„Kepes András” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
néhány forrásjegyzet javítása és/vagy hozzáadása
sablon le
1. sor: 1. sor:
{{tataroz}}
{{személy infobox
{{személy infobox
| név = Kepes András
| név = Kepes András

A lap 2018. január 15., 14:34-kori változata

Kepes András
Falus Kriszta felvétele
Falus Kriszta felvétele
Született1948. október 11. (75 éves)
magyar 1946-1949 Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaDettai Mária
Gyermekeihat gyermek
SzüleiKepes Imre, Borda Katalin
Foglalkozásaújságíró, író, egyetemi tanár, televíziós műsorkészítő
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Kepes András témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kepes András (Budapest, 1948. október 11.) magyar író, újságíró, televíziós műsorkészítő, egyetemi tanár.

Élete, munkássága

Tanulmányai

Általános- és középiskoláit Budapesten, illetve Bejrútban és Buenos Airesben végezte. 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát.[1] Posztgraduális tanulmányokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokban a Syracuse-i Egyetemen (1979), illetve miután elnyerte a Stanford Egyetem John S. Knight nemzetközi ösztöndíját, a Stanfordon (1985-1986). Doktori és habilitált doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte (2004).[2]

Újságírói tevékenysége

Első cikkei 17 éves korában jelentek meg. Az egyetem elvégzése után, 1973-tól a Magyar Rádiónál dolgozott munkatársként, majd a kulturális rovat vezetőjeként. Nevéhez fűződik a Gondolatjel című kulturális magazin elindítása, szerkesztette többek között a Láttuk, hallottuk című művészetkritikai sorozatot. 1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió ’80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. Elsőként tudósított a cannes-i, a berlini, a moszkvai, a tokiói, a San Sebastian-i filmfesztiválról, Hollywoodból és a Nobel-díj átadásokról. Mikrofonja előtt szólaltak meg először magyar képernyőn világsztárok, világhírű filmrendezők, írók. 1989-től több műsor szerkesztője és műsorvezetője volt, jegyezte az Apropó (1991–1998) című riport-dokumentumfilm sorozatot és a Desszert (1994–1998) című beszélgetős műsort. 1998-ban a TV2-n készítette beszélgetős műsorát, Kepes címmel, de még abban az évben egy súlyos betegség két évre félbeszakította pályáját, és úgy döntött, visszavonul a rendszeres szerepléstől. 2000-ben a Magyar Televízió képernyőjén tűnt fel újra Oázis (2000) című egész estés összetett sorozatával, beszélgetésekkel, dokumentumfilmekkel. 2002-től az RTL Klub képernyőjén volt látható irodalmi sorozata, a Könyv-jelző (2002) és beszélgetős műsora, a Desszert (2005), majd dokumentumfilm sorozata, a Világfalu (2005-2006). 2008-ban Különös történetek című dokumentumfilm sorozatával tért vissza egy évre a Magyar Televízióba.[3] Több riportját sugározták külföldi televíziók, jelentős nemzetközi visszhangot keltettek a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és társaival tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában, és amelynek kapcsán Kepest is megvádolták.[4]

Oktatói tevékenysége

Oktatói munkáját Fulbright kutató-tanárként a New York Egyetemen (N.Y.U.) kezdte (1986-1987), később más amerikai egyetemeken is előadott. Nemzetközi médiaoktatási tapasztalatait először a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó tanáraként (1987-1989), majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola címzetes főiskolai tanáraként (2004-2008) kamatoztatta. 2008–tól a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF), majd annak jogutódánál a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanított kinevezett főiskolai tanárként, 2012-től egyetemi professzorként. Vezetésével alakult az intézmény Művészeti Intézete (2009), illetve Kommunikációs és Művészeti Kara, amelynek négy esztendőn át (2010-2014) dékánja volt.[5] 2014-től az egyetem Művészeti Tanácsának elnöke.[6]

Szakmai-közéleti tevékenységei közül említésre méltó, hogy 1990–1995 között a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökségének tagja és a Táncsics Mihály-díj kurátora volt (1993–1994). Az UNESCO Nemzetközi Kommunikációs Fejlesztési Programjában (IPDC) a Magyar Köztársaság képviselőjeként tevékenykedett (1995–1997). A Joseph Pulitzer-emlékdíj kurátora (1999–), illetve két cikluson át tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) művészeti, média- és kommunikációs bizottságának (2004-2006) illetve (2010-2012) között.[7]

Írói munkássága

A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikál könyveket, és különösen azután, hogy visszavonult a televíziós műsorkészítéstől, tevékenysége középpontjában egyre inkább az írás áll. Első művei főként rádiós és televíziós riportútjaira és beszélgetéseire épültek (Szerencsés Útjaim, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986; Kepes Krónika – Beszélgetések, Park Könyvkiadó, 1999; Kepes Krónika – Történetek, Park Könyvkiadó, 2000), illetve irodalmi válogatásokat készített Könyv-jelző I-III címmel a Park Könyvkiadó számára (2001-2002). 2008-ban, Matt a férfiaknak címmel (Alexandra Kiadó) dokumentum-regénye jelent meg, 2011-ben pedig Tövispuszta című regénye (Ulpius-Ház Könyvkiadó). Könyveit idegen nyelveken is kiadták.[8] Világkép című szubjektív esszé-regényét, amit a szakmai zsűri az év tíz legjobb könyve közé választott, 2016-ban adta ki a Libri Kiadó.[9]

