Philipp Christoph von Königsmarck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Philipp Christoph von Königsmarck
Philipp Christoph Graf von Königsmarck
Philippe Christophe Kœnigsmark.jpg
Uralkodóház Königsmarck
Született 1665. március 14.[1]
Stade[2]
Elhunyt

Hannover[5]
Nyughelyeismeretlen
Édesapja Kurt Christoph von Königsmarck
Édesanyja Maria Kristina Wrangel
Tisztség testőr ezredes
Vallása evangélikus
Philipp Christoph von Königsmarck címere
Philipp Christoph von Königsmarck címere
A Wikimédia Commons tartalmaz Philipp Christoph von Königsmarck témájú médiaállományokat.

Philipp Christoph von Königsmarck vagy Philip Christoph Königsmark/Kœnigsmark, (Stade, 1664. március 14. (Julián: március 4.) – Hannover, 1694. július 12. (Julián: július 2.), svéd–német gróf, katonatiszt, udvaronc, kalandor, a szász lovasság tábornoka, a hannoveri fejedelmi testőrség ezredese, Aurora von Königsmarck grófnő testvéröccse. 1690–től haláláig Sophie Dorothea von Braunschweig-Lüneburg hercegnőnek, Georg Ludwig hannoveri trónörökös herceg feleségének szeretője, 1694-ben a hannoveri Leine-palotában eltűnt, valószínűleg meggyilkolták.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

COA family von Koenigsmarck.png

Az ősi altmarki eredetű Königsmarck (Königsmark) grófi családból származott. Édesapja Kurt (Conrad) Christoph von Königsmarck gróf (1634–1673) volt, a svéd király szolgálatában álló katonatiszt, államférfi, svéd hadfelszerelési miniszter, Hans Christoph von Königsmarck gróf (1600–1663) svéd tábornagy és a mecklenburgi Agathe von Leesten (Lehsten, † 1671) bárónő fia,[6] Otto Wilhelm von Königsmarck (1639–1688) tábornok, velencei hadvezér testvéröccse.

Édesanyja Maria Christine von Wrangel (Maria Kristina Wrangel) grófkisasszony (1638–1691) volt, Hermann von Wrangel gróf tábornagynak (1587–1643), Livónia svéd katonai kormányzójának és első feleségének, Amalie Magdalena zu Nassau (1613–1669) hercegnőnek leánya. Anyjának féltestvére volt (Hermann gróf harmadik házasságából) Carl Gustaf Wrangel (1613–1676), Salmis és Sölvesborg grófja, svéd tábornagy, a harmincéves háború, az 1655–60-as északi háború és a svéd–brandenburgi háború jeles hadvezére.

Szülei házasságából négy testvér született:

Ifjú évei[szerkesztés]

Az ifjú Philipp Christoph von Königsmarck

Gyermekéveit az agathenburgi Königsmarck-kastélyban töltötte, Stade közelében, testvéreivel együtt. Tizenévesként Celle városában, a Braunschweig-Lüneburg hercegi család udvarában szolgált apródként. Itt ismerkedett meg későbbi nagy szerelmével, a nála egy évvel fiatalabb Sophie Dorothea hercegnővel (1666–1726 ), György Vilmos herceg (1624–1705) egyetlen leányával, a Braunschweig-Lüneburgi Hercegség örökösnőjével (Erbprinzessin).

Oxfordba ment tanulni, majd katonatiszti pályára lépett. Császári szolgálatba állt, részt vett több háborúban. Később Velencében találkozott Frigyes Ágost herceggel, Szászország trónörökösével, és követte őt Drezdába, ahol a szász lovasságnál vezérőrnagyi rangot kapott.[7]

