„Zsitomiri terület” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát Kadaj776 (vita) szerkesztéséről Worrida szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor: 26. sor:
==Történelem==
==Történelem==
Az ember legrégebbi, 100 ezeréves nyomaira a Teteriv folyó mentén bukkantak. A Zsitomiri területen több helyen találtak a neolitikus [[Cucuteni kultúra|cucuteni kultúrához]] tartozó leleteket. Az 5-7 században települtek be a keleti szlávok: északra a [[drevljánok]], a középső és déli régióba pedig a [[Poljánok (keleti szláv törzs)|poljánok]]. A 9. században már nagyobb városok is léteztek, amelyek jelentős kereskedelmet bonyolítottak: [[Ovrucs]] és [[Koroszteny]]. A kora középkorban a terület a [[Kijevi Rusz]]hoz tartozott, majd annak bukása után a 13. században a mongolok hódították meg. 1350-1360 körül a [[Litván Nagyfejedelemség|litvánok]] foglalták el az [[Arany Horda|Arany Hordától]]. A mai Zsitomiri terület nyugati része ekkor a Volhíniai-, a keleti pedig a Kijevi fejedelemséghez tartozott. A [[lublini unió]] (1569) után az ukrán földek Litvániától átkerültek Lengyelországhoz és a fejedelemségeket átszervezték vajdaságokká. A lengyel-litván unió felosztása után Zsitomir az [[Orosz Birodalom]], azon belül pedig nagyrészt a Volhíniai, kisebb részben a Kijevi kormányzóság része lett. 1804-ben Zsitomir lett a Volhíniai kormányzóság székhelye. A 19. század jelentős fejlődése ellenére, Zsitomir gazdaságilag elmaradott vidéknek számított. Mai formájában a Zsitomiri terület 1937. szeptember 22-én jött létre. A [[második világháború]]ban a németek a terület jelentős zsidó lakosságát szinte teljes egészében kiirtották. A világháború után itt zajlott az [[Ukrán Felkelő Hadsereg]] egyik utolsó, elkeseredett csatája az [[NKVD]] erőivel.
Az ember legrégebbi, 100 ezeréves nyomaira a Teteriv folyó mentén bukkantak. A Zsitomiri területen több helyen találtak a neolitikus [[Cucuteni kultúra|cucuteni kultúrához]] tartozó leleteket. Az 5-7 században települtek be a keleti szlávok: északra a [[drevljánok]], a középső és déli régióba pedig a [[Poljánok (keleti szláv törzs)|poljánok]]. A 9. században már nagyobb városok is léteztek, amelyek jelentős kereskedelmet bonyolítottak: [[Ovrucs]] és [[Koroszteny]]. A kora középkorban a terület a [[Kijevi Rusz]]hoz tartozott, majd annak bukása után a 13. században a mongolok hódították meg. 1350-1360 körül a [[Litván Nagyfejedelemség|litvánok]] foglalták el az [[Arany Horda|Arany Hordától]]. A mai Zsitomiri terület nyugati része ekkor a Volhíniai-, a keleti pedig a Kijevi fejedelemséghez tartozott. A [[lublini unió]] (1569) után az ukrán földek Litvániától átkerültek Lengyelországhoz és a fejedelemségeket átszervezték vajdaságokká. A lengyel-litván unió felosztása után Zsitomir az [[Orosz Birodalom]], azon belül pedig nagyrészt a Volhíniai, kisebb részben a Kijevi kormányzóság része lett. 1804-ben Zsitomir lett a Volhíniai kormányzóság székhelye. A 19. század jelentős fejlődése ellenére, Zsitomir gazdaságilag elmaradott vidéknek számított. Mai formájában a Zsitomiri terület 1937. szeptember 22-én jött létre. A [[második világháború]]ban a németek a terület jelentős zsidó lakosságát szinte teljes egészében kiirtották. A világháború után itt zajlott az [[Ukrán Felkelő Hadsereg]] egyik utolsó, elkeseredett csatája az [[NKVD]] erőivel.

