Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
nincs szerkesztési összefoglaló
A későbbi Borowczyk-játékfilmek is „erkölcstelen mesék” vagy éppenséggel egy bűn történetét mondják el, mint például a [[Stefan Żeromski]] regényéből Lengyelországban forgatott alkotás: ''[[A bűn története]]'' ([[1975]]) a rendező egyik legjobb játékfilmje, melyben téma és forma összhangja valósult meg. A korábban már kétszer is megfilmesített melodráma egy polgári származású lány gyilkossá és utcalánnyá züllésének romantikus története, melyet Borowczyk kitűnő lengyel színészek és technikai munkatársak segítségével valósított meg.
 
[[Cenzúra]] és értetlenség fogadta viszont ''[[A bestia (film, 1975)|A bestia]]'' (1975) című munkáját, amely a Szépség és a Szörnyeteg jól ismert meséjének abszurd-szürrealisztikus feldolgozása. A produkció egy részlete, Romilda és a medveszerű szörnyeteg egyesülésének morbid képsora eredetileg az ''Erkölcstelen mesék'' ötödik epizódja lett volna, de Borowczyk akkor nem használta fel a jelenetet, hanem később egy kerettörténettel önálló filmmé bővítette. ''A bestia'' az ember bensejében rejlő „állat”-ról szól, a legmélyebb ösztönöket hozza felszínre. Valóság és fantázia keveredik a rendező univerzumában, melyben az erdő jelképezi az ösztönök világát. Az ártatlan bárányka után az erdőbe induló Romilda a megjelenő szörny elől menekülve fokozatosan szabadul meg a futását nehezítő súlyos ruháitól – és a gátlásaitól. A bizarr aktusban hamar átveszi az irányító szerepét, s a szörny végül holtan marad ott az avaron. Romilda és a szörny legendáját a kerettörténet hősnője, a szexuális beavatás (=házasság) előtt álló menyasszony idézi fel felajzott fantáziáiban, miközben kielégületlenségében maszturbáláshoz folyamodik. ''A bestia'' szereplői egyébként különféle szexuális devianciáknak hódolnak: Romildáról már volt szó, a kerettörténet bestiája viszont menyasszonya helyett a párzó lovak iránt mutat különös érdeklődést, a fiatal nevelőnő a néger inassal üzekedne, ám együttlétüket rendre megzavarják, az esküvői ceremóniára odarendelt pap pedig a ministránsfiúkat simogatja gyanút ébresztő módon. Borowczyk a szexualitást, az „elemi ösztönök”-et alapvetően a nő oldaláról ábrázolja mindegyik filmjében, s ez a női érzékiség gyakran jár együtt a (többnyire a hímnemű szereplőket sújtó) halállal.
 
De Mandiargues ''La Marge'' című regénye alapján készült a ''[[Periféria (film)|Periféria]]'' ([[1976]]), amely bizonyos motívumai miatt [[Bernardo Bertolucci]] ''[[Utolsó tangó Párizsban]]'' ([[1972]]) című alkotásával rokonítható. Borowczyk főhőse, SigimondSigismond ([[Joe Dallesandro]]) egy üzleti út során alkalmi kapcsolatot létesít Dianával, az arisztokratikus viselkedésű utcalánnyal ([[Sylvia Kristel]]). Később táviratban értesül szeretett családja tragédiájáról, ám a prostituált továbbra is csupán a testiséget akarja nyújtani számára, az érzelmeket nem.
 
==A romlás démonai==

Navigációs menü