„Király István (irodalomtörténész)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Realizmus –> Realizmus (művészet) |
|||
24. sor: | 24. sor: | ||
==Művei== |
==Művei== |
||
* [[1952]]-ben monográfiát adott ki [[Mikszáth Kálmán]]ról, [[ |
* [[1952]]-ben monográfiát adott ki [[Mikszáth Kálmán]]ról, [[Realizmus (művészet)|realizmusára]] koncentrálva. |
||
* Ady-monográfiája a költő (politikai és költészeti) forradalmiságát és ennek ideológiai gyökereit elemezte. Tanulmánysorozatot írt [[Kosztolányi Dezső]] verseinek műfajáról és világképéről. |
* Ady-monográfiája a költő (politikai és költészeti) forradalmiságát és ennek ideológiai gyökereit elemezte. Tanulmánysorozatot írt [[Kosztolányi Dezső]] verseinek műfajáról és világképéről. |
||
* Életműkiadások szerkesztője (Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Németh László válogatott művei). |
* Életműkiadások szerkesztője (Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Németh László válogatott művei). |
A lap 2011. július 26., 11:14-kori változata
Király István (Ragály, 1921. július 15. – Budapest, 1989. október 19.) magyar irodalomtörténész, Ady Endre-szakértő, országgyűlési képviselő (1971-től), az MTA tagja. A korszak egyik legnagyobb hatású egyetemi tanára, pedagógusa volt. Lánya Király Júlia közgazdász, 2007-től a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
Kutatási területe
Fő kutatási és tanítási téméja Ady Endre volt. Fő műve négy kötetes Ady-monográfiája. Jelentős irodalomtörténeti alkotás korai Mikszáth monográfiája és a kései Kosztolányi monográfia.
Életpályája
Tanulmányai
Apja református lelkész volt. A középiskolát a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte 1931 és 1939 között, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán tanult magyar–német szakon, Eötvös-kollégistaként. Eközben állami ösztöndíjjal a berlini egyetemen is tanult. 1944-ben tanári diplomát szerzett.
Tanári, irodalomtudósi munkája
1945-ig Debrecenben tanított, ezután 1947-ig Budapesten az Országos Köznevelési Tanács volt titkára, majd 1948-ig könyvtáros az Országos Széchényi Könyvtárban. 1948-ban az Eötvös Kollégiumban tanított a kollégium megszűnéséig. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) irodalomtörténeti tanszékén dolgozott docensként. 1957 és 1959 között a szegedi egyetemen tanított.
1959-ben visszakerült az ELTE-re: a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken volt egyetemi tanár, majd tanszékvezető, 1988-ig.
Irodalompolitikusként, szerkesztőként
Király István 1953 és 1956 közt a Csillag folyóiratot szerkesztette, 1962 és 1969 között a Kortárs, 1970 és 1989 között pedig a Szovjet Irodalom című folyóiratot. 1970-től haláláig a Világirodalmi lexikon főszerkesztője volt, 1967-től a Magyar életrajzi lexikon szakszerkesztője.
Díjai, elismerései
- Kossuth-díj (1953)
- Állami Díj II. fokozat (1973) – Tudományos és egyetemi tanári munkásságáért, különösen Ady-monográfiájáért.
- Alföld-díj (1986)
- SZOT-díj (1988)
Művei
- 1952-ben monográfiát adott ki Mikszáth Kálmánról, realizmusára koncentrálva.
- Ady-monográfiája a költő (politikai és költészeti) forradalmiságát és ennek ideológiai gyökereit elemezte. Tanulmánysorozatot írt Kosztolányi Dezső verseinek műfajáról és világképéről.
- Életműkiadások szerkesztője (Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Németh László válogatott művei).
- Számos, a maga idejében az irodalompolitikában hivatalos értékűnek számító, tanulmány és jegyzet szerzője volt.
Lásd még
Külső hivatkozások
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X