== Bennszülöttek ==
Koroljev Szergej Pavlovics szovjet tudós a rakétatudomány és a kozmonautika területén.

Lesya Ukrainka ukrán író, fordító, kulturális aktivista.

Vladimir Korolenko ukrán és lengyel származású író, újságíró, publicista és közéleti személyiség.

Oleg Olzhych ukrán költő, régész és politikus, Alexander Olesya fia.

Stetsyuk Yakov Nesterovich ukrán író, eredetileg Zhytomyr régióból származik; 1945 óta Lvivben dolgozik.

Richter Svyatoslav Teofilovich német származású ukrán szovjet zongorista.

Juliusz Zarembski lengyel zeneszerző és zongorista.

Szergej Anatoljevics Vilensky tapasztalt vállalkozó, a "Resource Group"szövetségi gazdaság alapítója.<ref>https://viperson.ru/articles/sergey-vilenskiy-zhiznennyy-put-rukovoditelya</ref><ref>{{Cite web |title=Сергей Виленский: история создания холдинга «Ресурс Групп» |url=https://starandstar.ru/sergey-vilenskiy-istoriya-biznesmena.html |work=StarAndStar |date=2021-12-30 |accessdate=2023-07-15}}</ref>


== Közigazgatási beosztás==
== Közigazgatási beosztás==

A lap 2023. július 15., 17:25-kori változata

Zsitomiri terület
A Zsitomiri terület címere
A Zsitomiri terület címere		 A Zsitomiri terület zászlaja
A Zsitomiri terület zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
SzékhelyZsitomir
Járások száma23 járás, 5 megyei jogú város
Települések száma12 város, 43 városi jellegű település, 1613 falu
Alapítás éve1937. szeptember 22.
RendszámAM, KM
Népesség
Teljes népesség1 179 032 fő (2022. jan. 1.)[1]
Népsűrűség41,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület29 837 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitomiri terület témájú médiaállományokat.

A Zsitomiri terület (Житомирська область) Ukrajna egyik megyei szintű közigazgatási egysége az ország északi részén. Székhelye Zsitomir. Területe közel 30 ezer km², népessége 2015-ben 1 249 225 fő volt. Keleten a Kijevi, délen a Vinnicjai, délnyugaton a Hmelnickiji, nyugaton a Rivnei területekkel, északon pedig Belorusszia Homeli területével határos.

Földrajz

A Zsitomiri terület 29 837 km²-e alapvetően síkság, amely enyhén észak-északkelet felé lejt (250–280 m tengerszint feletti magasságtól 150 m-ig). A terület nagyobbik, déli része a Dnyepermelléki- és a Podóliai-hátság között terül el. Északon fekszik a Szlovecsanszk-Ovrucki dombság, itt található a terület legmagasabb, 316 méteres pontja. 2007-ben a területnek 750 hektárnyi erdeje volt.

A Zsitomiri területen összesen 221 kisebb-nagyobb folyó található: valamennyi a Dnyeper vízgyűjtő területéhez tartozik. Összesített hosszuk eléri az 5366 km-t. A legnagyobb folyók: Teteriv (247 km), Szlucs (194 km), Irpiny (174 km), Uzs (159 km), Irsa (136 km).

