kép = |
|||
| képméret = |
|||
| képaláírás = |
|||
| születési név = |
|||
| születés helye = [[Beszterce]] |
|||
| születés dátuma = [[1892]]. [[november 12.]] |
|||
| halál helye = [[Budapest]] |
|||
| halál dátuma = [[1979]]. [[február 3.]] {{életkor-holt|1892|11|12|1979|02|03}} |
|||
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]] |
|||
| házastárs = |
|||
| szakma = orvos, <br />belgyógyász |
|||
| munkái = |
|||
| díjak = |
|||
| kitüntetés = |
|||
| aláírás = |
|||
}} |
|||
'''Haynal Imre''' ([[Beszterce]], [[1892]]. [[november 12.]] – [[Budapest]], [[1979]]. [[február 3.]]) [[Kossuth-díj]]as (1957) magyar orvos, belgyógyász. |
'''Haynal Imre''' ([[Beszterce]], [[1892]]. [[november 12.]] – [[Budapest]], [[1979]]. [[február 3.]]) [[Kossuth-díj]]as (1957) magyar orvos, belgyógyász. |
||
A lap 2014. január 27., 15:26-kori változata
| Haynal Imre | |
| Született | 1892. november 12. Beszterce |
| Elhunyt | 1979. február 3. (86 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos, belgyógyász |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Óbudai temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haynal Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Haynal Imre (Beszterce, 1892. november 12. – Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász.
Életpályája
A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen nyerte el (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosította magát, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki.
Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest, 1938).
Emlékezete
Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet 1975-ben Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé nevezték át[2], majd 2001-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Testnevelési Főiskola és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a Haynal Imre Egészségtudományi Kar (HIETE).[3]
Jegyzetek
Forrás
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
.svg){kind=small}
