Arlingtoni Nemzeti Temető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arlingtoni Nemzeti Temető (Arlington National Cemetery)
Graves at Arlington on Memorial Day.JPG
Közigazgatás
Ország Amerikai Egyesült Államok
Település Arlington, Virginia
Cím Arlington National Cemetery, Arlington, Virginia 22211
Típus katonai temető
Létrejötte 1862. május 13.
Földrajzi adatok
Területe 253 hektár m²
Elhelyezkedése
Arlingtoni Nemzeti Temető (USA)
Arlingtoni Nemzeti Temető
Arlingtoni Nemzeti Temető
Pozíció az USA térképén
é. sz. 38° 52′ 37″, ny. h. 77° 04′ 15″Koordináták: é. sz. 38° 52′ 37″, ny. h. 77° 04′ 15″
Arlingtoni Nemzeti Temető weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arlingtoni Nemzeti Temető témájú médiaállományokat.
Arlingtoni Nemzeti Temető bejárata

Az Arlingtoni Nemzeti Temető a Virginiához tartozó Arlingtonban (Washington D.C. mellett) található katonai temető. Az arlingtoni dombon, a polgárháborús déliek főparancsnoka, Lee tábornok elkobzott birtokán létesült az amerikai polgárháború éveiben az Egyesült Államok legismertebb katonai temetője. Itt nyugszik két korábbi elnök és számos más híres amerikai is.[1]

Az első temetkezés 1862. május 13-án volt, azóta több mint 400 ezer ember nyughelye. A temetőből kilátás nyílik a Potomac folyóra, illetve magasabb pontjairól a Pentagon is látszik. Az épület közelében megannyi sorban, számos rendben sorakoznak a csillogó, egyforma fehér sírkövek. Az Arlingtoni temető legmagasabb pontján áll a Custis-Lee Mansion, mely az amerikai polgárháború déli hadseregparancsnokának, Robert E. Leenek volt a tulajdona. A palotaszerű házat eredetileg George Washington emlékműveként építette az egykori elnök fogadott unokája, George Washington Parke Custis 1802-ben. Később Custis leánya, Mary és férje, Robert E. Lee örökölte meg. Lee később a déliek hadseregtábornoka lett. Felesége biztonsága érdekében 1861-ben elhagyta a házat, melyet hamarosan az északiak elfoglaltak. 1864-ben Montgomery C. Meigs dandártábornok parancsba adta, hogy a ház körüli területet katonai temetőnek használják.

A háború végéig, 1865-ig több mint ötezer katonát temettek el, köztük sokakat azonosítatlanul. A területet megosztották az afroamerikai csapatok és a szövetségesek között. Az első afroamerikai, akit eltemettek Lincoln elnök munkatársa volt William H. Johnson. A polgárháború végén a rabszolgaságot eltörölték, de a faji elkülönítés itt továbbra is fennmaradt, egészen Harry S. Truman elnök 1948-ban kiadott rendeletéig. A temető egyik legjellegzetesebb épülete 1915-ben készült el, amikor is felépítették az Arlington emlékamfiteátrumot, amelyet a mai napig ravatalozóként használhattak a temetési szertartásokhoz.

Nevezetesebb emlékművek[szerkesztés]

Kennedy-örökmécses[szerkesztés]

JFK örökmécsese

Az Arlingtoni Nemzeti Temető egyik legnagyobb látványossága John F. Kennedy örökmécsese. Maga a sírhely egy vonalban áll a Lincoln-emlékművel és a Washington-emlékművel. Az elnök meggyilkolása után az özvegy First Lady, Jacqueline Kennedy kérte, hogy örökmécsest állítsanak a sírra. Az ötletet az az örökmécses adta neki, ami a párizsi diadalív mellett, az ismeretlen katona sírjánál található, melyet férjével még 1961-ben látogatott meg. A sírhelyhez az amerikai hadsereg műszaki katonái építették ki a mécsest tápláló gázvezetéket. A lángot Jacqueline Kennedy gyújtotta meg az 1963. november 25-én tartott temetési szertartás végén. Mindezt közvetítette az országos televízió, és műholdon át több külföldi csatorna is. 1967-ben Kennedy elnök testét áthelyezték jelenlegi végső nyughelyére, amelyet Cape Cod-i kövek és márványtömbök vesznek körül, melyekre a beiktatásakor tartott beszédének részleteit vésték. Az új örökmécsest földalatti földgázvezeték táplálja, melyet a Chicagói Gáztechnológiai Intézet tervezett. A mécsest ideiglenesen áthelyezték az újratemetés időtartamára, és egész idő alatt égett. A jelenlegi mécses másfél méteres kör alakú gránitkő tetején áll, Kennedy sírjának fejénél. Állandó szikrát hoztak létre benne, ami újra meggyújtja a lángot, ha kialszik (például az esőtől vagy hótól). A szerkezet állandó levegőbefújással éri el, hogy a láng mindig azonos színű legyen. JFK sírja mellett található felesége, illetve gyermeke sírja. Nem messze tőlük található Robert (Bob) Kennedy,[2] illetve Edward Kennedy sírja.[3]

Ismeretlen katona sírja[szerkesztés]

Őrségváltás az Ismeretlen Katona sírjánál

A másik különleges hely a temetőben az ismeretlen katona sírja, amely előtt éjjel-nappal állandó őrség áll. Az első és a második világháború, valamint a Koreai és a Vietnami háború egy-egy katonája nyugodott itt. Aztán a vietnami katona személyazonosságát 1998-ban megállapították, s így őt a családja haza vitte. Azóta az a sírhely üresen áll. Maga az őrségváltás is nagyon látványos, valamint az is, hogy pontos koreográfiája van az őrzésnek. Egy gumiszőnyegen lép a katona egészen pontosan huszonegy lépést, majd kelet felé fordul, s 21 másodpercig néz arra. Utána ismét 21 lépés következik, s ismét 21 másodperces nézés észak felé. S ez ismétlődik fél órán át, amíg nem jön a váltás. Minden egyes fordulónál áthelyezi a fegyvert a látogatók felőli vállára, azért, hogy megmutassa, ha kell fegyverrel védi meg a sírokat.

