„Rainer M. János” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Kapeter77 (vitalap | szerkesztései)
2 551 szerkesztés
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
Nincs szerkesztési összefoglaló
23. sor: 23. sor:
== Életútja ==
== Életútja ==


1971-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a fővárosi [[Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium|Fazekas Mihály Gyakorlógimnázium]]ban, ahol 1975-ben érettségizett. A [[sorkatonai szolgálat]] teljesítését követően az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi Kar történelem–könyvtár szakának hallgatója lett. Tanári diplomáját 1981-ben szerezte meg. Diplomájának megszerzését követően a [[Fővárosi Levéltár]] segédlevéltárosaként kezdett el dolgozni, később levéltárosi kinevezést kapott. 1986-ban átkerült az MTA Történettudományi Intézetének lett tudományos segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa. Emellett 1991-től az [[1956-os Intézet]] munkatársaként is dolgozni kezdett másodállásban (az intézettel már annak 1989-es megalapításakor is kapcsolatban állt). 1993-ban az intézet tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1997-ben az intézet igazgatásával bízták meg, majd 1999-ben pályázat útján az 56-os Intézet Közalapítvány igazgatójaként vezette az intézetet. Pozícióját 2011 végéig töltötte be, amikor a közalapítvány megszűnt. Az intézetet az [[Országos Széchényi Könyvtár]]ba integrálták, ekkor lett az OSZK 1956-os Intézet–Oral History Archívum osztályvezetője. Intézeti munkája mellett a felsőoktatásban is aktívan bekapcsolódott: először a [[Századvég Politikai Iskola]] oktatója volt 1991 és 1994 között, majd 1997 és 2002 között különböző jogcímeken volt az ELTE BTK megbízott oktatója. 2005 és 2010 között a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem]] oktatója volt, ahol modern kori történelmet és oral history-t oktatott. 2009-ben kezdett el tanítani az [[Eger|egri]] [[Eszterházy Károly Egyetem]] Bölcsészettudományi Kar új- és jelenkori történeti tanszékén. 2010-ben [[habilitáció|habilitált]], ezt követően kapta meg [[beosztás (felsőoktatás)|egyetemi tanári]] kinevezését.
1971-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a fővárosi [[Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium|Fazekas Mihály Gyakorlógimnázium]]ban, ahol 1975-ben érettségizett. A [[sorkatonai szolgálat]] teljesítését követően az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi Kar történelem–könyvtár szakának hallgatója lett. Tanári diplomáját 1981-ben szerezte meg. Diplomájának megszerzését követően a [[Budapest Főváros Levéltára|Fővárosi Levéltár]] segédlevéltárosaként kezdett el dolgozni, később levéltárosi kinevezést kapott. 1986-ban átkerült az MTA Történettudományi Intézetének lett tudományos segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa. Emellett 1991-től az [[1956-os Intézet]] munkatársaként is dolgozni kezdett másodállásban (az intézettel már annak 1989-es megalapításakor is kapcsolatban állt). 1993-ban az intézet tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1997-ben az intézet igazgatásával bízták meg, majd 1999-ben pályázat útján az 56-os Intézet Közalapítvány igazgatójaként vezette az intézetet. Pozícióját 2011 végéig töltötte be, amikor a közalapítvány megszűnt. Az intézetet az [[Országos Széchényi Könyvtár]]ba integrálták, ekkor lett az OSZK 1956-os Intézet–Oral History Archívum osztályvezetője. Intézeti munkája mellett a felsőoktatásban is aktívan bekapcsolódott: először a [[Századvég Politikai Iskola]] oktatója volt 1991 és 1994 között, majd 1997 és 2002 között különböző jogcímeken volt az ELTE BTK megbízott oktatója. 2005 és 2010 között a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem]] oktatója volt, ahol modern kori történelmet és oral history-t oktatott. 2009-ben kezdett el tanítani az [[Eger|egri]] [[Eszterházy Károly Egyetem]] Bölcsészettudományi Kar új- és jelenkori történeti tanszékén. 2010-ben [[habilitáció|habilitált]], ezt követően kapta meg [[beosztás (felsőoktatás)|egyetemi tanári]] kinevezését.


