Ichthyoszauruszok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ichthyoszauruszok
Evolúciós időszak: triászkréta
Shonisaurus popularis
Shonisaurus popularis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Alosztály: Ichthyopterygia
Rend: Ichthyoszauruszok (Ichthyosauria)
Blainville, 1835
Családok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ichthyoszauruszok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ichthyoszauruszok témájú kategóriát.

Egy Ophthalmosaurus csontváz rekonstrukciója a londoni Természettudományi Múzeumban

Az ichthyoszauruszok vagy halgyíkok (Ichthyosauria) a hüllők osztályának (Reptilia) Ichthyopterygia alosztályába tartozó rend. A halgyíkok (ichtyos = „hal”; saurus = „gyík” [ógörög]) a középidő triász – azon belül is alsó triász – időszakában jelentek meg, így az egyik legkorábbi hüllőcsoportnak tekinthetők. Egyik korai képviselőjük, a Cymbospondylus volt. A jura kor végére megcsappant az óceánok halgyíkfaunája, azonban a krétában ismét felvirágoztak, és a harmadidő elejére végképp eltűntek a vizekből.

Megjelenésük[szerkesztés]

A hüllőcsoportok közül messzemenően a legjobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, sokkal tökéletesebben, mint ebben a korban élt, Lepidosauromorphák közé tartozó tengeri hüllők, így a plezioszauruszok (régi magyar nevükön: „hattyúnyakú tengeri ősgyíkok”) vagy a moszaszauruszok. Csonttani bélyegeiket jól ismerjük, ezek viszonylag jól megmaradtak a tengeri üledékben, számos, tökéletesen konzerválódott példányt találtak szerte a világban, mely hatalmas elterjedésüket bizonyítja a világtengerekben. Testalkatuk erősen emlékeztetett a ma élő cápák és delfinek alakjára, természetesen ez csak konvergencia. Végtagjaik úszókká módosultak, kialakult a szimmetrikus függőleges farokúszó. Légzésük természetesen tüdővel történt, keringési rendszerükről nem sokat tudunk, de nem feltételezik a teljesen zárt kamrai válaszfalat a szívben (ez még a plezioszauruszoknál sem volt meg). Szemük igen fejlett volt, a megkövesedett koponyákon hatalmas szemüreget találunk. Hosszú, előrenyúló állkapcsukban számos gyökértelen fog ült.

Életmódjuk[szerkesztés]

Ragadozók voltak, kisebb halakat, de főképp lábasfejűeket zsákmányoltak. Nem voltak a tengerek csúcsragadozói, legfőbb ellenségeik a hatalmas testű moszaszauruszok voltak.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Korábban feltételezték a kannibalizmust, hisz egyes egyedek hasüregében apróbb halgyíkok lenyomatait találták meg. Később azonban rájöttek, hogy ezek valójában meg nem született, fiatal példányok, tehát az ichtyoszauruszok elevenszülők voltak, tojást nem raktak.

Rendszerezésük[szerkesztés]

A halgyíkok rendszerezése két klád alapján történik:

A kis rendek megnevezésével ellentétben nem az ujjak abszolút hossza képezi besorolás alapját, hanem az ujjak száma, az előző 6-9 ujjal, az utóbbi 3-5 ujjal rendelkezik.

Más szerkezetű besorolás szerint:

Rövidítések: o = ordo (rend), so = subordo (alrend), f = familia (család), g = genus (nem)

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés]