Ugrás a tartalomhoz

Emmanuelle (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emmanuelle
(Emmanuelle)
1974-es francia film

Sylvia Kristel, a címszereplő
Sylvia Kristel, a címszereplő
RendezőJust Jaeckin
ProducerYves Rousset-Rouard
AlapműEmmanuelle
Műfaj
  • erotikus film
  • LMBT-témájú film
  • pornófilm
  • irodalmi adaptáció
  • filmdráma
  • sexploitation film
  • softcore pornography
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZenePierre Bachelet
OperatőrRobert Fraisse
VágóClaudine Bouché
Gyártás
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
Forgatási helyszínSeychelle-szigetek, Bangkok, Párizs
Játékidő90 perc
Költségvetés500 000 $
Forgalmazás
Forgalmazó
BemutatóFranciaország 1974. jún. 26.
NSZK 1974. szep. 26.
Egyesült Királyság 1974. okt. 3.
USA 1974. dec. 3.
Korhatár18 IV. kategória (F/8852/J)
Kronológia
Előző
KövetkezőEmmanuelle 2.
Kapcsolódó filmEmmanuelle-filmek
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuelle témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Emmanuelle (franciául: Emmanuelle, németül: Emanuela) 1974-ben bemutatott francia erotikus játékfilm Emmanuelle Arsan thai-francia írónő azonos című regényéből. Rendezője Just Jaeckin, címszereplője Sylvia Kristel. A film igen gondos művészi technikát, kifinomult képi eszközöket alkalmaz. A női szexualitás nyílt és ellentmondásos ábrázolása a korabeli közéletben erkölcsi és kulturális vitát kavart. Átütő kereskedelmi sikere nyomán Emmanuelle karaktere egyfajta franchise-zá vált, a név felhasználásával több folytatás és nagyszámú utángyártott szoftszex mozifilm, tévé- és DVD-sorozat készül(t), változatos műfajokban. Pierre Bachelet filmzenéje is komoly sikert szerzett.

Háttér

[szerkesztés]

A cselekmény alapja az Emmanuelle Arsan álnéven alkotó Marayat Bibidh thai írónő (1932–2005) Emmanuelle című regénye, amely először 1959-ben illegálisan jelent meg Párizsban, a francia cenzúra betiltotta, megjelenését csak 1967-ben engedélyezték. A történet – amelyet későbbi kutatások szerint részben vagy egészben Marayat férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane (1923–2009) francia UNESCO-diplomata írt – a házaspár meglehetősen szokatlan és a korabeli társadalmi konvenciókat felrúgó szexuális életének és fantáziáinak költői megjelenítése.

Cselekmény

[szerkesztés]

Emmanuelle Thaiföldre utazik, ott dolgozó diplomata férjéhez, Jean-hoz. Gazdag házban él, szolgáktól körülvéve, férjéhez szenvedélyes és érzéki viszony fűzi. Ennek ellenére napjait végtelenül unalmasnak érzi. Erotikus élményeket keres a helyi diplomata kolónia nőtagjaival, köztük a leszbikus szerelemre éhes Ariane-nal is, de ezek a kalandok sem elégítik ki. Ráakaszkodik Bee-re, egy francia régésznőre, aki magával viszi kutatóútjaira, a táborban eltöltenek egy-két szerelmes éjszakát.[1] Beleszeret Bee-be, aki azonban nem viszonozza rajongó érzelmeit, Emmanuelle csalódottan tér vissza férjéhez, Bangkokba.

Egy barátnője, Marie Ange összeismerteti őt szeretőjével, Marióval, egy öregedő, élveteg életművésszel, aki bevezeti az unatkozó asszonyt a gátlásoktól mentes szexuális kicsapongás és az extrém érzéki erotika világába. Mario hosszú filozófiai meditációkban oktatja Emmanuelle-t a női test és lélek szexuális felszabadításának fontosságáról. Ezután Emmanuelle gyakorlati oktatásban részesül, egy ópiumbarlangban elkábítják és csoportosan megerőszakolják, amit Mario megszemlél, és ő is bekapcsolódik, majd felkínálja a nőt egy thai boksz (muaj thai) mérkőzés férfi győztesének trófea gyanánt. Emmanuelle-t a leizzadt győztes verekedő kíméletlenül magáévá is teszi.

A film üzenete, hogy Emmanuelle ezen átélt élmények hatására levetette gátlásait és érett, szexuálisan felszabadult személyiséggé változott, aki a film záró jelenetében magabiztosan készülődik újabb kalandokra.

Szereposztás

[szerkesztés]
Szerep Színész[2] Magyar hangja
(1. szinkron)[3]
Mario Alain Cuny Jakab Csaba
Emmanuelle Sylvia Kristel Huszárik Kata
Jean, a férje Daniel Sarky
Bee, francia régésznő Marika Green Szórádi Erika
Ariane Jeanne Colletin
Marie-Ange Christine Boisson
Luc Romain Micmande
További szereplők,
további magyar hangok
Samantha
Gabriel Briand
Gregory
Bogdányi Titanilla
Kapácsy Miklós
Peller Anna
Uri István

Forgatási helyszínek

[szerkesztés]
A seychelle-i forgatási helyszín

A filmet 1973 decembere és 1974 februárja között Bangkokban és a Seychelle-szigeteken forgatták.[4] Néhány jelenetet Párizsban vettek fel.