1996-ban ismertette el 1988-as egyetemi doktori értekezését, [[PhD]]-fokozatát 1997-ben kapta meg. Akadémiai doktori értekezését 2002-ben védte meg. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 2007 és 2010 között a [[Magyar Tudományos Akadémia]] doktori közgyűlési képviselője. 2019-ben az Akadémia levelező tagjává választották. Akadémiai tevékenysége mellett több társadalmi megbízással is bírt: 1995 és 1996 között a [[Belügyminisztérium]] iratfeltáró bizottságának munkájában vett részt, valamint 1996 és 2011 között az oktatásért felelős minisztérium levéltári kutatások kuratóriumának tagja, 2003 és 2009 között elnöke volt. Emellett 1999-ben a Magyar Történeti Film Alapítvány (amely 2006-ban [[közalapítvány]]i formát öltött) kuratóriumának is tagja volt. Tisztségét a közalapítvány 2011-es megszűnéséig töltötte be. 1995-ben a ''[[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]]'' című folyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült, valamint 2005 és 2012 között a ''[[Mozgó Világ]]'' munkatársa volt.
1996-ban ismertette el 1988-as egyetemi doktori értekezését, [[Tudományos fokozat|PhD-fokozatát]] 1997-ben kapta meg. Akadémiai doktori értekezését 2002-ben védte meg. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 2007 és 2010 között a [[Magyar Tudományos Akadémia]] doktori közgyűlési képviselője. 2019-ben az Akadémia levelező tagjává választották. Akadémiai tevékenysége mellett több társadalmi megbízással is bírt: 1995 és 1996 között a [[Belügyminisztérium]] iratfeltáró bizottságának munkájában vett részt, valamint 1996 és 2011 között az oktatásért felelős minisztérium levéltári kutatások kuratóriumának tagja, 2003 és 2009 között elnöke volt. Emellett 1999-ben a Magyar Történeti Film Alapítvány (amely 2006-ban [[közalapítvány]]i formát öltött) kuratóriumának is tagja volt. Tisztségét a közalapítvány 2011-es megszűnéséig töltötte be. 1995-ben a ''[[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]]'' című folyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült, valamint 2005 és 2012 között a ''[[Mozgó Világ]]'' munkatársa volt.


== Kutatási területe ==
== Kutatási területe ==
31. sor: 31. sor:
Szakterülete a [[második világháború]] utáni magyar történelem. Az [[1956-os forradalom]]mal és az azt követő megtorlásokkal kapcsolatos kutatásai nemzetközi hírnevet hoztak számára. Elsőként írt monográfiát [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imréről]].
Szakterülete a [[második világháború]] utáni magyar történelem. Az [[1956-os forradalom]]mal és az azt követő megtorlásokkal kapcsolatos kutatásai nemzetközi hírnevet hoztak számára. Elsőként írt monográfiát [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imréről]].


Kezdetben a magyar irodalmi sajtó 1956-os forradalom előtti vitáival foglalkozott, emellett a forradalom utáni megtorlással, valamint az ebben az időszakban született játékfilmek társadalomképét vizsgálta. Egyes munkáit témájuk miatt csak külföldön, illetve [[szamizdat]]ban tudta megjelentetni. A [[rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után a második világháború utáni politikatörténet került érdeklődése középpontjába, valamint magának az 1956-os forradalomnak a története. Jelentős munkája a [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imréről]] szóló kétkötetes monográfiája, ami akadémiai doktori értekezésének az alapját adta. Emellett a második világháborút követő, Magyarországot érintő szovjet politika történetéről is kutatott. A [[2000-es évek]]től a [[Kádár-korszak]]kal is foglalkozott, több kutatási programot indított a korszakról az 1956-os Intézet keretein belül. E kutatások során kötetet jelentetett meg az állambiztonságról, a [[historiográfia|historiográfiáról]], valamint a magyar jobboldal 1945 utáni helyzetéről. Történészi munkája mellett a Mozgó Világban könyvrecenziókat és ismertetéseket írt.
Kezdetben a magyar irodalmi sajtó 1956-os forradalom előtti vitáival foglalkozott, emellett a forradalom utáni megtorlással, valamint az ebben az időszakban született játékfilmek társadalomképét vizsgálta. Egyes munkáit témájuk miatt csak külföldön, illetve [[szamizdat]]ban tudta megjelentetni. A [[rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után a második világháború utáni politikatörténet került érdeklődése középpontjába, valamint magának az 1956-os forradalomnak a története. Jelentős munkája a [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imréről]] szóló kétkötetes monográfiája, ami akadémiai doktori értekezésének az alapját adta. Emellett a második világháborút követő, Magyarországot érintő szovjet politika történetéről is kutatott. A [[2000-es évek]]től a [[Magyarország 1957–1989 között|Kádár-korszakkal]] is foglalkozott, több kutatási programot indított a korszakról az 1956-os Intézet keretein belül. E kutatások során kötetet jelentetett meg az állambiztonságról, a [[historiográfia|historiográfiáról]], valamint a magyar jobboldal 1945 utáni helyzetéről. Történészi munkája mellett a Mozgó Világban könyvrecenziókat és ismertetéseket írt.


