Shonisaurus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Shonisaurus
Evolúciós időszak: 225–208 Ma
késő triász
Shonisaurus BW 2.jpg
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Hüllőszerűek (Sauropsida)
Öregrend: Halúszójúak (Ichthyopterygia) Owen, 1861
Rend: Ichthyoszauruszok (Ichthyosauria)
Blainville, 1835
Család: Shonisauridae
Camp 1980
Nem: Shonisaurus
Fajok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Shonisaurus témájú kategóriát.

A Shonisaurus méreteinek érzékeltetése

A Shonisaurus a halgyíkok vagy ichthyoszauruszok családjába tartozó, a késő triász időszakban, 225 millió éve megjelenő, és körülbelül 208 millió éve kipusztult hüllőnem.[2] Kanada területéről csak a triász rétegeiből ismert,[3] karni korú fekete, meszes palában és mélyszublitorális mészkőben,[4] amelyek oxigénhiányos környezetre utaló, bitumenes, szerves törmelékes üledékek.[5] Legkorábbi példányai Olaszországban, Belluno mellett kerültek elő, körülbelül 230 millió éves sekélyszublitorális homokkőből.[6] Nevadai leletei átnyúlhatnak a jura elejére is.

Felépítése, életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15 méteres, zömök testét négy keskeny úszójával hajtotta előre, miközben farkával kormányzott. A négy uszony nagyjából azonos méretű, de a mellsők valamivel nagyobbak, amely tulajdonság már a bazális Ichthyosauriáknál is megjelenik. A törzsfejlődés során a mellső uszonyok növekedése jellemző a farok erősödésével párhuzamusan. A farok átveszi a hajtás szerepét, a mellső uszony pedig vízszintes vezérsíkká válik. A nagyméretű uszonyok arra utalnak, hogy gyors függőleges mozgásra volt képes. A Shoniosaurus farka kezdetleges felépítésű, az Ichthyosaurus-félék korai evolúciós szakaszára jellemző. Teste mély, oldalnézetből nagy keresztmetszetűnek tűnik, de vertikálisan lapított, mint sok hal. A farok a test felső szegmensében tűzött és viszonylag keskeny, ezért valószínűleg lassú úszó volt, mivel a gyors mozgásúaknál általában súlyponti helyzetben van és erőteljes a farok. Erre utal a dorsalis uszonyok teljes hiánya, ami a későbbi, a kora jurától kifejlődő alakoknál mindig megvan. Ezért inkább a kora triász Cymbospondylusra hasonlít, mint az Ichthyosaurusra. Egyes vélemények szerint volt hátuszonya, de vagy bőrfüggelék volt, vagy porcos vázú, ami csak a későbbi nemeknél csontosodott el. Ez azonban a leletanyagból nem bizonyítható.[7]

Hosszú állkapcsában csak elöl voltak fogak, amelyek rendkívül specializált alakúak. Valószínűleg belemniteszeket és halakat fogyasztott, mindenesetre lágy testű tápláléka lehetett,[8] az ammoniteszek már kevésbé jöhetnek szóba. Ezekhez inkább a Temnodontosaurus állkapocsba mélyen beágyazott, kemény és erős fogai kellettek.[7] A többi Ichthyosauriához hasonlóan egész életét a vízben töltötte. A legnagyobb Shonisaurus a leletek szerint 21 méteres volt.[9] Ezt a leletet tették meg a Shonisaurus sikanniensis típuspéldányának.[10] Átlagos testtömege 30 tonna körüli lehetett.[11] Egyes példányokon a szem eléri a 90 centiméteres átmérőt is.[12] A nagy test valószínűsíti, hogy hosszú időn át képes volt víz alatt maradni, vagyis mélyebbre juthatott le, mint más Ichthyosauria-nemek. Ezzel a mai nagy ámbráscethez hasonló, akik a fogascetek között szintén nagy mélységekre és puhatestű kalmárokra specializálódtak, és szintén csoportjuk legnagyobb testű képviselői. A Shoniosaurus jelenleg a legnagyobb termetű ismert Ichthyosaria, megelőzve a korábbi rekordert, a Shastasaurust.[7]

Az oxigénhiányos mészkő és terrigén törmelék jelenléte arra engednek következtetni, hogy a trópusi selfek karbonátplatformjai környékén élt a karni és az idősebb nori korban. A nem áthalmozott, jó megtartású leletek a lebontó szervezetek hiányára utalnak. A megtalált példányok magányos egyedek és nagyobb csoportok maradványai, amiből arra következtetnek, hogy a lelőhelyen tömeges pusztulás történt. A bőséges leletanyag elosztása mutatja, hogy ezek az állatok állandó, meglehetősen nagy sűrűségű populációban éltek. Az egyetlen, felső karni tömeges pusztulásból származó bizonyítékok alapján a csoportokat nagyrészt a faj felnőtt egyedei alkották, de azért fiatalabb példányok fogait is megtalálták. E leletcsoport miatt a Shoniosaurus az egyik legjobban ismert nagy testű vízi hüllő. Korábban feltételezték, hogy a S. popularis hajlamos volt a partközelbe menni és partra vetődni. Ezt az elképzelést eddig nem sikerült bizonyítani.[5]

A Shonisaurus genus valószínűleg több későbbi Ichthyosauria őse volt. Elágazó fejlődéssel a Shastasaurus és az Eoichthyosauria alakult ki, az utóbbi a Californosaurust, Callawayiát, Metashastasaurust, Parvipelviát és Thunnosauriát tartalmazza.[13]

Kutatástörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1928-ban Nevadában, a Soson-hegységben találtak a nembe tartozó leleteket,[8] e típuspéldányok lelőhelye után kapta a nevét (shoshone-gyík). Az 1954-től kezdődő rendszeres ásatások 35–40 részleges vázat eredményeztek, míg 1976-ban Charles Camp leírta a Shonisaurus popularis fajt.[14] A későbbiekben más fajokat is leírtak más lelőhelyekről, de ezek hovatartozása vitatott,[2] ezért az önálló család besorolásához a S. popularist használták fel típusfajként.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államok Nevada államának hivatalosan elismert ősmaradványa[8] NRS 235.080 State fossil, vagy Nevada State Fossil néven.[15]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Paleobiology database
  2. ^ a b McGowan, Chris & Motani, Ryosuke (1999.). „A reinterpretation of the Upper Triassic ichthyosaur Shonisaurus”. Journal of Vertebrate Paleontology 19 (1), 42-49. o. DOI:10.1080/02724634.1999.10011121.  
  3. Paleobiology database
  4. Paleobiology database
  5. ^ a b Taphology and Paleoecology of Shoniosaurus popularis
  6. Paleobiology database
  7. ^ a b c Prehistoric Wildlife
  8. ^ a b c Berlin-Ichthyosaur State Park
  9. Nichiolls, Elisabeth L. & Manabe, Makoto (2004.). „Giant ichthyosaurs of the Triassic — a new species of Shonisaurus from the Pardonet Formation (Norian: Late Triassic) of British Columbia”. Journal of Vertebrate Paleontology 24 (4), 838-849. o. doi:10.1671/0272-4634(2004)024[0838:GIOTTN2.0.CO;2].  
  10. Shonisaurus sikenniensis
  11. Dinosaurs
  12. Mesosoic Earth
  13. Palaeos Vertebrates
  14. Idézi Zapfer (1976) Ein großer Ichthyosaurier aus den Kössener Schichten der Nordalpen
  15. Nevada State Fossil