„Akko (település)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
népesség |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
1918-ban az angolok kezére került, akiknek itt-tartózkodásuk alatt az ország északi részének közigazgatási központja lett. |
1918-ban az angolok kezére került, akiknek itt-tartózkodásuk alatt az ország északi részének közigazgatási központja lett. |
||
[[Fájl:Aerial_view_of_Acre_1.jpg|left|200px|bélyegkép|Akko]] |
[[Fájl:Aerial_view_of_Acre_1.jpg|left|200px|bélyegkép|Akko]] |
||
== Népesség == |
|||
=== Népességének változása === |
|||
{{népességdiagram}} |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
A lap 2020. június 7., 10:10-kori változata
A településen világörökségi helyszín található |
Akko | |||
A Német Lovagrend vára | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Izrael | ||
Körzethívószám | 972 4 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 48 900 fő (2018. dec. 31.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | IST, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″Koordináták: é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″ | |||
Akko weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Akko témájú médiaállományokat. |
Akko vagy Akkó, Akkon, a késő ókorban görögül Ptolemaiosz (ezenkívül ismertebb nevei még: Akers, Acre, Accho, Acco, Hacco illetve St. Jean d’Acre, görögül Ἄκη, héberül עכו ‘Akkô, arabul عكّا ʿAkkā) több mint négyezer éve lakott város[2] Galileában, a mai Izrael északnyugati területén, a Földközi-tenger partján.
Az óvárosa, amely az UNESCO kulturális Világörökségének része, a Haifai-öböl északi részén, egy félszigeten található, és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város. Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak, és még ma is az egyik legorientálisabb hangulatú város Izraelben.[3]
2011-ben 46 464 lakosa volt.[4]
A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak. A városnak van vasút-összeköttetése is a Naharija–Haifa vonalon.[5]
Története
Több ókori egyiptomi irat említi, így egy Kr. e. 19. századból való cseréptábla,[6] de megtaláljuk III. Thotmesz idejéből (Kr. e. 15. század) is a kánaáni városlistákon.
Az izraeliták a a honfoglalásuk idején nem tudták ezt, a föníciaiak birtokában levő várost bevenni; a környező régiót azonban Áser törzse szállta meg.
Nagy Sándor Kr. e. 333-ban foglalta el és a város központját a tengerpartra helyezte át. Gyarmatává tette és nevét Ptolemaiszra változtatta. A rómaiak alatt a Galileában állomásozó katonaság bázisa.
Kr. u. 614-ben a perzsák foglalták el, de csak rövid ideig volt az övék.
1104-ben a keresztesek foglalták el, akiknek fő kikötőjük és Jeruzsálem eleste után a fővárosuk volt.
1291-ben a mamlúkok lerombolták. A 14. században újraépítették, de csak a 18. században lett újra fontos központtá.
1799-ben Napóleon serege ostromolta – sikertelenül.
1918-ban az angolok kezére került, akiknek itt-tartózkodásuk alatt az ország északi részének közigazgatási központja lett.
Népesség
Népességének változása
Lakosok száma | 4016 | 21 200 | 29 700 | 34 200 | 37 900 | 37 200 | 45 091 | 45 600 | 46 500 | 48 900 |
1948 | 1956 | 1963 | 1971 | 1979 | 1987 | 1995 | 2003 | 2011 | 2018 |
Jegyzetek
- ↑ Šnatôn statîstî le-Yisra'el (több nyelv nyelven). Israeli Central Bureau of Statistics. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
- ↑ E. A. Wallis Budge, An Egyptian Hieroglyphic Dictionary. London: John Murray, 1920
- ↑ http://whc.unesco.org/en/list/1042
- ↑ Locality File (XLS). Israel Central Bureau of Statistics, 2011. [2013. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
- ↑ Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk, 1985
Források
- Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története (fordította Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna), Osiris, 1999, ISBN 963-379-448-X
- Goren Tamás: Izrael
További információk
- Akko hivatalos honlapja
- Ulrich Perwass Homepage Az Al-Dzsazzar mecset belülről