Mialatt Philipp Christoph gróf tanult és katonáskodott, a cellei udvarban Sophie Dorothea hercegnőt 1682-ben 16 éves korában, akarata ellenére feleségül adtak saját elsőfokú unokabátyjához, Georg Ludwig herceghez (1660–1727), Ernő Ágost hannoveri választófejedelem fiához, a Hannoveri Választófejedelemség (Kurhannover) trónörököséhez. Dinasztikus kényszerházasság volt, a két hercegi ág még Sophie Dorothea születése előtt öröklési szerződést kötött, Sophie minden „kívülről jövő” kérőjét elutasították. Két gyermekük (Georg August és Sophie Dorothea születése után a házasság teljesen leromlott, a férj a szeretőivel élt.)[8]

Philipp Christoph bátyja, Carl Johann von Königsmarck, akit gyilkosságra felbujtásért kiutasítottak Angliából, és velencei szolgálatban harcolt a török ellen, 1686-ban a moreai háború során, Argosznál meghalt. 1888-ban nagybátyja, Otto Wilhelm von Königsmarck tábornok, aki szász, svéd, majd császári szolgálatban számos európai háborúban harcolt (Magyarországon is), a velencei szárazföldi hadsereg főparancsnokaként Negroponte ostrománál pestisben elhunyt. 1888-ban Philipp Christoph gróf megörökölte a teljes Königsmarck családi vagyont, gazdag emberként visszajött Drezdából Hannoverbe. Háztartásához 29 szolga és 52 ló tartozott. Kicsapongó, mulatozós, kéjenc emberként híresült el.[7]

1888-ban Ernő Ágost hannoveri választófejedelem szolgálatába lépett, és részt vett a pfalzi örökösödési háborúban, a Franciaország elleni hadjáratokban. Az uralkodó testőrgárdájában ezredesi rangra emelkedett, befogadták a hercegi udvartartás legszűkebb köreibe, rendszeres résztvevője lett a családi és társadalmi eseményeknek. Itt szemet vetett rá Sophie hercegné egyik érett udvarhölgye, a 40 esztendős Clara Elisabeth von Platen grófné (1648–1700), Franz Ernst von Platen gróf-miniszterelnök felesége, aki korábban Ernő Ágost választófejedelem szeretője volt. Platen grófné húga, Catharina pedig a választófejedelem fiának, Georg Ludwig trónörökös hercegnek szeretője volt, mielőtt az feleségül vette volna Sophie Dorotheát. A grófnénak a választófejedelemtől született természetes gyermekeit, Ernst Augustot (1674–1726) és Sophie Charlotte-ot (1675–1725) Ernő Ágost a sajátjainak ismerte el. Platen grófné a hannoveri udvar egyik legnagyobb informális hatalommal rendelkező tagja volt, veszedelmes cselszövő. Elcsábította a nála 16 évvel fiatalabb Königsmarck grófot, viszonyuk mélységéről és időtartamáról azonban keveset lehet tudni.

1689-ben Philipp Christoph jóbarátjával, Karl Philipp herceggel (1669–1690), Ernő Ágost ifjabb fiával együtt részt vett Piccolomini tábornok ó-szerbiai hadjáratában. Karl Philipp herceg a török ellenoffenzíva során, 1690-ben Pristina alatt elesett, Königsmarck gróf egyedül tért vissza Hannoverbe.[7]

Afférja a trónörökös hercegnével[szerkesztés]

Hannoverben viszonyt kezdett gyermekkori ismerősével, Sophie Dorothea trónörökös hercegnével, akit nemcsak férje, hanem annak egész családja is lenézett, sértő és megalázó módon kezelt. Szerelmi kapcsolatuk bizonyítható kezdetét a kutatók 1692 márciusára teszik. Levelezésük fennmaradt részéből azonban valószínűsíthető, hogy viszonyuk több évvel korábban kezdődhetett. A trónörökös pár házassága gyakorlatilag szétesett, Georg Ludwig herceg nyíltan szeretőivel élt, felesége pedig semmit sem tett a Königsmarck grófhoz fűződő viszonyáról terjedő pletykák ellen. Phlipp szét volt esve, hogy a hercegné pedig egyre kevésbé próbálta titkolni Königsmarck grófjához fűződő testi és érzelmi kapcsolatát.[9]

