Sosonok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sosonok
Soson indiánok (1903)
Soson indiánok (1903)
Teljes lélekszám
12300 (2000)
Régiók
Az  Egyesült Államok Idaho, Kalifornia, Nevada, Oregon, Utah, Wyoming államai
Nyelvek
soson,[1] angol
Vallások
peyotizmus, szellemtánc, kereszténység, hagyományos törzsi vallás
Rokon népcsoportok
bannokok, északi pajutok, komancsok
A Wikimédia Commons tartalmaz Sosonok témájú médiaállományokat.

A sosonok vagy sosónik egy észak-amerikai indián törzs. Kulturális és nyelvi különbségeik alapján négy nagyobb csoportra tagolódnak:

Eredetileg a juto-azték nyelvcsaládba tartozó soson nyelvet beszélték, de mára ezt a nyelvet csak az egytizedük érti, többségük angolul beszél. A sosonokat a szomszéd törzsek és a bevándorló európaiak kígyó indiánoknak is nevezték.[2]

Elnevezésük[szerkesztés]

A nép neve az általuk sosoninak nevezett magasra növő fűtől származik. A szomszédos törzsek hívták őket "fűkunyhós népnek" hagyományos lakásaik alapján. Ők saját magukat newe néven illették, aminek jelentése nép.[2]

Nyelvük[szerkesztés]

A soson nyelvet ma már csak kb. ezren beszélik.[1] A nyelv a juto-azték nyelvcsalád középső numa ágához tartozik. Beszélői Közép-Nevadától Közép-Wyominging fordulnak elő, legtöbben a Duck Valley rezervátumban és a gosut rezervátumban élnek. Az Idahói Állami Egyetemen oktatják a soson nyelvet.[1]

Történetük[szerkesztés]

Soson tábor a Wind River-hegységben (1870)

A sosonok ősei, a numák főleg a mai Nevada és Utah államok területén, kisebb részben Idahóban és Wyomingban éltek.[2] A Sziklás-hegységhez tartozó Wind River-hegység fenyveseiben már időszámításunk előtt 700-2000 között is ideiglenes táborokat állítottak fel, ahol a fenyőmagot gyűjtötték össze. Az egyik ilyen településen a régészek mintegy 10 hektáron 60 kunyhóhelyet tártak fel.[3]

1500 körül a keleti sosonok egy része átkelt Sziklás-hegységen a Nagy-síkságra. 1750 után a szomszédaikkal (feketelábak, krók, lakoták, csejenek, arapahók) való háborúskodás miatt délebbre és nyugatabbra húzódtak. Egyes csoportjaik egészen Texasig vándoroltak, belőlük lettek a komancsok.[2]

Nyúlfarok, az amerikai hadsereg felderítője

Ahogy az európai telepesek egyre nyugatabbra nyomultak, az őslakos népekkel egyre feszültebbé vált a viszonyuk. A 19. század második felében több fegyveres konfliktus is kirobbant. A Pocatello vezette északi sosonok az idahói telepesekkel harcoltak (Idahóban egy várost elneveztek a törzsfőnökről). Ahogy az európaiak betelepedtek az indián vadászterületekre, azok megtámadták a farmjaikat és több embert megöltek. A konfliktus az 1863-as Bear River-i mészárlássá fajult, ahol amerikai katonák 410, téli táborba húzódott sosont gyilkoltak le, köztük sok nőt és gyereket.

Rokonaikkal, a bannokokkal szövetségben a sosonok harcoltak az amerikai hadsereg ellen az 1864-1868-as kígyóháborúban, majd az 1878-as bannok háborúban. Közben, 1876-ban viszont segítették az amerikai kormányerőket hagyományos ellenségeikkel, a lakotákkal és csejenekkel szemben.

1879-ben mintegy 300 keleti soson (az ún "juhfalók", az általuk vadászott vadjuhok után) részt vett a juhfaló indián háborúban, az utolsó indiánokkal vívott fegyveres konfliktusban az amerikai északnyugati régióban.

