„John William Strutt” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Hivatkozások: kisebb formai javítások |
a Bot: következő hozzáadása: el:Τζον Ουίλιαμ Στρατ; kozmetikai változtatások |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Strutt Johnwilliam}} |
{{DEFAULTSORT:Strutt Johnwilliam}} |
||
[[Kategória:Brit fizikusok]] |
[[Kategória:Brit fizikusok]] |
||
[[Kategória:Nobel-díjas fizikusok]] |
[[Kategória:Nobel-díjas fizikusok]] |
||
42. sor: | 43. sor: | ||
[[da:John William Strutt]] |
[[da:John William Strutt]] |
||
[[de:John William Strutt, 3. Baron Rayleigh]] |
[[de:John William Strutt, 3. Baron Rayleigh]] |
||
[[el:Τζον Ουίλιαμ Στρατ]] |
|||
[[eo:John William Strutt Rayleigh]] |
[[eo:John William Strutt Rayleigh]] |
||
[[es:John Strutt, tercer barón Rayleigh]] |
[[es:John Strutt, tercer barón Rayleigh]] |
A lap 2010. március 23., 04:09-kori változata
Báró John William Strutt, III. Lord Rayleigh, (1842. november 12. – 1919. június 30.) angol fizikus, aki William Ramsayvel közösen felfedezte az argont, amellyel elnyerték az 1904-es Fizikai Nobel-díjat. Felfedezte a jelenséget, melyet Rayleigh-féle szóródásként tartanak számon, továbbá megjósolta a felszíni hullámok létezését, mely ma a Rayleigh-hullámok nevet viseli.
Életrajz
John Strutt Lanford Grove-ban született Essex grófságban. Korai éveiben rossz egészségi állapota és törékenysége miatt sokat szenvedett.
A Harrow Iskolába járt, 1861-ben matematikát kezdett el tanulni a Trinity College-ban, Cambridge-ben. 1865-ben megszerezte BA képesítését, majd az MA-ját 1868-ban. Később Trinity tagságot is kapott. Posztját egészen 1871-ig, Evelyn Balfour, James Maitland Balfour lányával való házasságkötéséig megtartotta. Három gyermekük született.
1873-ban apja, John Strutt, II. Báró Rayleigh meghalt, címét ő örökölte tovább. A Cambridge-i Egyetemen ő volt a második Cavendish fizika professzor, James Clerk Maxwell után, 1879-1884-ig. Lord Rayleigh-t 1873. június 12-én beválasztották az Angol Királyi Társaságba, 1905-től 1908-ig annak elnöki posztját is ő töltötte be.
1919. június 30-án halt meg Withamben, Essexben. Több Hold-és Mars-krátert is elneveztek róla.
Tudományos elismerései
- Királyi Medál (1882)
- Matteucci Medál (1894)
- Copley Medál (1899)
- Fizikai Nobel-díj (1904)
- Rumford Medál (1914)