A két szerelmes 1694 nyarán közös szökést szervezett. A hercegné valószínűleg korábban is próbált elszökni, Königsmarck segítségével, de sikertelenül. Útjuk vagy Wolfenbüttelbe vezetett volna, ahol Anton Ulrik braunschweig-wolfenbütteli hercegnél, Königsmarck korábbi háborús tiszttársánál reméltek menedéket, vagy Drezdába, a szász választófejedelemhez, ahol Philipp Christoph vezérőrnagyi státust élvezett.[8][10]

Tervük azonban kitudódott. 1694 januárjában Clara Elisabeth von Platen grófné, Georg Ludwig trónörökös (és valószínűleg Philipp Christoph) korábbi szeretője, aki szintén tudott Sophie Dorothea és Philipp Christoph viszonyáról, saját 19 éves leányát, Sophie Charlotte-ot össze akarta házasítani Philipp Cheristoph von Königsmarck gróffal. (Nem világos, hogy a jó szimatú Platen grófné a nagyobb botrány megelőzésére, „preventív” megoldásként ajánlotta-e leánya kezét a grófnak). A szerelméhez hűséges Königsmarck gróf azonban visszautasította. A vérig sértett Platen grófné elárulta Ernő Ágost választófejedelemnek a trónörökösné szökési tervét.[11]

Eltűnése[szerkesztés]

A gyilkosság színhelye, a Leine-palota, a folyóra néző front

Philipp Christoph von Königsmarck gróf 1694. július 1-jéről 2-ra (Gergely naptár sz. 11-ről 12-re) virradó éjszaka találkozott utoljára Sophie Dorothea hercegasszonnyal a hannoveri Leine-palotában. A palotából már nem távozott, nyomtalanul eltűnt.[12]

Rejtélyes eltűnése rövidesen széles körben szóbeszéd tárgyává lett. A hannoveri udvar teljes tagadásban állt, nemcsak a gróf elfogatását, de magát a házasságtörő viszony tényét is tagadta. A kormányzat minden fellelhető levelet, dokumentumot összegyűjtött és megsemmisített.[10] A találgatások felerősödtek és botrányt kavartak mind az szomszédos uralkodói udvarokban, mind nemzetközi diplomáciai körökben. A Königsmarck-ügyből államügy lett. XIV. Lajos francia király a sógornőjét, Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnét (Liselotte von der Pfalz), Sophie Dorothea unokahúgát kérdezte ki, aki rendszeres levelezésben állt nagynénjével. Ő sem tudott semmiről, ezért Lajos titkos ügynököket küldött Hannoverbe, Frigyes Ágost szász választófejedelem követe a hannoveri udvartól hivatalosan számonkérte eltűnt tábornokának sorsát. Elutasító válaszokat kapott.

Philippe nővére, Aurora von Königsmarck grófnő közben Frigyes Ágost szeretője lett, és erősen ösztönözte az öccse utáni kutatást. A szász választófejedelem ügynökei mindkét hercegségben heteken át nyomoztak az eltűnt tábornok után. A hannoveri és a cellei udvarnak ez annyira kínossá vált, hogy a két uralkodó-fivér, Ernő Ágost és György Vilmos (Sophia Dorothea apósa és édesapja) zsarolásnak is beillő panaszt emeltek I. Lipót császárnál: ha nem állítja le Frigyes Ágost „barátságtalan lépéseit”, visszahívják csapataikat a császári haderőből. A császár és III. Frigyes Vilmos brandeburgi választófejedelem is – aki második felesége, Sophie Charlotte von Hannover révén Ernő Ágost veje, Georg Ludwig sógora volt – nyomást gyakorolt Frigyes Ágostra, aki azonban tovább nyomoztatott, és hivatalosan közölte Platen hannoveri gróf-miniszterelnökkel, hogy bizonyosnak tekinti: Königsmarck tábornokot a hannoveri udvarban megölték vagy titkos helyen fogságban tartják. Ugyanilyen tartalmú jelentést küldött Londonba Lord George Stepney angol követ is. Frigyes Ágost azonban ennél messzebb nem jutott, a bűntényt hivatalosan sohasem ismerték be.