Challenger-katasztrófa emlékműve[szerkesztés]

A Columbia űrsikló emlékműve

A Challenger-katasztrófa volt az első amerikai űrkatasztrófa, amely repülés közben következett be. 1986. január 28-án az STS–51–L küldetés keretében indított Challenger űrrepülőgép 73 másodperccel az indítás után megsemmisült. A fedélzetén tartózkodó hét űrhajós meghalt: Gregory Bruce Jarvis, Sharon Christa McAuliffe, Ronald Ervin McNair, Ellison Shoji Onizuka, Judith Arlene Resnik, Michael John Smith, és Francis Richard Scobee. A későbbi vizsgálatok során arra a következtetésre jutottak, hogy az egyik gyorsítófokozat (SRB) tömítőgyűrűje okozta a balesetet. Három űrhajós van Arlingtonban eltemetve. Közvetlenül mellette található a Columbia űrrepülőgép emlékműve is.

Magyar érdekeltségű emlékek[szerkesztés]

Számvald Gyula sírja[szerkesztés]

Számvald Gyula sírja

Magyar érintettségű sír és emlékmű is található Arlingtonban. Megtalálható Számwald Gyula, később Stahel Gyula, Stahel-Számvald Gyula (Szeged, 1827. november 5. – New York, 1912. december 4.) honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak altábornagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája, a Medal of Honor tulajdonosa sírja. Jó barátja volt Petőfi Sándor. A világosi fegyverletétel után távozott először Lipcsébe, majd Londonba, s utána az Egyesült Államokba. Részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát 1862. június 8-án a Cross Keys-i ütközetben, majd 1864. június 5-én a piedmonti ütközetben. Ez utóbbiért 1893-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a Medal of Honort. Majd amerikai főkonzul lett Japánban és később Sanghajban.

Asbóth Sándor sírja[szerkesztés]

Asbóth Sándor (angol nyelven: Alexander Asboth; Keszthely, 1811. december 18. – Buenos Aires, 1868. január 21.) magyar mérnök, az 1848–49 évi szabadságharcban alezredes, az amerikai polgárháborúban az északiak dandártábornoka. Az Amerikai Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagykövete. Halála után Buenos Airesben temették el, majd hamvait 1990. október 23-án az USA-ba szállították, és az arlingtoni National Cemeteryben helyezték végső nyugalomra. Síremléke fekete márványból készült, s lóháton ábrázolja egy korabeli illusztráció nyomán.

Asbóth Sándor

Lockerbie-i katasztrófa emlékműve[szerkesztés]

A másik magyar "érdekeltségű" emlék a Pan Am 103-as járatának emlékműve, amit a világ egyszerűen Lockerbie-i katasztrófa néven ismer. A Pan Am 103-as járata a Pan American World Airways (Pan Am) harmadik menetrend szerinti transzatlanti járata volt London Heathrow és New York JFK repülőtere között. 1988. december 21-én az ezen az útvonalon repülő N739PA lajstromjelű, „Clipper Maid of the Seas” névre keresztelt Boeing 747-121 megsemmisült, roncsai a skóciai Lockerbie kisvárosára zuhantak. A katasztrófát követő nyomozás során kiderült, hogy a gép első rakterében egy 350-450 gramm közötti tömegű plasztikbomba robbant. A robbanás a gép szinte azonnali megsemmisüléséhez vezetett. A 130–190 km/h sebességű szél a roncsokat mintegy 130 km hosszan, 2189 km² területen szórta szét. A katasztrófának 21 országból összesen 270 áldozata volt, közülük 4 magyar és 189 amerikai.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Arlington National Cemetery című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Világnéző. (Hozzáférés: 2016. június 26.)
  • Schmidt Dorina: Miért különleges az arlingtoni temető?, 2014. augusztus 16. (Hozzáférés: 2016. június 26.)
  • Atkinson, Rick: Where Valor Rests: Arlington National Cemetery.  :: National Geographic Society, Washington, D.C. 2007. ISBN 1426200897  
  • Chase, Enoch Aquila: The Arlington Case: George Washington Custis Lee against the United States of America. (hely nélkül): Records of the Columbia Historical Society. 1930. 31/32. o.  
  • Hansen, Harry: The Civil War: A History. New York: Signet. 2001.  
  • McCaslin, Richard B: Lee in the Shadow of Washington: Baton Rouge.  :: Louisiana State University Press. 2004. ISBN 0807126969  
  • Poole, Robert M: On Hallowed Ground: The Story of Arlington National Cemetery.  :: Walker & Co.,New York, N.Y. 2009. ISBN 0802715486