Ujgur nyelv

Ujgur nyelv ئۇيغۇرچە / ئۇيغۇر تىلى
Terület	Kína (Hszincsiang)
Nyelvcsalád	Altaji nyelvcsalád    Török nyelvek     Turki nyelvek
Írásrendszer	arab
Hivatalos állapot
Hivatalos	Kína
Nyelvkódok
ISO 639-1	ug
A Wikimédia Commons tartalmaz ئۇيغۇرچە / ئۇيغۇر تىلى témájú médiaállományokat.

Az ujgur nyelv (arab írással ئۇيغۇر تىلى, cirill írással Уйғур тили, latin betűkkel Uyghur tili) török nyelv, amelyet a Belső-Ázsia keleti részén, a főként a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő ujgurok beszélnek anyanyelvükként. A mai vagy modern ujgur nyelv megkülönböztetendő az ótörök korban, a 8–13. században fénykorukat élő, mára maroknyi csoportban fennmaradt sárga ujgurok vagy jugurok nyelvétől. A mai nyelvet beszélő ujgurok Hszincsiangon kívül kisebb számban megtalálhatóak Kína Sanhszi tartományában, Kazahsztánban (Almati, Ili, Zsarkent), Kirgizisztánban (Biskek, Tokmok, Karakol, Os), Üzbegisztánban (Ferganai-medence) és Türkmenisztánban (Bajrám-Ali).

Hangtana

A mai ujgur nyelv kialakulásához jelentősen hozzájárult az irodalmi csagatáj nyelv, emellett fejlődésére hatottak a kelet-belső-ázsiai kazak, kirgiz és üzbég nyelvjárások, valamint az iráni nyelvek és a kínai. Magánhangzórendszerében nyolc hang található meg, ezek: a, ɛ, e, i, o, ö, u, ü. Sajátossága, hogy – az üzbéghez hasonlóan – az ujgur nyelv hangkészletéből kikopott a török nyelvekre jellemző veláris ï, valamint a törökségi magánhangzó-harmónia felborulásával járó a > ȧ/e és u > u̇/ü hangváltozás. A mássalhangzó-rendszer területén a törökségi szókezdő k és t zárhangot č réshang váltotta fel, magánhangzóközi állásban pedig a k > šk és t > št változás figyelhető meg. Az ujgur nyelv huszonhat mássalhangzója közül speciálisabbak a veláris q, a palatális k, az x és a h hang, valamint a tiszta ng ejtésű ŋ,

Alaktana

Az ujgur az agglutináló nyelvek közé tartozik. Az alábbi táblázat a névszóragozás főbb eseteit mutatja be.

Nyelvtani eset	Esetrag	Alapalak	Ragozott alak
Tárgyeset	-ni	tögɛ ’teve’	tögɛni ’tevét’
Birtokos eset	-niŋ	mɛktɛp ’iskola’	mɛktɛpniŋ ’az iskolának a’
Részes eset	-qa, -kɛ, -ya, -gɛ	turumtay ’vércse’ tümɛn ’tízezer’	turumtayqa ’vércsének’ tümɛngɛ ’tízezernek’
Locativus	-da, -dɛ, -ta, -tɛ	tor ’halászháló’ eyik ’ürü’	torda ’halászhálóban’ eyiktɛ ’ürün’

A birtokos személyragozás más törökségi nyelvek mintázatát követi: qiz ’lány’; qizim ’lányom’; qiziŋ ’lányod’; qizi ’lánya’; qizimiz ’lányunk’; qiziŋlar ’lányotok’; qizi ’lányuk’. Megjegyzendő, hogy a többes szám második esetben megkülönböztetik a formálisabb, magázó ragozást: qiziŋiz ’az ön lánya’. A melléknevek középfokát a -raq, -rek toldalékkal fejezik ki: qara ’fekete’ → qararaq ’feketébb’; qimnet ’drága’ → qimnetrek ’drágább’. A felsőfokot az ɛŋ prefixummal képzik: ɛŋ qara ’legfeketébb’, ɛŋ qimnet ’legdrágább’. A melléknévvel kifejezett jelentés nyomatékosítására gyakran élnek a más török nyelvekre is jellemző részleges kettőzéssel, például qattiq ’kemény’ → qap-qattiq ’nagyon kemény’.

Igerendszerének egyik legfontosabb sajátossága az összetett igék használata, például turup turmaq ’megvárni’ (turup ’állva’ + turmaq ’állni’), išlɛp čiqarmaq ’létrehozni’ (išlɛp ’dolgozva’ + čiqarmaq ’kihozni, kiszállítani’), ravan bolmaq (ravan ’induló, menő’ + bolmaq ’lenni’).

Forrás

• A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Budapest: Akadémiai. 1999. 1465–1468. o. ISBN 9630575973  

Tekintsd meg a Wikipédia ujgur nyelvű változatát!