A fennmaradt diplomáciai iratokból világosan kitűnik, hogy a titkosszolgálatok elég pontosan kiderítették, mi történhetett a gróffal. Georg Ludwig herceg – vagy apja, Ernő Ágost uralkodó fejedelem – utasítására még elfogatása éjszakáján a Leine-palotában meggyilkolták. A testőrség négy megbízható tagját bérelték fel, hallatlanul magas vérdíjért. Áldozatuk testét nyomtalanul eltüntették, ennek módjáról több változat létezik. Testére köveket kötöztek és a Leine folyóba süllyesztették, amelynek partján a palota állt. Más változat szerint feldarabolva dobták a folyóba. Legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a test darabjait a palota padlózata alá rejtették.[12] Visszaemlékezések szerint a gyilkosság elkövetői közül ketten évekkel később meggyónták a bűncselekményt,[13] de erről készült jegyzőkönyvek nem lelhetők fel. Philipp Christoph von Königsmarck grófot hivatalosan ma is eltűnt személyként tartják nyilván.

Az ahldeni várkastély (Matthäus Merian metszete, 1654)

Sophie Dorothea hercegasszonyt egy különbíróság elmarasztalta férje hűtlen elhagyásának bűnében (házasságtörés puszta tényét is eltitkolták, nem szerepelt a vádiratban). Házasságát felbontották, gyermekeitől elszakították és bezárták Ahlden várába. Trónörökös hercegnéi címétől megfosztották, csak „Ahlden hercegnője” néven hivatkoztak rá. 32 éven át tartották fogságban, 1726 novemberében bekövetkezett haláláig.[7] Volt férje, aki 1714-ben I. György néven Nagy-Britannia és Írország királya lett, négy hónappal később, 1727 márciusában hunyt el, egy hannoveri látogatása során.

Sophie Dorothea és Philipp Christoph levelezése[szerkesztés]

Philipp Christoph von Königsmarck maga is tartott attól, hogy viszonya veszélyt hozhat a fejére. A hercegnével folytatott szerelmes levelezését átadta sógorának, Carl Gustaf Lewenhaupt (Löwenhaupt) svéd grófnak. A 18. században, amikor Georg Ludwig herceg már I. György néven Nagy-Britannia királya volt, a gróf örökösei a kínos tartalmú dokumentumokat eladásra kínálták a Hannoveri-háznak. Olyan magas vételárat szabtak, hogy a királyi ház elállt a vásárlástól, inkább kétségbe vonták a levelek valódiságát. A 19. század közepén az egész levelezést publikálták. Legnagyobb részük ma a lundi egyetem birtokában van. Néhányat Sophie Dorothea unokája, II. Frigyes porosz király szerzett meg. (Valószínű, hogy saját húga, Lujza Ulrika svéd királyné, Adolf Frigyes svéd király felesége lopatta el a svéd levéltárból). Frigyes halála után ezek a Porosz Titkos Levéltárba kerültek, ma a német állam kulturális örökségét képezik. A tudományos vizsgálatok igazolták a levelek hitelességét.[14]

A fennmaradt levelek sorszámozásából és dátumaiból hannoveri kutatók megállapították, hogy eredetileg összesen mintegy 660 levél létezhetett. A hiányzó leveleket a hannoveri kormányzat elkobozta és megsemmisítette. A hannoveri hercegi és állami levéltárakban ezekről az évekről semmi erre utaló forrás nem maradt. Még Sophie Dorothea unokahúgával, Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnével (Liselotte von der Pfalz) folytatott levelezését is utólagosan megcsonkították.[8]

Legújabb kori leletek[szerkesztés]

2016 nyarán építőmunkások a Leine-palota – 1962 óta az Alsó-Szászországi Tartományi Gyűlés székháza – padlója alatt csontmaradványokat találtak. Felmerült, hogy ezek Königsmarck gróf maradványei lehetnek,[15] [16] de antropológiai vizsgálatok ezt megcáfolták (több különböző személy csontvázát és állati csontokat azonosítottak). A leletek nem köthetők Königsmarck grófhoz.[17][18]

Alakja szépirodalomban, játékfilmben[szerkesztés]

Königsmarck gróf tisztázatlan sorsa számos romantikus történet alapjává vált.

