Semmering-hágó

é. sz. 47,633°, k. h. 15,830°47.633, 15.83

A Semmering-hágó a nagy alpesi hágók közt a legkeletibb és legalacsonyabb (985 m), Ausztria keleti-középső részén, Stájerország (Steiermark) és Alsó-Ausztria (Niederösterreich) szövetségi tartományok (Bundesland) határán, amely egyúttal a Mura (Mur) és a Lajta (Leitha) vízgyűjtő medencéjének vízválasztója is. A rajta futó út Bécset köti össze Stájerországon keresztül a Balkánnal, Karintián keresztül Olaszországgal és a Felső-Enns-völgyön át Innsbruckkal. Minthogy az ősi útvonalak keletről megkerülték az Alpokat, a korábbi történeti időkben ennek a hágónak nem volt különösebb jelentősége Egészen 1160-ig, amikor Ausztria és Stájerország egyesült, és egy menedékház (Spital am Semmering) létesült itt.

A hágón közkedvelt gyógyüdülő- és télisport-központ épült ki. Fenyvesekkel borított hegyek veszik körül, északról a Rax- (2007 m) és a Schneeberg-csúcs (2076 m) magasodik.

Általános jellemzés

Az Adria tengerszintje feletti 984 méteres magasságban található magashegyi hágó (németül Gebirgspaß) Ausztriában, északról a Raxalp, délről pedig a Wechselgebirge között helyezkedik el. Közvetlenül a hágónál, délen a Hirschkogel, északon a Pinkelkogel (1292 m.) található. A természetes határt Alsó-Ausztria és Stájerország között a Semmering képezi.

Tauernfensterhez hasonlóan Semmering térsége is olyan „geológiai ablak”-ot képez, amelyen keresztül megláthatjuk a Központi-Alpok (ném.: Zentralalpe) legrégebbi kőzeteinek újabbkori gyűrődéseit. Ez mintegy 200 km²-es területet jelent.

Elnevezése

A Semmering térsége a népvándorlás nyugtalan időszakában legnagyobb részt néptelen vidék volt. Tulajdonképpen ez ugyanolyan helyzet, mint ami akkoriban az egész Keleti-Alpok vidékére jellemző volt.

Aztán valamikor a 6. században vándoroltak erre azok a szláv törzsek, amelyek Semmeringnek az első nevet adták: „Semmerick”, ami feltételezhetően „barátságtalan, rideg” kifejezést jelentett. Természetesen van más vélemény is a névadásról, például ha más szláv, vagy német nyelvi gyökérből történő származtatását vizsgáljuk Így például a szláv „Smrk” (cirbolyaerdő), vagy „Cemerinik”, ami „A havasi rózsa (havasszépe) hegyé”-t jelenti.

Valamikor a 10. században került sor a terület németekkel való benépesítésére ugyanúgy, mint más, korábban szlávok által lakott területek esetében is történt. A német betelepültek hosszú időn át német nevén, „Cerewald” (Cirbolyafal)-nak nevezték a vidéket. Ulrich von Liechtenstein minnesänger „Arthus Utazása” című visszaemlékezésében beszámol a „Semernic”-en való átkelés utáni visszatéréséről.

Története

A bécsi dombság és a déli területek közötti közlekedés a 12. század kezdetéig a kedvezőbb domborzatú keleti térségben, a Pittental-on meglevő régi római úton bonyolódott. 1160-ból van ismeretünk a Semmeringen átvezető első málhásút (németül Saumweg) létezéséről. Aztán ezt a málhásutat a VI. Károly által 1735-ben létesített „Semmeringstraße” váltotta fel. Ettől kezdve indult meg a környék (pl. Schottwien) fejlődése, mivel ezen az egyre fontosabbá váló útvonalon létrejöttek a hegyi közlekedést, szállítást szolgáló váltóállomások, ahol lovakat lehetett cserélni, szálláshelyekkel és a közlekedőeszközöket javító/gyártó műhelyekkel (pl. lószerszám készítők, kovácsok, kerékgyártók).

