Rózsa Ferenc (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rózsa Ferenc
Statue of Ferenc Rózsa.JPG
Született 1906. december 4.
Budapest
Elhunyt 1942. június 13. (35 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Magyar
Foglalkozása Újságíró, politikus, építőmérnök
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsa Ferenc témájú médiaállományokat.
Rózsa Ferenc-emlékkút Budapesten
Rózsa Ferenc-emlékbélyeg (1961)

Rózsa Ferenc (Budapest, 1906. december 4.Budapest, 1942. június 13.) építőmérnök, újságíró, kommunista aktivista a Horthy-korszak alatt. A Szabad Nép szerkesztőjeként is dolgozott.

Élete[szerkesztés]

Édesapja kultúrmérnök volt. A családban két gyerek született, Ferenc és Richárd nevű bátyja. Érettségi után a Karlsruhei Műszaki Egyetemen, majd Drezdában tanult. Egyetemi évei alatt a drezdai Szocialista Diákszövetség szervezője és egyik vezetője, és a szövetség lapjának szerkesztője volt. Cikkeiben írt a megerősödő nemzetiszocialista pártról, az NSDAP-ról, hangoztatva annak veszélyességét. A nyári szünidő alatt mint ács, kőműves és útépítő munkás dolgozott, itt megismerte a munkások életét. Drezdában szerzett mérnöki oklevelet, 1931-ben. Miután hazatért, Richárd bátyja bevonta az illegális kommunista mozgalomba. A Kommunista című lap szerkesztőbizottságában dolgozott. 1935-ben tagja lett a KIMSZ Területi Bizottságának. 1938-ban az ő irányításával kezdődött meg az illegális kommunista szervezetek kiépítése az MSZDP-ben és a szakszervezetekben. A Szovjetunió megtámadása, 1941 júniusa után illegalitásba vonult, és az úgynevezett „függetlenségi mozgalom” egyik vezetője lett. Az 1942. február 1-jétől a kommunista párt lapjának, a Szabad Népnek lett a főszerkesztője, cikkeiben elemezte a hazai és a nemzetközi helyzetet. Nyíltan háborúellenes volt, kritizálta a fennálló rendszert. 1942. június 1-jén letartóztatták és az Andrássy-laktanyába szállították. Kétheti fogság után tisztázatlan körülmények között elhunyt, a Kerepesi temetőben nyugszik, a munkásmozgalmi panteonban helyezték végső nyugalomra.

Emlékezete[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Rózsa Irén: Feri emléke (Béke és szabadság, 1952. június 15.)
  • Máté György: Rózsa Ferenc emléke (Magyar Sajtó, 1955. 6. sz.)
  • Máté György: Testvérek. Budapest, 1958
  • Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom 1936—45 (Bp., 1965)
  • R. Giliczy Márta: Ifjúságunk példaképei (bibliográfiával, Bp., 1965)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Lábjegyzet[szerkesztés]