Családja, rokonsága

Apai ágon Dr. Kepes Gyulának (1847-1924), a Ferenc József-földet felfedező expedíció orvos-tábornokának, Kepes Ferencnek (1876-1942), a magyar gnosztikus filozófia iskola vezetőjének rokona, Kepes György (1905-2001,) az MIT intézetvezető professzora, magyar-amerikai festő, fotográfus, médiaművész unokaöccse.[10] Ezen az ágon asszimilálódott zsidó, nagypolgári családból származik, ahol a magyar és a keresztény kultúra, valamint a keleti tanok nagy becsben álltak.[11] Apja, Kepes Imre a húszas években illegális kommunistaként részt vett a nemzetközi munkásmozgalomban. Édesanyja, Borda Katalin[12] kilenc gyermekes egri pék nyolcadik gyermeke, gazdasági emigrációban élt Mexikóban 1934-1946 között. Hazatérésük után apja Magyarországon külkereskedő, majd diplomata lett, édesanyja a diplomáciai protokoll ismert szakértője és egyetemi oktatója volt. Emellett fiatal diplomata-feleségek generációit vezette be a mindennapi diplomáciai etikett tudnivalóiba. A Külügyminisztérium főosztályvezető-helyetteseként ment nyugdíjba. Anyai ágon Szegő Gábor (1895-1985) nemzetközi hírű magyar-amerikai matematikus professzor és Braun „Csibi” József (1901-1943), az MTK sokszoros válogatott labdarúgójának hozzátartozója.[13] Szemerédi Endre (1940) Széchenyi- és Abel-díjas matematikus, akadémikus sógora.[14]

Felesége: Dettai Mária. Hat gyermek édesapja: Júlia (1974), Borbála (1975), Rozi (1990), Kata (1998), Lujza (2005), Lukács (2011).[15][16]

Művei

  • Tövispuszta, átdolgozott kiadás (Libri Kiadó, 2017)
  • Világkép, bővített kiadás (Libri Kiadó, 2017)
  • Világkép (Libri Kiadó, 2016)
  • Tövispuszta (Ulpius-ház, 2011)
  • Matt a férfiaknak! (Alexandra Kiadó, 2008)
  • Könyv-jelző, világirodalmi válogatás (Park Könyvkiadó, 2002)
  • Könyv-jelző, válogatás fiatal írók műveiből (Park Könyvkiadó, 2002)
  • Könyv-jelző, magyar irodalmi válogatás (Park Könyvkiadó, 2001)
  • Kepes Krónika - Történetek (Park Könyvkiadó, 2000)
  • Kepes Krónika - Beszélgetések (Park Könyvkiadó, 1999)
  • Szerencsés Útjaim (Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986)

Főbb televíziós műsorai

  • Apropó (1991–1998), Magyar Televízió
  • Desszert (1994–1998)
  • Kepes (1998), TV2
  • Oázis (2000), Magyar Televízió
  • Könyv-jelző (2002), RTL Klub
  • Desszert (2005), RTL Klub
  • Világfalu (2005), RTL Klub
  • Különös történetek (2008), Magyar Televízió

Főbb díjai, kitüntetései

Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Elnyerte többek között a Táncsics Mihály-díjat (1991), a Joseph Pulitzer-emlékdíjat (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1998) és a Prima díjat (2011).[17] Világkép című szubjektív esszé-regényét, amit a szakmai zsűri az év tíz legjobb könyve közé választott, 2016-ban adta ki a Libri Kiadó," és 2017-ben elnyerte a Libri Irodalmi Közönségdíjat.[18][19]

Jegyzetek

  1. ↑ Színház- és Filmművészeti Egyetem: Aki az ELTE BTK-ról járta be a magyar médiát és a világot. ELTE Hallgatói Magazin, 2012. április 14. (Hozzáférés: 2018. január 3.)
  2. ↑ Színház- és Filmművészeti Egyetem: Hallgatók DLA fokozatot szerzett hallgatók. (Hozzáférés: 2018. január 3.)
  3. ↑ Kepes András az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  4. ↑ http://www.origo.hu/nagyvilag/20090428-bolivia-panaszt-emel-kepes-andras-ellen-bunpartolasert.html
  5. ↑ www.metropolitan.hu/hirek/7437/muveszeti-kepzesek-a-bkfen.html?oldal=43
  6. ↑ www.metropolitan.hu/sajto/1273/vezetok.html
  7. ↑ www.metropolitan.hu/images/oktatok/cv/kepes_andras_cv.pdf
  8. ↑ http://www.worldcat.org/identities/lccn-n88039561/
  9. ↑ https://www.libri.hu/irodalmi_dij/
  10. ↑ http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_feny_embere.872.html
  11. ↑ Lengyel
  12. ↑ Kepes András honlapja
  13. ↑ http://zsdo.com/fejezetek/mit-jelent-az-hogy-dizso-interju-kepes-andrassal/
  14. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=SSIPDw-oxqo
  15. ↑ Kepes András: Kepes András személyes adatok. Kepes András honlapja. (Hozzáférés: 2018. január 2.)
  16. ↑ https://www.nlcafe.hu/ezvan/20111005/a_legtobb_oromet_a_gyerekeim_jelentik/
  17. ↑ http://primissima.hu/jeloltek/kepes-andras/21/
  18. ↑ [1]
  19. ↑ [2]

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kepes_András&oldid=19514390”