Történelem

Az ember legrégebbi, 100 ezeréves nyomaira a Teteriv folyó mentén bukkantak. A Zsitomiri területen több helyen találtak a neolitikus cucuteni kultúrához tartozó leleteket. Az 5-7 században települtek be a keleti szlávok: északra a drevljánok, a középső és déli régióba pedig a poljánok. A 9. században már nagyobb városok is léteztek, amelyek jelentős kereskedelmet bonyolítottak: Ovrucs és Koroszteny. A kora középkorban a terület a Kijevi Ruszhoz tartozott, majd annak bukása után a 13. században a mongolok hódították meg. 1350-1360 körül a litvánok foglalták el az Arany Hordától. A mai Zsitomiri terület nyugati része ekkor a Volhíniai-, a keleti pedig a Kijevi fejedelemséghez tartozott. A lublini unió (1569) után az ukrán földek Litvániától átkerültek Lengyelországhoz és a fejedelemségeket átszervezték vajdaságokká. A lengyel-litván unió felosztása után Zsitomir az Orosz Birodalom, azon belül pedig nagyrészt a Volhíniai, kisebb részben a Kijevi kormányzóság része lett. 1804-ben Zsitomir lett a Volhíniai kormányzóság székhelye. A 19. század jelentős fejlődése ellenére, Zsitomir gazdaságilag elmaradott vidéknek számított. Mai formájában a Zsitomiri terület 1937. szeptember 22-én jött létre. A második világháborúban a németek a terület jelentős zsidó lakosságát szinte teljes egészében kiirtották. A világháború után itt zajlott az Ukrán Felkelő Hadsereg egyik utolsó, elkeseredett csatája az NKVD erőivel.

Bennszülöttek

Koroljev Szergej Pavlovics szovjet tudós a rakétatudomány és a kozmonautika területén.

Lesya Ukrainka ukrán író, fordító, kulturális aktivista.

Vladimir Korolenko ukrán és lengyel származású író, újságíró, publicista és közéleti személyiség.

Oleg Olzhych ukrán költő, régész és politikus, Alexander Olesya fia.

Stetsyuk Yakov Nesterovich ukrán író, eredetileg Zhytomyr régióból származik; 1945 óta Lvivben dolgozik.

Richter Svyatoslav Teofilovich német származású ukrán szovjet zongorista.

Juliusz Zarembski lengyel zeneszerző és zongorista.

Szergej Anatoljevics Vilensky tapasztalt vállalkozó, a "Resource Group"szövetségi gazdaság alapítója.[2][3]

Közigazgatási beosztás

A Zsitomiri terület főbb közlekedési útvonalai

A Zsitomiri terület székhelye Zsitomir városa. A terület 5 megyei jogú városra (Zsitomir, Berdicsiv, Koroszteny, Malin, Novohrad-Volinszkij), 7 járási jogú városra és 23 járásra oszlik:

A területen összesen 55 város (ebből 12 tényleges város és 43 városi jellegű település) és 1613 falu található.

Népesség

A 2014-es állapot szerint a Zsitomiri területnek 1 millió 262 ezer lakosa volt (Ukrajna teljes lakosságának 2,9%-a), ebből 739,7 ezren városban, 522,8 ezren falun éltek. 2001-ben a lakosok közül 1 254 855 (90,32%) volt ukrán, 68 851 (4,96%) orosz, 49 046 (3,53%) lengyel. 0,35% mondta magát belorusznak, 0,19% zsidónak, 0,10% pedig moldávnak.

Gazdaság

A terület ásványi kincsei elsősorban az építőiparban használatos homok, agyag, csillámpala, gránit, gabbró és labradorit. Kisebb mennyiségben bányásznak titán-dioxidot, vanádiumot, szkandiumot, hafniumot, berillt, topázt és kvarcot is. A gazdaság fontosabb ágazatai a mezőgazdaság és élelmiszeripar, a gépgyártás, vegyipar, bányaipar, építőipar, papírgyártás, fafeldolgozás.

Látnivalók

  • Berdicsivi karmelita kolostor
    Berdicsivi karmelita kolostor
  • Trihirjai kolostor
    Trihirjai kolostor
  • Ovrucsi Szt. Vaszilij-templom
    Ovrucsi Szt. Vaszilij-templom
  • "Radomisli vár" (átépített 19. századi malom)
    "Radomisli vár" (átépített 19. századi malom)

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Житомирська область című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Богомолець. О. «Замок-музей Радомисль на Шляху Королів Via Regia». — Київ, 2013
  • Костриця М. Ю. Географія Житомирської області. Видання друге стереотипне, — Ж.: ВКО "Газета «Житомирський вісник», 1993
  • Природа Житомирщини. Під заг. ред. А. С. Малиновського. — К.: Вища школа, 1984
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zsitomiri_terület&oldid=26294386”