1911-ben egy kis csapatnyi bannok, élükön Mike Daggett-tel (akit Soson Mike-nak is hívtak) megölt négy farmert Nevada Washoe megyéjében.[4] A telepesek üldözőbe vették az indiánokat és nyolcat megöltek közülük és egy nőt és három gyereket elfogtak. Eközben ők egy embert vesztettek.[5] Ezután egy farmer a Smithsonian Intézetnek adományozta három felnőtt férfi, két nő, két kamaszfiú és három gyerek maradványait (feltehetően Soson Mike és családja) "tudományos vizsgálatra". Az Intézet 1994-ben visszaszolgáltatta a testeket a Fort Hall rezervátumnak.[6]

2008-ban az északnyugati sosonok megvásárolták a területet, ahol a Bear River-i mészárlás történt, hogy emlékművet emeljenek népük legnagyobb szenvedésének színhelyén[7]

1845-ben az északi és nyugati sosonok létszámát 4500-ra becsülték, miután a járványok és háborúk megtizedelték őket. 1937-ben az Indián Ügyek Hivatala 3650 északi és 1201 nyugati sosont tartott nyilván. A 2000 évi népszámláláskor 12 ezren vallották magukat sosonnak.

Rezervátumok[szerkesztés]

Soson mokaszin (1895 körül)
  • Battle Mountain rezervátum, Lander megye, Nevada. Lakossága 165
  • Big Pine rezervátum, Inyo megye, Kalifornia; Owens Valley pajutok a lakói
  • Bishop Community, Inyo megye, Kalifornia; pajut-sosonok
  • Death Valley Indián Közösség, Death Valley Nemzeti Park, Kalifornia; Timbisa sosonok
  • Duck Valley rezervárum, Dél-Idaho/Észak-Nevada; nyugati sosonok-pajutok
  • Duckwater rezervátum, Nevada
  • Elko Indián Kolónia, Elko megye, Nevada
  • Ely soson rezervátum, Nevada, 0,45 km², 500 lakó
  • Fallon pajut-soson rezervátum, 33 km², 991 lakó
  • Fort Hall rezervátum, Idaho, 2 201 km², lemhi sosonok és bannokok
  • Fort McDermitt rezervátum, Nevada és Oregon, Fort McDermitt pajut és soson törzs
  • Gosut rezervátum, Nevada és Utah, 449 km², nyugati sosonok
  • Lone Pine rezervátum, Inyo megye, Kalifornia; Owens Valley pajut-sosonok
  • Északnyugati soson rezervátum, Utah, A soson nemzet északnyugati ága törzs[8]
  • Reno-Sparks indián kolónia, Nevada, 8 km², 481 lakó, sosonok, pajutok és washoe indiánok
  • Skull Valley rezervátum, Utah, 73 km², nyugati sosonok
  • South Fork Odgers Ranch indián kolónia, Elko megye, Nevada
  • Wells indián kolónia, Elko megye, Nevada
  • Wind River rezervátum, Wyoming, 9 178 km², 2650 lakó, keleti sosonok és északi arapahók

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c "Shoshoni." Ethnologue. Hozzáférés ideje: 20 Oct 2013.
  2. a b c d Loether, Christopher. "Shoshones." Encyclopedia of the Great Plains. Hozzáférés ideje: 20 Oct 2013.
  3. Watson, Traci. "Wyoming site reveals more prehistoric mountain villages." USA Today. 20 Oct 2013. Hozzáférés ideje: 20 Oct 2013.
  4. America's Last Indian Battle. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 17.)
  5. Ed Hogle memorial. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  6. NMNH - Repatriation Office - Reports - Great Basin - Nevada. [2009. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  7. "Tribe remembers nation's largest massacre"[halott link], Indian Country Times, 10 Mar 2008, accessed 6 Mar 2010
  8. "Northwestern Band of Shoshone Tribal Profile." Archiválva 2013. április 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Utah Division of Indian Affairs. Hozzáférés ideje: 23 Dec 2012.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Shoshone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Murphy, Robert A. and Yolanda Murphy. "Northern Shoshone and Bannock." Warren L. d'Azevedo, volume editor. Handbook of North American Indians: Great Basin, Volume 11. Washington, DC: Smithsonian Institution, 1986: 284–307. ISBN 978-0-16-004581-3.
  • Shimkin, Demitri B. "Eastern Shoshone." Warren L. d'Azevedo, volume editor. Handbook of North American Indians: Great Basin, Volume 11. Washington, DC: Smithsonian Institution, 1986: 308–335. ISBN 978-0-16-004581-3.
  • Thomas, David H., Lorann S.A. Pendleton, and Stephen C. Cappannari. "Western Shoshone." Warren L. d'Azevedo, volume editor. Handbook of North American Indians: Great Basin, Volume 11. Washington, DC: Smithsonian Institution, 1986: 262–283. ISBN 978-0-16-004581-3.

További információk[szerkesztés]