Tudományos publikációit magyar és angol nyelven adja közre. Szamizdatban megjelent munkái '''Fényes Elek''' álnéven jelentek meg.
Tudományos publikációit magyar és angol nyelven adja közre. Szamizdatban megjelent munkái '''Fényes Elek''' álnéven jelentek meg.
84. sor: 84. sor:
* [https://www.youtube.com/watch?v=HqfknPsPzco&t=208s 30 éves a rendszerváltás-interjú]
* [https://www.youtube.com/watch?v=HqfknPsPzco&t=208s 30 éves a rendszerváltás-interjú]
* ''RMJ60. Tanulmányok a hatvanéves Rainer M. János tiszteletére''; szerk. Fábián Máté, Romsics Ignác; EKE Líceum, Eger, 2017
* ''RMJ60. Tanulmányok a hatvanéves Rainer M. János tiszteletére''; szerk. Fábián Máté, Romsics Ignác; EKE Líceum, Eger, 2017

{{Nemzetközi katalógusok}}


[[Kategória:Magyar történészek]]
[[Kategória:Magyar történészek]]

A lap 2019. augusztus 20., 11:36-kori változata

Rainer M. János
Életrajzi adatok
Született1957. július 8. (66 éves)
Budapest
Ismeretes minttörténész
GyermekekRainer-Micsinyei Nóra
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterületjelenkori magyar történelem
Kutatási területMagyarország a második világháború után, 1956-os forradalom
Tudományos fokozatakadémiai doktor (2002)
Munkahelyek
Eszterházy Károly Egyetemegyetemi tanár
Más munkahelyekOSZK 1956-os Intézet–Oral History Archívum
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj (2010)
Akadémiai tagságlevelező tag (2019)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rainer M. János témájú médiaállományokat.

Rainer M. János (Rainer-Micsinyei János, Budapest, 1957. július 8. –) Széchenyi-díjas történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1999-től az 1956-os Intézet főigazgatója, illetve az Országos Széchényi Könyvtárba való integrációja után osztályvezetője. Kutatási területe a második világháború utáni magyar történelem, ezen belül kiemelten az 1956-os forradalom. Rainer-Micsinyei Nóra színésznő édesapja.

Életútja

1971-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a fővárosi Fazekas Mihály Gyakorlógimnáziumban, ahol 1975-ben érettségizett. A sorkatonai szolgálat teljesítését követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem–könyvtár szakának hallgatója lett. Tanári diplomáját 1981-ben szerezte meg. Diplomájának megszerzését követően a Fővárosi Levéltár segédlevéltárosaként kezdett el dolgozni, később levéltárosi kinevezést kapott. 1986-ban átkerült az MTA Történettudományi Intézetének lett tudományos segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa. Emellett 1991-től az 1956-os Intézet munkatársaként is dolgozni kezdett másodállásban (az intézettel már annak 1989-es megalapításakor is kapcsolatban állt). 1993-ban az intézet tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1997-ben az intézet igazgatásával bízták meg, majd 1999-ben pályázat útján az 56-os Intézet Közalapítvány igazgatójaként vezette az intézetet. Pozícióját 2011 végéig töltötte be, amikor a közalapítvány megszűnt. Az intézetet az Országos Széchényi Könyvtárba integrálták, ekkor lett az OSZK 1956-os Intézet–Oral History Archívum osztályvezetője. Intézeti munkája mellett a felsőoktatásban is aktívan bekapcsolódott: először a Századvég Politikai Iskola oktatója volt 1991 és 1994 között, majd 1997 és 2002 között különböző jogcímeken volt az ELTE BTK megbízott oktatója. 2005 és 2010 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt, ahol modern kori történelmet és oral history-t oktatott. 2009-ben kezdett el tanítani az egri Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kar új- és jelenkori történeti tanszékén. 2010-ben habilitált, ezt követően kapta meg egyetemi tanári kinevezését.

1996-ban ismertette el 1988-as egyetemi doktori értekezését, PhD-fokozatát 1997-ben kapta meg. Akadémiai doktori értekezését 2002-ben védte meg. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 2007 és 2010 között a Magyar Tudományos Akadémia doktori közgyűlési képviselője. 2019-ben az Akadémia levelező tagjává választották. Akadémiai tevékenysége mellett több társadalmi megbízással is bírt: 1995 és 1996 között a Belügyminisztérium iratfeltáró bizottságának munkájában vett részt, valamint 1996 és 2011 között az oktatásért felelős minisztérium levéltári kutatások kuratóriumának tagja, 2003 és 2009 között elnöke volt. Emellett 1999-ben a Magyar Történeti Film Alapítvány (amely 2006-ban közalapítványi formát öltött) kuratóriumának is tagja volt. Tisztségét a közalapítvány 2011-es megszűnéséig töltötte be. 1995-ben a Rubicon című folyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült, valamint 2005 és 2012 között a Mozgó Világ munkatársa volt.

