Richard Evelyn Byrd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Richard Evelyn Byrd
Richard E. Byrd cph.3b17378.jpg
Született 1888. október 25.[1][2][3][4]
Winchester
Elhunyt 1957. március 11. (68 évesen)[5][1][6][2][3][4]
Boston
Állampolgársága amerikai
Gyermekei Richard Evelyn Byrd III
SzüleiEllinor Bolling Flood
Richard Evelyn Byrd, Sr.
Foglalkozása
  • felfedező
  • tiszt
  • oceonográfus
  • pilóta
Iskolái
Kitüntetései
  • Distinguished Flying Cross
  • legionnaire of Legion of Merit
  • Medal of Honor
  • Navy Cross
  • Kongresszusi Aranyérem
  • National Aviation Hall of Fame
  • II. Világháborús Győzelmi Érdemérem
  • Navy Distinguished Service Medal
  • Victory Medal
  • Asiatic-Pacific Campaign Medal
  • Honorary Scout
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Aviation Hall of Fame and Museum of New Jersey
  • Legion of Merit
  • Amerikai Hadjárati Érdemérem
  • European-African-Middle Eastern Campaign Medal
  • Antarctica Service Medal
  • Hubbard Medal (1926)
  • Langley Gold Medal (1929)
  • David Livingstone Centenary Medal (1929)
  • Patron’s Medal (1931)[7]
  • Vega Medal (1948)
  • Freedom Award (1960)
Sírhely Arlingtoni Nemzeti Temető (1957. március 14., Section 2, grave 4969-1)[8]

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Evelyn Byrd témájú médiaállományokat.

Richard Evelyn Byrd (Winchester, Virginia, 1888. október 25.Boston, Massachusetts, 1957. március 11.) amerikai sarkkutató, pilóta, haditengerész. Az első ember volt, aki átrepült az Északi- és a Déli-sark felett.

Élete[szerkesztés]

1912-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai Pensacolában tanult meg repülni. Harcolt az első világháborúban, 1919-ben kötelékben részt vett az Atlanti-óceán keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-Grönlandi expedíciójában. Egy évre rá egy Fokker géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A Spitzbergákon található King's Bayben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.[9] Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték Umberto Nobile Norge léghajóját, ami többek közt Roald Amundsen és Lincoln Ellsworth is utazott.

1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet.

A City of New York, Richard E. Byrd hajója

A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a Bálna-öbölben Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929. március 7-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír, Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen tört össze. A szabadítóakció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapokig Little Americában éltek. Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929 november 28-án sikerült.

Hazaérkezése után Byrd megkapta Hoover elnöktől a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.[10] 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotát azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére.

A második világháborúban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a Csendes-óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G. Dufek tengernagynak.[11] Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg.

Művei[szerkesztés]

  • Skyward, 1928
  • Little America, 1930

Magyarul[szerkesztés]

  • Egyedül; ford. Balogh Barna; Stádium, Bp., 1941
  • Egyedül; ford. Kőszegi Imre, ill. Kürthy Sándor; Móra, Bp., 1968

Emlékezete[szerkesztés]

1956 óta működik a nevét viselő antarktiszi Byrd kutatóállomás.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2018
  8. https://ancexplorer.army.mil/publicwmv/index.html#/arlington-national/
  9. Richard E. Byrd: Egyedül, Móra, 1956., 89-90. o.
  10. Expediciók könyve: Geographica, 2003, 63. o.
  11. Ismeretlen Bolygónk: A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.
  12. B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin: Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, Kossuth, 1965, 51. o.

Források[szerkesztés]

  • Encyclopedia Britannica
  • Kalmár Gusztáv: Kalandok a fehér halál országában, 2. kötet, Szent István Társulat, 1932?, 198. o. és 220-235 o.

További információk[szerkesztés]

  • Paul Siple: Byrd-del a Déli Sarkon; Singer-Wolfner, Bp., 1932 (Fiúk könyvei fiúknak)
  • Tim R. Swartz: Byrd admirális titkos utazása a Belső Földbe; Angyali Menedék, Bp., 2014