A film zenéjét Pierre Bachelet francia énekes írta. Az 1974-es bemutató után azonban kiderült, hogy a filmben többször elhangzó fő dallam igen erős hasonlóságot mutat a King Crimson angol együttes 1973-as nagylemezének, a Pacsirtanyelvek aszpikban-nak (Larks’ Tongues in Aspic) zenéjével. 1975-ben az együttes gitárosa, Robert Fripp keresetet nyújtott be az Emmanuelle producerei ellen, szellemi termékének jogosulatlan felhasználása miatt. A bírósági eljárás során peren kívüli egyezséget ért el.[5]

Bemutató

[szerkesztés]

Emmanuelle-t 1974. június 26-án mutatták be Párizsban.[6] Nyugat-Németországban először 1974. szeptember 20-án mutatták be Emanuela címmel, 1980-ban megjelent videókazettán is.[7] Ausztriában és Londonban 1974 októberében, Nagy-Britannia más városaiban novemberben, az Egyesült Államokban december 3-án mutatták be.[8] Magyarországon nem került a mozikba, csak videókazettákon járt kézről kézre, majd DVD-n is megjelent. Magyar szinkron is készült hozzá, ismeretlen időpontban.

Korabeli fogadtatás

[szerkesztés]

A közönség körében sikert hozott, a korabeli bírálók azonban vegyesen ítélték meg. Volt, aki Emmanuelle-ben a női szexualitás bilincseit lerázó hősnőt látta. A kritikusok – köztük a feministák is – a gátlás nélküli, szabados szex dicséretét, a nőknek a férfi vágyaknak való feltétlen alávetését olvassák ki belőle.

„Művészien megkomponált szexfilm, amely a bangkoki nyomort csak egzotikus kellékként használja, és valódi szándékát álfilozófiai verejték mögé rejti. A műfajában tömegben készültekből csak a kitűnő operatőri munka és a jó szereposztás emeli ki.” – Lexikon des internationalen Films Filmdienst, 1973.[7] „A filmet „francia filmslágerként” hirdetik, pedig nem más, mint nagy művészi szaktudással előállított esztétizálás, álságos filozófiai bemondásokkal (pl.: „A szerelem nem más, mint vágyakozás a testi kéj után.”). A hazug és ostoba mondanivalót gyönyörű felvételek sorával folyamatosan leplezi.” – Filmdienst, 1973.[7]

„Az „Emanuela” egy romlott férfi fantázia terméke, amelyben szinte az összes nőkkel összefüggő közhely feltűnik. A film nem csupán csak szexista, a nőket valójában csak tárgyakként ábrázolja, hanem rasszista is, (…) a cselekményt nem véletlenül helyezi a Távol-keletre. A mozijeggyel rögtön reklámprospektust is veszünk az egyre kedveltebbé váló férfi-utazásokra a távol-keleti fejlődő szabad piacára, ahol a nők állandóan kaphatók.” – Frauen und Film, Berlin, 1974

Érdekesség

[szerkesztés]

Mario alakítója, Alain Cuny (1908–1994),[9] aki 44 évvel idősebb volt Sylvia Kristelnél (1952–2012)[10] csak azzal a feltétellel vállalta a szerepet, ha neve nem fog szerepelni a stáblistán. A film átütő sikerét látva azonban követelte, hogy nevét a plakátokon a főszereplőkkel azonos módon tüntessék fel.

A film utóélete

[szerkesztés]

Idő múltával a film „megszelídített” változata bekerült a televízióadók késő esti programjába. Emmanuelle (Sylvia Kristel) és Bee (Marika Green) hosszú szexjelenetének erős megkurtítása után a francia és európai tévécsatornák a filmet rendszeres időközönként sugározzák.

1975-ben Francis Giacobetti elkészítette az Emmanuelle 2. részét (alternatív címe: „Emmanuelle, az antiszűz”), Sylvia Kristel, a feketebőrű Laura Gemser és a szinte egyfilmes fiatal Catherine Rivet szerepeltetésével, de az első film sikerét nem tudta megismételni. A későbbi évtizedekben az Emmanuelle karakterére alapozott filmekből számos hivatalos és szabadúszó folytatás készült. Az Emmanuelle védjegyet megvásárolt „franchise” változatok a szoftpornó több fokozatában készültek, változatos rendezőkkel és főszereplőkkel. Közös technikai jellemzőjük az egzotikus környezet, az esztétikus képi és színvilág.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Emmanuelle (képek a filmből). ClubLez.com. [2022. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
  2. Szereposztás az IMDb.com szerint
  3. Emmanuelle (1974) PRO VOX stúdió, megrendelő: B-Roll az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  4. Filming & Production. Locations. Imdb.com
  5. Interview with Robert Fripp in Live! Music Review (angol nyelven). elephant-talk.com. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
  6. Emmanuelle. Film érotique de 1973 (francia nyelven). Cinema-francais.fr. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  7. a b c Emanuela. Sexfilm, Frankreich, 1973 (német nyelven). filmdienst.de, 1973. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  8. Emmanuelle (1974). Release Info (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
  9. Alain Cuny az AlloCiné weboldalán (franciául)
  10. Sylvia Kristel az AlloCiné weboldalán (franciául)

Az alapmű

[szerkesztés]
  • Emmanuelle Arsan. Emmanuelle Livre 1 – La leçon d’homme (francia nyelven). Párizs: Eric Losfeld / Le Terrain Vague (1967) 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]