Kepes András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kepes András
Kepes András a 2012-es Ünnepi Könyvhéten
Kepes András a 2012-es Ünnepi Könyvhéten
Született 1948. október 11. (68 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Dettai Mária
Szülei Kepes Imre
Foglalkozása újságíró, író, egyetemi tanár, televíziós műsorkészítő
Iskolái
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kepes András témájú médiaállományokat.

Kepes András (Budapest, 1948. október 11.) magyar író, újságíró, televíziós műsorkészítő, egyetemi tanár.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Apai ágon asszimilálódott zsidó, nagypolgári családból származik, ahol a magyar és a keresztény kultúra, valamint a keleti tanok nagy becsben álltak.[1] Apja, Kepes Imre a húszas években illegális kommunistaként részt vett a nemzetközi munkásmozgalomban. Édesanyja, Borda Katalin[2] kilenc gyermekes egri pék nyolcadik gyermeke, gazdasági emigrációban élt Mexikóban 1934-1946 között. Hazatérésük után apja Magyarországon külkereskedő, majd diplomata lett, édesanyja a diplomáciai protokoll ismert szakértője és egyetemi oktatója volt. Emellett fiatal diplomata-feleségek generációit vezette be a mindennapi diplomáciai etikett tudnivalóiba. A Külügyminisztérium főosztályvezető-helyetteseként ment nyugdíjba.

Tanulmányai[szerkesztés]

Általános- és középiskoláit Budapesten, illetve Bejrútban és Buenos Airesben végezte. 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát. Posztgraduális tanulmányokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokban a Syracuse-i Egyetemen (1979), illetve miután elnyerte a Stanford Egyetem John S. Knight nemzetközi ösztöndíját, a Stanfordon (1985-1986). Doktori és habilitált doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte (2004).[3]

Újságírói tevékenysége[szerkesztés]

Első cikkei 17 éves korában jelentek meg. Az egyetem elvégzése után, 1973-tól a Magyar Rádiónál dolgozott munkatársként, majd a kulturális rovat vezetőjeként. Nevéhez fűződik a Gondolatjel című kulturális magazin elindítása, szerkesztette többek között a Láttuk, hallottuk című művészetkritikai sorozatot. 1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió ’80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. Elsőként tudósított a cannes-i, a berlini, a moszkvai, a tokiói, a San Sebastian-i filmfesztiválról, Hollywoodból és a Nobel-díj átadásokról. Mikrofonja előtt szólaltak meg először magyar képernyőn világsztárok, világhírű filmrendezők, írók. 1989-től több műsor szerkesztője és műsorvezetője volt, jegyezte az Apropó (1991–1998) című riport-dokumentumfilm sorozatot és a Desszert (1994–1998) című beszélgetős műsort. 1998-ban a TV2-n készítette beszélgetős műsorát, Kepes címmel, de még abban az évben egy súlyos betegség két évre félbeszakította pályáját, és úgy döntött, visszavonul a rendszeres szerepléstől. 2000-ben a Magyar Televízió képernyőjén tűnt fel újra Oázis (2000) című egész estés összetett sorozatával, beszélgetésekkel, dokumentumfilmekkel. 2002-től az RTL Klub képernyőjén volt látható irodalmi sorozata, a Könyv-jelző (2002) és beszélgetős műsora, a Desszert (2005), majd dokumentumfilm sorozata, a Világfalu (2005-2006). 2008-ban Különös történetek című dokumentumfilm sorozatával tért vissza egy évre a Magyar Televízióba.[4] Több riportját sugározták külföldi televíziók, jelentős nemzetközi visszhangot keltettek a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és társaival tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában, és amelynek kapcsán Kepest is megvádolták.[5]

Oktatói tevékenysége[szerkesztés]

Oktatói munkáját Fulbright kutató-tanárként a New York Egyetemen (N.Y.U.) kezdte (1986-1987), később más amerikai egyetemeken is előadott. Nemzetközi médiaoktatási tapasztalatait először a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó tanáraként (1987-1989), majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola címzetes főiskolai tanáraként (2004-2008) kamatoztatta. 2008–tól a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF), majd annak jogutódánál a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanított kinevezett főiskolai tanárként, 2012-től egyetemi professzorként. Vezetésével alakult az intézmény Művészeti Intézete (2009), illetve Kommunikációs és Művészeti Kara, amelynek négy esztendőn át (2010-2014) dékánja volt.[6] 2014-től az egyetem Művészeti Tanácsának elnöke.[7]

Szakmai-közéleti tevékenységei közül említésre méltó, hogy 1990–1995 között a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökségének tagja és a Táncsics Mihály-díj kurátora volt (1993–1994). Az UNESCO Nemzetközi Kommunikációs Fejlesztési Programjában (IPDC) a Magyar Köztársaság képviselőjeként tevékenykedett (1995–1997). A Joseph Pulitzer-emlékdíj kurátorátora (1999–), illetve két cikluson át tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) művészeti, média- és kommunikációs bizottságának (2004-2006) illetve (2010-2012) között.[8]

Írói munkássága[szerkesztés]

A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikál könyveket, és különösen azután, hogy visszavonult a televíziós műsorkészítéstől, tevékenysége középpontjában egyre inkább az írás áll. Első művei főként rádiós és televíziós riportútjaira és beszélgetéseire épültek (Szerencsés Útjaim, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986; Kepes Krónika – Beszélgetések, Park Könyvkiadó, 1999; Kepes Krónika – Történetek, Park Könyvkiadó, 2000), illetve irodalmi válogatásokat készített Könyv-jelző I-III címmel a Park Könyvkiadó számára (2001-2002). 2008-ban, Matt a férfiaknak címmel (Alexandra Kiadó) dokumentum-regénye jelent meg, 2011-ben pedig Tövispuszta című regénye (Ulpius-ház Kiadó). Könyveit idegen nyelveken is kiadták.[9] Világkép című szubjektív esszé-regényét, amit a szakmai zsűri az év tíz legjobb könyve közé választott, 2016-ban adta ki a Libri Kiadó.[10]

Főbb díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Elnyerte többek között a Táncsics Mihály-díjat (1991), a Joseph Pulitzer-emlékdíjat (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1998) és a Prima díjat (2011).[11]

Rokonsága[szerkesztés]

Apai ágon Dr. Kepes Gyulának (1847-1924), a Ferenc József-földet felfedező expedíció orvos-tábornokának, Kepes Ferencnek (1876-1942), a magyar gnosztikus filozófia iskola vezetőjének rokona, Kepes György (1905-2001,) az MIT intézetvezető professzora, magyar-amerikai festő, fotográfus, médiaművész unokaöccse.[12] Anyai ágon Szegő Gábor (1895-1985) nemzetközi hírű magyar-amerikai matematikus professzor és Braun „Csibi” József (1901-1943), az MTK sokszoros válogatott labdarúgójának hozzátartozója.[13] Szemerédi Endre (1940) Széchenyi- és Abel-díjas matematikus, akadémikus sógora.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]