Kutatási területe

Szakterülete a második világháború utáni magyar történelem. Az 1956-os forradalommal és az azt követő megtorlásokkal kapcsolatos kutatásai nemzetközi hírnevet hoztak számára. Elsőként írt monográfiát Nagy Imréről.

Kezdetben a magyar irodalmi sajtó 1956-os forradalom előtti vitáival foglalkozott, emellett a forradalom utáni megtorlással, valamint az ebben az időszakban született játékfilmek társadalomképét vizsgálta. Egyes munkáit témájuk miatt csak külföldön, illetve szamizdatban tudta megjelentetni. A rendszerváltás után a második világháború utáni politikatörténet került érdeklődése középpontjába, valamint magának az 1956-os forradalomnak a története. Jelentős munkája a Nagy Imréről szóló kétkötetes monográfiája, ami akadémiai doktori értekezésének az alapját adta. Emellett a második világháborút követő, Magyarországot érintő szovjet politika történetéről is kutatott. A 2000-es évektől a Kádár-korszakkal is foglalkozott, több kutatási programot indított a korszakról az 1956-os Intézet keretein belül. E kutatások során kötetet jelentetett meg az állambiztonságról, a historiográfiáról, valamint a magyar jobboldal 1945 utáni helyzetéről. Történészi munkája mellett a Mozgó Világban könyvrecenziókat és ismertetéseket írt.

Tudományos publikációit magyar és angol nyelven adja közre. Szamizdatban megjelent munkái Fényes Elek álnéven jelentek meg.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

Monográfiák

  • Az író helye. Viták a magyar irodalmi sajtóban 1953–1956. Budapest, Magvető, 1990.
  • Az 1956-os magyar forradalom. Reform – felkelés – szabadságharc – megtorlás. Budapest, Tankönyvkiadó, 1991.
  • Nagy Imre. Politikai életrajz I–II. Budapest, 1956-os Intézet, 1996–1999.
  • Ötvenhat után (Tanulmányok) Budapest, 1956-os Intézet, 2003
  • Jelentések hálójában. Antall József és az állambiztonság emberei 1957–1989; 1956-os Intézet, Bp., 2008
  • Imre Nagy. A biography; angolra ford. Lyman H. Legters; Tauris, London–New York, 2009 (Communist lives, 2.)
  • Bevezetés a kádárizmusba; 1956-os Intézet–L'Harmattan, Bp., 2011
  • Az 1956-os magyar forradalom. Bevezetés; Osiris, Bp., 2016
  • Nagy Imre; 2. jav., bőv. kiad.; Nagy Imre Alapítvány, Bp., 2016
  • Századosok; Országos Széchényi Könyvtár, Bp., 2018

Kötetszerkesztések

  • „Hatvanas évek” Magyarországon. (Tanulmányok) Budapest, 1956-os Intézet, 2004.
  • A demokrácia reménye. Magyarország, 1945. Budapest, 1956-os Intézet, 2005. (Standeisky Évával)
  • A monori tanácskozás 1985. június 14–16. Budapest, 1956-os Intézet, 2005.
  • Ezerkilencszázötvenhat az újabb történeti irodalomban. (Tanulmányok) Budapest, 1956-os Intézet, 2007. (Gyáni Gáborral)
  • Közelítések a kádárizmushoz; szerk. Germuska Pál, Rainer M. János; 1956-os Intézet, Bp., 2008
  • A felügyelt (mozgás)tér. Tanulmányok a szovjet típusú rendszer hazai történetéből; szerk. Rainer M. János; Akadémiai, Bp., 2011 (Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolája közleményei)
  • Megértő történelem. Tanulmányok a hatvanéves Gyarmati György tiszteletére; szerk. Baráth Magdolna, Bánkuti Gábor, Rainer M. János; L'Harmattan, Bp., 2011
  • "...nem leleplezni, hanem megismerni és megérteni". Tanulmányok a 60 éves Romsics Ignác tiszteletére; szerk. Gebei Sándor, ifj. Bertényi Iván, Rainer M. János; EKF Líceum, Eger, 2011
  • Búvópatakok, a feltárás; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány, Bp., 2012
  • Esemény és narratíva. Történetiség, elbeszélés(ek), interpretáció; szerk. Kötél Emőke, Rainer M. János; Bibliotheca Nationalis Hungariae–Gondolat, Bp., 2013 (Bibliotheca scientiae & artis)
  • Búvópatakok, széttekintés; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány, Bp., 2013
  • Búvópatakok, mélyfúrások. Magyar jobboldal – 1945 után; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány–Gondolat, Bp., 2014
  • Magyarok 1945-ben; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány, Bp., 2015

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rainer_M._János&oldid=21620618”