Richard Evelyn Byrd
| Richard Evelyn Byrd | |
 | |
| Született | 1888. október 25.[1][2][3][4][5] Winchester |
| Elhunyt | 1957. március 11. (68 évesen)[6][1][7][2][3] Boston |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Marie Donaldson Ames |
| Gyermekei | Richard Evelyn Byrd III |
| Szülei | Ellinor Bolling Flood Richard Evelyn Byrd, Sr. |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Arlingtoni Nemzeti Temető (1957. március 14., Section 2, grave 4969-1)[10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Evelyn Byrd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Richard Evelyn Byrd (Winchester, Virginia, 1888. október 25. – Boston, Massachusetts, 1957. március 11.) amerikai sarkkutató, pilóta, haditengerész. Az első ember volt, aki átrepült az Déli-sark felett, valamint elsőként érte el repülővel az Északi-sarkpontot, ahonnan azonban visszafordult a Spitzbergákra, a sarkponton nem repült át.
Élete
[szerkesztés]1912-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai Pensacolában tanult meg repülni. Harcolt az első világháborúban, 1919-ben kötelékben részt vett az Atlanti-óceán keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-Grönlandi expedíciójában. Egy évre rá egy Fokker géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A Spitzbergákon található King's Bayben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.[11] Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték Umberto Nobile Norge léghajóját, ami többek közt Roald Amundsen és Lincoln Ellsworth is utazott.
1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet.
A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a Bálna-öbölben Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929. március 7-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír, Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen tört össze. A szabadítóakció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapig Little Americában éltek. Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929. november 28-án sikerült.
Hazaérkezése után Byrd megkapta Hoover elnöktől a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.[12] 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek, ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött, egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotát azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére.
A második világháborúban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a csendes-óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G. Dufek tengernagynak.[13] Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg.
Művei
[szerkesztés]- Skyward, 1928
- Little America, 1930
Magyarul
[szerkesztés]- Egyedül; ford. Balogh Barna; Stádium, Bp., 1941
- Egyedül; ford. Kőszegi Imre, ill. Kürthy Sándor; Móra, Bp., 1968
Emlékezete
[szerkesztés]1956 óta működik a nevét viselő antarktiszi Byrd kutatóállomás.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ GeneaStar
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
- ↑ richard-evelyn-byrd
- ↑ https://ancexplorer.army.mil/publicwmv/index.html#/arlington-national/
- ↑ Richard E. Byrd: Egyedül, Móra, 1956., 89-90. o.
- ↑ Expediciók könyve: Geographica, 2003, 63. o.
- ↑ Ismeretlen Bolygónk: A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.
- ↑ B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin: Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, Kossuth, 1965, 51. o.
Források
[szerkesztés]- Encyclopedia Britannica
- Kalmár Gusztáv: Kalandok a fehér halál országában, 2. kötet, Szent István Társulat, 1932?, 198. o. és 220-235 o.
További információk
[szerkesztés]- Paul Siple: Byrd-del a Déli Sarkon; Singer-Wolfner, Bp., 1932 (Fiúk könyvei fiúknak)
- Tim R. Swartz: Byrd admirális titkos utazása a Belső Földbe; Angyali Menedék, Bp., 2014
