Sándor Erzsi (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sándor Erzsi
Született Sándor Erzsébet
1956. december 3. (61 éves)
Budapest
Művészneve Sándor Erzsi
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Színház- és Filmművészeti Egyetem (1976–1980, színész)

Sándor Erzsi (születési neve: Sándor Erzsébet) (Budapest, 1956. december 3. –) újságíró, rádiós riporter, műsorvezető és szerkesztő, illetve színházi sajtóreferens, aki pályáját színésznőként kezdte.

Életútja[szerkesztés]

Anyai ágon zsidó családba született, de sok családtagját a holokauszt során meggyilkolták. Apja a születése napján disszidált, így édesanyja nevelte.

1980-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán Simon Zsuzsa osztályában.[1] Ezt követően a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1983-tól 1994-ig a kecskeméti Katona József Színházban játszott. Ezután elhagyja a pályát, de továbbra is elsősorban kulturális témákkal foglalkozik.

1992-ben kezdett el riporterként dolgozni a Magyarországról jövökben,[2] 1993–1994-ben pedig a Petőfi Rádió Zene-szó című délelőtti és a Kossuth Rádió kulturális műsoraiban. 1994-től már szerkesztő-műsorvezető volt a Magyar Rádiónál, kulturális és esélyegyenlőségi tematikájú műsorokban. Többek között ilyen volt a szombat délelőttönként Fodor Jánossal közösen vezetett Party című beszélgetős műsor is. 2010–2011-től kevesebb munkát kapott. Ekkor kereste meg Vajda Róbert, aki egy kocsmában rendezte a Lüszisztraté Arisztophanész-dráma felújított változatát egy alternatív színjátszó társulattal, a darab címszerepének eljátszására. Másfél évig futott az előadást, ami ez idő alatt negyvenszer ment le. 2013-ban elbocsájtották a rádiótól. Ezután vállalt alkalmi feladatokat a Klubrádiónál is.

Az 1990-es évek közepétől újságíróként is dolgozott. A 168 Óra közéleti hetilapnál, a Mozgó Világ folyóiratnál, 1999-től a Népszabadság hétvégi mellékletében jelentek meg interjúi, tárcái, tévékritikái, színházi írásai és riportjai, 2000-től pedig a Premier színházi magazin számára készített tárcákat, portrékat, interjúkat.

2013-tól a Centrál Színház igazgatója, Puskás Tamás felkérte, hogy segítse a színház kommunikációját. Így itt szervezte meg a szociális tematikákat feldolgozó első két „történetfelolvasó maratont”: 2014-ben a Holokauszt és a családom estet,[3] 2015-ben a gyerekek elleni erőszak témakörben.[4] 2017-ben „Szüléstörténetek” címmel már a Pesti Magyar Színházban zajlott az esemény,[5] aminek ettől az évtől kezdve sajtóreferense.[6][7]

2013-ban és 2016-ban jelent meg egy-egy életrajzi ihletettségű könyve a Park Kiadónál. Az előbbi, a Szegény anyám, ha látnám, fia (Juhász Tomi) és saját történetét dolgozza fel. Az Anyavalya, „anyaregény”, amelynek epizódjait történelmi események keretezik.

Két gyermeke van, Lujza és Tamás.

Fontosabb színpadi szerepei[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma szereplőként 2017. szeptember 5-i lekérdezéskor: 32[8]

Rádiós munkássága[szerkesztés]

  • Magyarországról jövök (riporter 1992)
  • Gondolat-jel, Kékharisnya magazin, Szombat délelőtt, Színházi magazin (riporter 1993/1994)
  • Zene-szó (riporter 1993/1994, szerkesztő-műsorvezető 1994–1997)
  • Party (műsorvezető 1994-től)
  • Petőfi Délelőtt (szerkesztő-műsorvezető 1994–1997)
  • Kossuth - Szombat Délelőtt (műsorvezető 1994–1997)
  • Kossuth Krónika reggeli kulturális magazin (szerkesztő-műsorvezető 1994–1997)
  • Esti Randevú 5 perccel 7 után[11] beszélgető műsor a Centrál Kávéházban (havonta kétszer, 2004–2012)
  • Tandem
  • Kupé (szerkesztő)
  • Kulissza
  • Kérjen lehetetlent
  • Új lenyomat

Könyvei[szerkesztés]

  • Szegény anyám, ha látnám (Park Kiadó, 2013)
  • Anyavalya (Park Kiadó, 2016)

Díjak[szerkesztés]

  • Toleranciadíj – I. díj, nyomtatott sajtó, Autonómia Alapítvány (1995)[12]
  • Toleranciadíj – III. díj, rádió, Autonómia Alapítvány (Ránki Júliával a Csiga Háza I-II. Más-sáv című műsorért, MR Petőfi rádió, 1998)[13]
  • Toleranciadíj – Egyforintos díj, a rádiós műfaj különdíja, Autonómia Alapítvány (1999)[14][15]
  • MR nívódíj (2002)
  • Hüpatia-médiadíj, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségéért a magyar sajtóban (a 2012-ben elhangzott Kramer kontra anyaság és Tiltakozó rendezvény a kényszerláthatás ellen riportjaiért, 2013)[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sándor Erzsébet, szfe.hu - (hozzáférés: 2017. szeptember 5.)
  2. Rádió-dokumentumok 1992 (Galántai György interjú, kérdező: Sándor Erzsi, Kossuth Rádió, Magyarországról jövök, CD 14.28. Rádió-dokumentum - 1992.06.18.) Artpool (hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
  3. Bernáth László: Közelkép - Mégis sokan segítettek, Népszava.hu - 2014. május 16.
  4. Pálos Máté: Végül a szüzességemet nem vette el, origo.hu - 2015. április 10.
  5. Szüléstörténetek – felolvasó maraton a Pesti Magyar Színházban, artnews.hu - 2017. április 24.
  6. Társulat. pestimagyarszinhaz.hu. [2016. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. Társulat. pestimagyarszinhaz.hu. [2017. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és IntézetElőadások adatbázisa
  9. Kovács Dezső: Kiteregetve A Chioggiai csetepatéról, szinhaz.net – 2009. május 8.
  10. MGP: Arisztophánész, nol.hu - 2010. szeptember 15.
  11. ’’Esti Randevú 5 perccel 7 után’’ - a Centrálban, terasz.hu - 2005. (hozzáférés: 2017. szeptember 5.)
  12. A Tolerancia Díj / A Tolerancia díj nyertesei 1992-2001. [2002. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. Autonómia Alapítvány által alapított Tolerancia Díj '98-as díjazottjai, Beszélő 4. évfolyam 1. szám, beszelo.c3.hu - 1999.
  14. Az Autonómia Alapítvány által alapított Tolerancia Díj 1999-es díjazottjai, Beszélő 4. évfolyam 12. szám, beszelo.c3.hu - 1999.
  15. MTI: Átadták a Tolerancia-díjakat, origo.hu - 1999. december 10.
  16. Ez az, csajok! A HÜPATIA Média Díj nyertesei, huppa.hu - 2013. május 8.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]