„Led Zeppelin II” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a →Az album dalai: lásd WP:NEMSZABAD |
||
38. sor: | 38. sor: | ||
=== Első oldal === |
=== Első oldal === |
||
# ''[[Whole Lotta Love]]'' ([[Willie Dixon]]/[[John Bonham|Bonham]]/[[John Paul Jones (zenész)|Jones]]/[[Jimmy Page|Page]]/[[Robert Plant|Plant]]) – 5:34 |
# ''[[Whole Lotta Love]]'' ([[Willie Dixon]]/[[John Bonham|Bonham]]/[[John Paul Jones (zenész)|Jones]]/[[Jimmy Page|Page]]/[[Robert Plant|Plant]]) – 5:34 |
||
# ''[[What is and What Should Never Be]]'' (Page/Plant) – 4:45 |
# ''[[What is and What Should Never Be]]'' (Page/Plant) – 4:45 |
||
# ''[[The Lemon Song]]'' ([[Howlin' Wolf]]/Bonham/Jones/Page/Plant) – 6:19 |
# ''[[The Lemon Song]]'' ([[Howlin' Wolf]]/Bonham/Jones/Page/Plant) – 6:19 |
||
# ''[[Thank You (Led Zeppelin-dal)|Thank You]]'' (Page/Plant) – 4:49 |
# ''[[Thank You (Led Zeppelin-dal)|Thank You]]'' (Page/Plant) – 4:49 |
||
=== Második oldal === |
=== Második oldal === |
||
# ''[[Heartbreaker (Led Zeppelin dal)|Heartbreaker]]'' (Bonham/Jones/Page/Plant) – 4:14 |
# ''[[Heartbreaker (Led Zeppelin dal)|Heartbreaker]]'' (Bonham/Jones/Page/Plant) – 4:14 |
||
# ''[[Living Loving Maid (She’s Just a Woman)]]'' (Page/Plant) – 2:39 |
# ''[[Living Loving Maid (She’s Just a Woman)]]'' (Page/Plant) – 2:39 |
||
# ''[[Ramble On]]'' (Page/Plant) – 4:24 |
# ''[[Ramble On]]'' (Page/Plant) – 4:24 |
||
# ''[[Moby Dick (dal)|Moby Dick]]'' (Bonham/Jones/Page) – 4:20 |
# ''[[Moby Dick (dal)|Moby Dick]]'' (Bonham/Jones/Page) – 4:20 |
||
# ''[[Bring it on Home]]'' (Dixon/Page/Plant) – 4:21 |
# ''[[Bring it on Home]]'' (Dixon/Page/Plant) – 4:21 |
||
== Közreműködők == |
== Közreműködők == |
A lap 2019. január 9., 23:11-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Led Zeppelin Led Zeppelin II | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 1969. október 22. | |||
Felvételek | Olympic Studios, London Mirror Sound, Los Angeles Mystic Studios, Los Angeles Morgan Studios, London A&R Studios, New York Juggy Sound Studio, New York Atlantic Studios, New York Mayfair Studios, New York Hut, Vancouver Keverés: A&R Studios 1969. január–augusztus | |||
Stílus | Hard rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 41:28 | |||
Kiadó | Atlantic Records | |||
Producer | Jimmy Page | |||
Kritikák | ||||
Led Zeppelin-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
1969. október 22-én jelent meg a Led Zeppelin második albuma, a Led Zeppelin II (nem hivatalos nevén The Brown Bomber – A Barna Bombázó). A Led Zeppelin ötleteit továbbfejlesztve egy még sikeresebb és hatásosabb albumot hoztak létre.
Dalok írására és felvételekre csak a turnék szünetében volt lehetőségük, így minden dalt más stúdióban vettek fel, épp abban, amelyik a legközelebb volt. Az elkészült dalok híven tükrözik a zenekar nyers, de egyre javuló hangzását és előadóművészi fejlődését 1969 augusztusáig. Ezalatt négy európai és három amerikai turnét bonyolítottak le.
A Led Zeppelin II az 1970-es évek hard rockjának nyitánya: a bluesos hangzású dalok, mint a „Whole Lotta Love”, a „Heartbreaker”, a „Moby Dick”, a „The Lemon Song” és a „Bring It on Home” ma már a műfaj klasszikusai közé tartoznak, melyekben a gitárriff határozza meg a dalt és adja a fő dallamot. 1969 könnyűzenéjében ez még rendhagyónak számított. Jimmy Page szólója a „Heartbreaker”-ben a zenekar intenzitását tükrözi és sokan próbálták már felülmúlni. Page tehetségét, találékonyságát és produceri minőségében vett eredetiségét bizonyítják az úttörő felvételi eljárások és a dobok bemikrofonozásával létrejött effektek (például a „Ramble On” és a „Whole Lotta Love” című dalokon). Az instrumentális „Moby Dick” John Bonham dobszólója, mely koncerteken több mint fél óra hosszat tartott.
A Led Zeppelin II-n is hallhatóak más zenei megoldásokkal és stílusokkal való kísérletek. Jó példa erre az egyszer visszafogott, másszor hangos „What is and What Should Never Be”, a „Ramble On” (melyben Page akusztikus gitáron játszik), vagy a popos „Thank You”. A „Ramble On” teremtette misztikus légkör először társítja a hard rockot és a fantasztikus témákat. Ennek eredete részben a két-három évvel korábban virágkorát élő pszichedelikus zenében, részben Robert Plant Tolkien iránti rajongásában keredendő. Utóbbi hatás majd a Led Zeppelin címnélküli negyedik albumán éri el a tetőpontját. (Később rengeteg zenekar merített ihletet hasonló forrásokból.)
A Led Zeppelin legnagyobb sikere kereskedelmileg a „Whole Lotta Love” volt. Miután az Atlantic Records kislemezen kiadta (a zenekar akarata ellenére), 1970 januárjában a 4. helyet érte el a Billboard Hot 100-as listáján. B-oldala, a „Living Loving Maid (She's Just a Woman)” 1970 áprilisában a 65. lett.
A Led Zeppelin II – és az első album – kereskedelmi sikere után többen vádolták meg a zenekart plagizálással (például Willie Dixon a „Whole Lotta Love” szövege miatt).
Az albumot sokan a heavy metal előfutárának tartják, mely olyan előadókat inspirált, mint a Blue Öyster Cult, a Deep Purple és a Van Halen.
2003-ban, a Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 75. helyet érte el.
Az album dalai
Első oldal
- Whole Lotta Love (Willie Dixon/Bonham/Jones/Page/Plant) – 5:34
- What is and What Should Never Be (Page/Plant) – 4:45
- The Lemon Song (Howlin' Wolf/Bonham/Jones/Page/Plant) – 6:19
- Thank You (Page/Plant) – 4:49
Második oldal
- Heartbreaker (Bonham/Jones/Page/Plant) – 4:14
- Living Loving Maid (She’s Just a Woman) (Page/Plant) – 2:39
- Ramble On (Page/Plant) – 4:24
- Moby Dick (Bonham/Jones/Page) – 4:20
- Bring it on Home (Dixon/Page/Plant) – 4:21
Közreműködők
- Jimmy Page – akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, teremin, vokál, producer
- Robert Plant – ének, szájharmonika
- John Paul Jones – basszusgitár, orgona, vokál
- John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál
Produkció
- Eddie Kramer – hangmérnök, keverés
- George Chkiantz – hangmérnök (1, 2)
- Chris Huston – hangmérnök (3, 8)
- Andy Johns – hangmérnök (4)
- Peter Grant – produkciós vezető
Érdekességek
Lásd még