Közvetlenül a 19. század kezdetén egy olyan új nyomvonalat hoztak létre, amellyel a legveszélyesebb emelkedőszakaszt kiiktatták, s ezzel a szakasszal 1839-től 1841-ig most már egy második közúti kapcsolatot is teremtettek.

1842-ig vasútvonal működött Bruck an der Mur és Mürzzuschlag között. Ugyanígy élő szakasz létezett már Bécs és Gloggnitz között is. A két végállomás közti semmeringi hézagot aztán 1854-ben, a Carl Ritter von Ghega által tervezett, napjainkban már a világ kulturális öröksége közé sorolt Semmeringi vasút (Semmeringbahn) megépítésével szüntették meg.

A Semmeringstraße nyomvonalát 1956-tól 1958-ig harmadszor is korrigálták, amivel azt a közlekedés fejlődésének megnövekedett igényeihez igazították.

Közlekedés

A Semmering-hágó – a Wechsel-hágó mellett – a legfontosabb kapcsolatot jelenti az alsó-ausztriai és stájer tartományok között. Áthaladhatunk rajt az országúton, a Semmering gyorsforgalmi úton (S6), valamint a Semmeringbahn elnevezésű vasútvonalon. A hágó magasságában található az azonos nevű „Luftkurort Semmering”.

A Semmering autóút (Schnellstraße)

Ausztria egyik autóútja, amelyik - a stájerországi Semmeringen át - a Süd Autobahn (A2) seebesteini csomópontja és a Pyhrn Autobahn St. Michael csomópontja közt biztosít közúti kapcsolatot.

Az autópálya 106 kilométer hosszú és 14 alagútja van (17 km). Az autópálya utolsó hiányzó szakaszát – a Semmeringscheitel-Alagutat 2004. októberében adták át a forgalomnak. A létesítmény feladata, hogy tehermentesítse Semmering települést, illetve a Semmering-hágón átvezető utat a csúcsidőben jelentkező 12.000 jármű/napos terheléstől.

A Semmering alagútlánc összességében hat autópálya-alagútból áll. Ezek (Bécs irányában felsorolva):

• Ganzstein-alagút, 2,1 km
• Spital-alagút, 2,5 km
• Steinhaus-alagút, 1,8 km
• Semmering–Scheitel-alagút, 3,5 km
• Eselstein-alagút, 0,175 km
• Grasberg-alagút, 0, 352 km

A Ganzstein-alagút második csöve 2008. májusáig épült meg. Ehhez az első kapavágást 2005. december 4-én tették meg. A déli alagút megépítését követően az északi alagutat teljes mértékig felújítják. Így 2008. végétől kezdve a Semmering-autóút mindkét forgalmi irányban két forgalmi sávval fog üzemelni. Az építési költségek mintegy 68 millió € -t tettek ki.

A Schottwien–völgyhíd 130 méter magas és teljes hossza 632 méter, az osztrák nagy autópálya-hidak közt a legutolsónak számít. A leghosszabb rész fesztávolsága 250 méter, egyike a leghosszabb beton gerendahidaknak. 1989-ben nyitották meg a forgalomnak. A fellépő építési költségfedezet hiánya miatt egyes kisebb betonrészek a megnyitás után készültek csak el, s innen származik a híd gúnyneve, a „Bröselbrücke” (azaz „Morzsahíd”).

Nemzetközi síversenyek alkalmával egyik közlekedési sávja gyakran lezárásra kerül, s ilyenkor autóparkolóként használják.

Források, irodalom

• Michael Hackenberg: Bergbau im Semmeringgebiet. Archiv für Lagerstättenforschung der Geologischen Bundesanstalt( 24. k. 5–97. old.) - Wien 2003. - ISSN 0253-097X
• Steffan Bruns: Alpenpässe - vom Saumpfad zum Basistunnel (4.k.)

Külső hivatkozások

• A Schottwien–Völgyhíd fényképe a Panoramio-n
• Semmering.lap.hu - linkgyűjtemény