Regények[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

  • Helen de Guerry Simpson ausztrál írónő 1935-ben regényt írt „Tánc a halott szerelmesekért” (Saraband for Dead Lovers) címmel, amelyben Philipp Christoph von Königsmarck és Sophie Dorothea von Braunschweig-Lüneburg hercegnő tragikus szerelmét dolgozza fel.[20] A regényből 1948-ban amerikai romantikus film készült, azonos címmel, Basil Dearden rendezésében, a főszerepben Stewart Grangerrel és Joan Greenwooddal.[21]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  3. BnF források (francia nyelven)
  4. The Peerage (angol nyelven)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. Karl Ernst Hermann Krause. Königsmark, Kurt Christoph Graf von., Allgemeine Deutsche Biographie (ADB) (német nyelven). Leipzig: Duncker & Humblot, 531-ff. o. (1882) 
  7. a b c d Adolf Köcher. Königsmark, Philipp Christoph Graf von., Allgemeine Deutsche Biographie (ADB) (német nyelven). Leipzig: Duncker & Humblot, 534-ff. o. (1882) 
  8. a b c Mijndert Bertram. Das Königreich Hannover: Kleine Geschichte eines vergangenen deutschen Staates (német nyelven). Hannover: Hahnsche Buchh (2003). ISBN 978-3775261210 
  9. Ragnhild Hatton. Georg I. Ein deutscher Kurfürst auf Englands Thron (német nyelven). Frankfurt a. M.: Societäts-Verlag, 55-ff. o. [1985] (1999). ISBN 978-3797303981 
  10. a b Königsmark, Philipp Christoph, Count of (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 1911
  11. Thea Leitner. Skandal bei Hof. Frauenschicksale an europäischen Königshöfen, 26 (német nyelven), Piper Taschenbuch, 68 ff.. o. (1995). ISBN 978-3492220095 
  12. a b King George I (angol nyelven). undiscoveredscotland.co.uk. (Hozzáférés: 2021. január 2.)
  13. szerk.: Robert Folkestone Williams: Memoirs of Sophia Dorothea, Consort of George I (angol nyelven). Oxford: Oxfordi Egyetem [1845] (2006) 
  14. Friedrich der Große: Gedanken und Erinnerungen. Werke, Briefe, Gespräche, Gedichte, Erlasse, Berichte und Anekdoten. Essen: Phaidon (1996). ISBN 3-88851-167-4 
  15. (2016. június 26.) „Lag ermordeter Graf 323 Jahre unterm Leineschloss” (német nyelven). Hannoversche Allgemeine (HAZ). (Hozzáférés ideje: 2021. január 2.)  
  16. A Skeleton Found in a Castle Could Be the Key to Cracking a 17th-Century Cold Case (angol nyelven). Smithsonian Magazine, 2016. október 18. (Hozzáférés: 2021. január 2.)
  17. Becky Little: Skeleton Discovery Reignites 300-Year-Old Royal Murder Mystery (angol nyelven). National Geographic, 2016. november 14. (Hozzáférés: 2021. február 2.)
  18. Knochenfund am Landtag: Ist das Rätsel um die Überreste endlich gelöst? (Videofilm) work = Sat1-Regional TV (német nyelven), 2016. november 14. [2016. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  19. Kœnigsmark (1923) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  20. Helen de Guerry Simpson. Saraband for Dead Lovers. New York: Doubleday, Doran & Company [1935] (1955) 
  21. Tánc a halott szerelmesekért (1948) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  22. La dernière nuit de Koenigsmark (1959) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  23. Michel Piccoli dans La dernière nuit de Koenigsmark (1959) de Stellio Lorenzi (jelenet a filmből). YouTube.com, 2020. július 22. (Hozzáférés: 2021. január 3.)

További információk[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Philipp Christoph Count of Königsmark, Encyclopædia Britannica témában.