Emmanuelle (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Emmanuelle
(Emmanuelle)
1974-es francia film

Sylvia Kristel, a címszereplő
Sylvia Kristel, a címszereplő
Rendező Just Jaeckin
Producer Yves Rousset-Rouard
AlapműEmmanuelle
Műfaj
  • erotikus film
  • LMBT témájú film
  • pornófilm
  • irodalmi adaptáció
  • filmdráma
  • sexploitation film
Forgatókönyvíró
Főszerepben
Zene Pierre Bachelet
Operatőr Robert Fraisse
Vágó Claudine Bouché
Gyártás
Gyártó Columbia Pictures
Ország Franciaország
Nyelv francia
Forgatási helyszín Seychelle-szigetek, Bangkok, Párizs
Játékidő 90 perc
Költségvetés 500 000 amerikai dollár
Forgalmazás
Forgalmazó
BemutatóFranciaország 1974. jún. 26.
NSZK 1974. szep. 26.
Egyesült Királyság 1974. okt. 3.
USA 1974. dec. 3.
Korhatár18 IV. kategória (F/8852/J)
Kronológia
Előző
KövetkezőEmmanuelle 2.
Kapcsolódó film Emmanuelle-filmek
További információk

Emmanuelle (franciául: Emmanuelle, németül: Emanuela) 1974-ben bemutatott francia erotikus játékfilm Emmanuelle Arsan thai-francia írónő azonos című regényéből. Rendezője Just Jaeckin, címszereplője Sylvia Kristel. A film igen gondos művészi technikát, kifinomult képi eszközöket alkalmaz. A női szexualitás nyílt és elletmondásos ábrázolása a korabeli közéletben erkölcsi és kulturális vitát kavart. Átütő kereskedelmi sikere nyomán Emmanuelle karaktere egyfajta franchise-zá vált, a név felhasználásával több folytatás és nagyszámú utángyártott szoftszex mozifilm, tévé- és DVD-sorozat készül(t), változatos műfajokban. Pierre Bachelet filmzenéje is komoly sikert szerzett.

Háttér[szerkesztés]

A cselekmény alapja az Emmanuelle Arsan álnéven alkotó Marayat Bibidh thai írónő (1932–2005) Emmanuelle című regénye, amely először 1959-ben illegálisan jelent meg Párizsban, a francia cenzúra betiltotta, megjelenését csak 1967-ben engedélyezték. A történet (amelyet későbbi kutatások szerint részben vagy egészben Marayat férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane (1923–2009) francia UNESCO-diplomata írt) a házaspár meglehetősen szokatlan és a korabeli társadalmi konvenciókat felrúgó szexuális életének és fantáziáinak költői megjelenítése.

Cselekmény[szerkesztés]

Emmanuelle Thaiföldre utazik, ott dolgozó diplomata férjéhez, Jean-hoz. Gazdag házban él, szolgáktól körülvéve, férjéhez szenvedélyes és érzéki viszony fűzi. Ennek ellenére napjait végtelenül unalmasnak érzi. Erotikus élményeket keres a helyi diplomata kolónia nőtagjaival, köztük a leszbikus szerelemre éhes Ariane-nal is, de ezek a kalandok sem elégítik ki. Ráakaszkodik Bee-re, egy francia régésznőre, aki magával viszi kutatóútjaira, a táborban eltöltenek egy-két szerelmes éjszakát. Beleszeret Bee-be, aki azonban azonban nem viszonozza rajongó érzelmeit, Emmanuelle csalódottan tér vissza férjéhez, Bangkokba. Egy barátnője, Marie Ange összeismerteti őt szeretőjével, Marióval, egy öregedő, élveteg életművésszel, aki bevezeti az unatkozó asszonyt a gátlásoktól mentes szexuális kicsapongás és az extrém érzéki erotika világába. Mario hosszú filozófiai meditációkban oktatja Emmanuelle-t a női test és lélek szexuális felszabadításának fontosságáról. Ezután Emmanuelle gyakorlati oktatásban részesül, egy ópiumbarlangban elkábítják és csoportosan megerőszakolják, amit Mario megszemlél, és ő is is bekapcsolódik, majd felkínálja a nőt egy thai boksz (muaj thai) mérkőzés férfi győztesének trófea gyanánt. Emmanuelle-t a leizzadt győztes verekedő kíméletlenül magáévá is teszi. A film üzenete, hogy Emmanuelle ezen átélt élmények hatására levetette gátlásait és érett, szexuálisan felszabadult személyiséggé változott, aki a film záró jelenetében magabiztosan készülődik újabb kalandokra.

Szereposztás[szerkesztés]

Szerep Színész[1] Magyar hangja
(1. szinkron)[2]
Mario Alain Cuny Jakab Csaba
Emmanuelle Sylvia Kristel Huszárik Kata
Jean, a férje Daniel Sarky ?
Bee, francia régésznő Marika Green Szórádi Erika
Ariane Jeanne Colletin ?
Marie-Ange Christine Boisson ?
Luc Romain Micmande ?
További szereplők,
további magyar hangok
Samantha
Gabriel Briand
Gregory
Bogdányi Titanilla
Kapácsy Miklós
Peller Anna
Uri István

Forgatási helyszínek[szerkesztés]

A seychelle-i forgatási helyszín

A filmet 1973 decembere és 1974 februárja között Bangkokban és a Seychelle-szigeteken forgatták.[3] Néhány jelenetet Párizsban vettek fel.

