Frank Wedekind

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frank Wedekind
FrankWedekind1883.JPG
Született
1864. július 24.[1][2]
Hannover[3][4]
Elhunyt
1918. március 9. (53 évesen)[1][5][2]
München[6][4]
Állampolgársága német
Foglalkozása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Wedekind témájú médiaállományokat.
Frank Wedekind

Frank Wedekind (teljes nevén: Frank Robert Wedekind) (Hannover, 1864. július 24.München, 1918. március 9.) német drámaíró.

Stílusa, jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wedekind stílusa expresszionista, szecessziós, de a jelenetek ábrázolásában gyakran naturalisztikus: ezek csak egymásutánjukban keltenek groteszk hatást. Strindberggel együtt őt nevezhetjük az expresszionizmus előfutárának. Brechtre, Ödön von Horváthra, Ernst Tollerre, Lion Feuchtwangerre is hatott.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német orvos és magyar színésznő fiaként született. A család sokat utazott. Wedekind az ifjúságát Párizsban töltötte, de megfordult Svájcban is. Újságíró, kabaré igazgatója. Szatirikus verseket írt II. Vilmos német császárról, ezért felségsértés vádjával 7 hónap börtönre ítélték.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első darabját (A tavasz ébredése (Frühlings Erwachen ) 1891-ben írta. A szenteskedő, polgári tisztességben megőszült felnőttek érzéketlensége miatt a serdülők ébredő szexuális ösztöneiket torz módon élik ki: Johannes az Ernsttel való csókolózásban, Melchior és Wendla brutális, érzelem nélküli szexben. Wendla, akit anyja a gólyamesével hülyít, belehal a gyermekszülésbe, de csak a bába abortív szerei miatt. Melchiort kicsapják egy affér miatt a gimnáziumból, apja javítóintézetbe adja. A félállati körülmények közt élő gyerekek közül Melchior megszökik. A temetőben a félőrült fiú előtt megjelenik öngyilkos barátja, Moritz és egy álarcos, akik Melchior énjének ilyen meg olyan oldalai: Moritz az öngyilkosságra csábítja ( " Nyújtsd a kezedet. " ), az álarcos a társadalomba, emberek közé vinné, s Melchior vele megy el, azaz "beilleszkedik a társadalomba". Nagy siker és botrány. A következő években Wedekind színészként is fellépett saját darabjaiban.

  • 1895: A föld szelleme (Erdgeist), majd folytatása, a Pandora szelencéje (Die Büchse der Pandora, 1904) egy vonzó, romlott nőről, Luluról, akinek senki sem tud ellenállni, s akit végül Hasfelmetsző Jack öl meg Londonban. A darabból Alban Berg írt operát Lulu címmel.
  • A következő darabjai: A kamaraénekes (Der Kammersänger, 1899), Muzsika (Musik, 1906), Haláltánc (Totentanz, 1906), Franziska (1910) is Wedekind örök témáját, a férfi és nő torzult viszonyát ábrázolják. Wedekind nem tudott meglenni nők nélkül. Nőalakjai gyakran szinte démoni szörnyetegek.
  • Keith márki (Die Marquis von Keith, 1900) egy Hlesztakov-forma szélhámos társasági karrierjéről szól.
  • További darabjai: Nicolo király, avagy ilyen az élet (König Nicolo, or So ist das Leben, 1902), Die Zensur (1908), Wetterstein-kastély (Schloss Wetterstein, 1910), Bismarck (1916), Herakles (1917) stb.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb11928976x
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 10.
  4. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Ведекинд Франк
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 27., Ведекинд Франк
  6. Integrált katalógustár, 2014. december 30.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]