Kepes Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kepes Gyula
Portréja a Vasárnapi Ujságban (1874)
Portréja a Vasárnapi Ujságban (1874)
Született 1847. december 7.[1][2][3]
Vári
Elhunyt 1924. október 5. (76 évesen)[4]
Budapest[5]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása orvos
Kitüntetései Munkács díszpolgára (1875)
Sírhelye Farkasréti izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kepes Gyula témájú médiaállományokat.

Kepes Gyula (Vári, 1847. december 7.Budapest, 1924. október 5.)[6][7] orvos, az osztrák–magyar északi-sarki expedíció egyetlen magyar tagja.

Tanulmányai[szerkesztés]

Apja földbirtokos volt, a fiatal Kepes Gyula Ungváron és Budapesten tanult, majd beiratkozott a bécsi orvosi egyetemre. 1870. augusztus 3-án avatták orvosdoktorrá. A bécsi Rudolf-kórházban kezdett dolgozni Drasche és Weine professzorok mellett.

Az expedíció szervezése[szerkesztés]

Amikor 1872-ben Bécsben szervezni kezdték az osztrák-magyar északi-sarki expedíciót, a Rudolf-kórház egyik professzora – Drasche – Kepes Gyulát ajánlotta a vállalkozás orvosának. Az expedíció legénysége 24 tagból állt, ő volt közülük az egyetlen magyar. Az expedíció megszervezésében szervesen részt vett, megvizsgálta a kijelölt személyek fizikai-egészségügyi állapotát, az expedíció élelmét az akkori orvosi ismereteknek megfelelően összeállította. Az ő tanácsának is köszönhető, hogy nagy mennyiségű tokaji aszút és citromlevet vittek magukkal, hogy a skorbutot elkerüljék. A két italt keverve, fagyottan fogyasztották.

1872-ben Bréma városából indultak el észak felé a Tegetthoff gőzössel, amikor a norvégiai Tromsø-ben kikötöttek, a tanácsára a készleteket további vitamindús élelemmel egészítették ki – Skandináviában honos szederfajta (Sarki szeder) tartósított gyümölcséből vásároltak nagyobb mennyiséget.

Munkája az expedíció alatt[szerkesztés]

Kepes Gyula a jég fogságában – Julius von Payer metszete (1874)

Az utazás alatt jórészt neki volt köszönhető, hogy a nagy nélkülözések ellenére csupán a legénység egyetlen tagja halt meg. Kepes feladatai ellátása mellett rendszeresen végzett növény- és állatgyűjtést, de amikor a hajót el kellett hagyniuk, a gyűjtemény ott maradt és elpusztult. Tromsøbe visszaérkezve elsőként értesítette a magyarországi sajtót az expedíció sikeréről. Hazatérése után törzsorvossá léptették elő, a Vaskorona-rend III. fokozatával tüntették ki, több város, köztük 1875-ben Munkács díszpolgárává avatták,[8] több tudományos egyesület választotta tiszteletbeli tagjává. 1882-ben másodosztályú, 1895-ben pedig első osztályú honvéd-főtörzsorvossá nevezték ki. Különböző helyőrségeknél szolgált, majd 1904-ben megbízták a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével. 1924. október 26-án halt meg Budapesten.

Írása[szerkesztés]

  • Eredeti levél az északi-sarki expedícióról. Tromsø, 1872. júl. 13. (Vasárnapi Ujság, 1872, 31.)

Érdekesség[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07732.htm, Kepes Gyula, 2017. október 9.
  2. Catalog of the German National Library, 1199836206, 2020. május 30.
  3. Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
  4. FamilySearch (angol nyelven)
  5. Catalog of the German National Library, 1199836206, 2020. június 10.
  6. Halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 1747/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  7. Meghalt Kepes Gyula (1924. október 7.) Budapesti Hírlap, 44. évfolyam, 210. szám, 7. oldal
  8. Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. dec. 11.) arch

Irodalom[szerkesztés]

  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
  • Csillag István: Egy magyar az Északi-sarkon. (Népszabadság, 43. 1985. 275. 11.)
  • Nemerkényi Antal: Koszorúzás és megemlékezés dr. Kepes Gyula sírjánál. (Földrajzi Közlemények, 122. 1998. 1-2. 75-76.)
  • Szállási Árpád: A fagyvilág magyar orvosvándora. (Orvosi hetilap, 125. 1984. 14. 835-837.)
  • Szállási Árpád: Kepes Gyula, az Arktisz magyar orvosvándora. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1985. 1. 51-54.)
  • Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева.  – Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. – 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyarok a Föld körül Kossuth Kiadó, 2014 ISSN 2064-8790 27–31. oldal