Zene[szerkesztés]

A film zenéjét Pierre Bachelet francia énekes írta. Az 1974-es bemutató után azonban kiderült, hogy a filmben többször elhangzó fő dallam igen erős hasonlóságot mutat a King Crimson angol együttes 1973-as nagylemezének, a Pacsirtanyelvek aszpikban-nak (Larks’ Tongues in Aspic) zenéjével. 1975-ben az együttes gitárosa, Robert Fripp keresetet nyújtott be az Emmanuelle producerei ellen, szellemi termékének jogosulatlan felhasználása miatt. A bírósági eljárás során peren kívüli egyezséget ért el.[4]

Bemutató[szerkesztés]

Emmanuelle-t 1974. június 26-án mutatták be Párizsban.[5] Nyugat-Németországban először 1974. szeptember 20-án mutatták be Emanuela címmel, 1980-ban megjelent videókazettán is.[6] Ausztriában és Londonban 1974 októberében, Nagy-Britannia más városaiban novemberben, az Egyesült Államokban december 3-án mutatták be.[7] Magyarországon nem került a mozikba, csak videókazettákon járt kézről kézre, majd DVD-n is megjelent. Magyar szinkron is készült hozzá, ismeretlen időpontban.

Korabeli fogadtatás[szerkesztés]

A közönség körében sikert hozott, a korabeli bírálók azonban vegyesen ítélték meg. Volt, aki Emmanuelle-ben a női szexualitás bilincseit lerázó hősnőt látta. A kritikusok – köztük a feministák is – a gátlás nélküli, szabados szex dicséretét, a nőknek a férfi vágyaknak való feltétlen alávetését olvassák ki belőle.

„Művészien megkomponált szexfilm, amely a bangkoki nyomort csak egzotikus kellékként használja, és valódi szándékát álfilozófiai verejték mögé rejti. A műfajában tömegben készültekből csak a a kitűnő operatőri munka és a jó szereposztás emeli ki.” – Lexikon des internationalen Films Filmdienst, 1973.[6] „A filmet „francia filmslágerként” hirdetik, pedig nem más, mint nagy művészi szaktudással előállított esztétizálás, álságos filozófiai bemondásokkal (pl.: „A szerelem nem más, mint vágyakozás a testi kéj után.”). A hazug és ostoba mondanivalót gyönyörű felvételek sorával folyamatosan leplezi.” – Filmdienst, 1973.[6]

„Az „Emanuela” egy romlott férfi fantázia terméke, amelyben szinte az összes nőkkel összefüggő közhely feltűnik. A film nem csupán csak szexista, a nőket valójában csak tárgyakként ábrázolja, hanem rasszista is, (…) a cselekményt nem véletlenül helyezi a Távol-keletre. A mozijeggyel rögtön reklámprospektust is veszünk az egyre kedveltebbé váló férfi-utazásokra a távol-keleti fejlődő szabad piacára, ahol a nők állandóan kaphatók.” – Frauen und Film, Berlin, 1974

Érdekesség[szerkesztés]

Mario alakítója, Alain Cuny (1908–1994)[8], aki 44 évvel idősebb volt Sylvia Kristelnél (1952–2012)[9] csak azzal a feltétellel vállalta a szerepet, ha neve nem fog szerepelni a stáblistán. A film átütő sikerét látva azonban követelte, hogy nevét a plakátokon a főszereplőkkel azonos módon tüntessék fel.

A film utóélete[szerkesztés]

Idő múltával a film „megszelídített” változata bekerült a televízióadók késő esti programjába. Emmanuelle (Sylvia Kristel) és Bee (Marika Green) hosszú szexjelenetének erős megkurtítása után a francia és európai tévécsatornák a filmet rendszeres időközönként sugározzák.

1975-ben Francis Giacobetti elkészítette az Emmanuelle 2. részét (alternatív címe: „Emmanuelle, az antiszűz”), Sylvia Kristel, a feketebőrű Laura Gemser és a szinte egyfilmes fiatal Catherine Rivet szerepeltetésével, de az első film sikerét nem tudta megismételni. A későbbi évtizedekben az Emmanuelle karakterére alapozott filmekből számos hivatalos és szabadúszó folytatás készült. Az Emmanuelle védjegyet megvásárolt „franchise” változatok a szoftpornó több fokozatában készültek, változatos rendezőkkel és főszereplőkkel. Közös technikai jellemzőjük az egzotikus környezet, az esztétikus képi és színvilág.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szereposztás az IMDb.com szerint
  2. Emmanuelle (1974) PRO VOX stúdió, megrendelő: B-Roll az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. Filming & Production. Locations. Imdb.com
  4. Interview with Robert Fripp in Live! Music Review (angol nyelven). elephant-talk.com. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
  5. Emmanuelle. Film érotique de 1973 (francia nyelven). Cinema-francais.fr. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  6. a b c Emanuela. Sexfilm, Frankreich, 1973 (német nyelven). filmdienst.de, 1973. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  7. Emmanuelle (1974). Release Info (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
  8. Alain Cuny az AlloCiné weboldalán (franciául)
  9. Sylvia Kristel az AlloCiné weboldalán (franciául)

Az alapmű[szerkesztés]

  • Emmanuelle Arsan. Emmanuelle Livre 1 – La leçon d’homme (francia nyelven). Párizs: Eric Losfeld / Le Terrain Vague (1967) 

Kapcsolódó információk[szerkesztés]