Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra
| Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra | |
 | |
| Ország | Görögország |
| Település | Ancient Olympia Municipality |
| Szobrász | Pheidiasz |
| Készítés ideje | i. e. 430-as évek |
| Felhasznált anyagok | |
| Elhelyezkedése | |
 Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra
Pozíció Görögország térképén
| |
 é. sz. 37° 38′ 16″, k. h. 21° 37′ 48″37.637861°N 21.630000°EKoordináták: é. sz. 37° 38′ 16″, k. h. 21° 37′ 48″37.637861°N 21.630000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra témájú médiaállományokat. | |
Az olümpiai Zeusz-szobor egy közel 12 m[1] magas ülő szobor volt, amelyet Pheidiasz készített az i.e. 430-as években. A szobor a görögországi Olümpiában állt, a Zeusz tiszteletére emelt templomban. Zeusz volt az ég és a villámok ura az ókori görög vallásban, valamint az olümposziak főistene.
A szobor elefántcsontból és aranyból készült, amit ébenfa keretre illesztettek. Zeusz jobb kezében egy kis szobor állt, ami Nikét, a győzelem istennőjét ábrázolta, bal kezében pedig jogarát tartotta, amely tetején egy sas ült. A saruja és a palástja is aranyból volt, Zeusz lábainál pedig szfinxek és más szárnyas figurák ültek. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. Zeusz cédrusfa trónját elefántcsont, arany és ébenfa mellett drágakövek is díszítették.
A szobor az ókori világ hét csodájának egyike volt, az i.u. 5. században veszett el. Alakját csak korabeli görög leírásokból és érméken való ábrázolásokból ismerjük.
Története és megjelenése
A Zeusz-szobrot az élisziek rendelték meg az i.e. 5. század második felében, akik az ókori olimpiai játékok szervezői voltak. A szobrot az újonnan épített Zeusz-templomban akarták felállítani, elkészítésével pedig Pheidiaszt bízták meg, aki korábban a Parthenónban felállított Pallasz Athéné-szobrot is készítette.[2]
A szobor a templomhajó szélességének felét foglalta el. Sztrabón az i. e. 1. században úgy jellemezte a szobrot, hogy „ha Zeusz felállna, lerombolná a tetőt”.[3] A szobor krizelefantin technikával készült, fakeretre illesztett elefántcsont és aranylapokból. A szoborról nem maradt fenn másolat, csak éliszi és római érmékből, valamint faragott drágakövekből következtethetünk alakjára.[4]
Részletes leírást Pauszaniasz i. u. 2. századi utazó hagyott hátra: a szobor fejét faragott olajágkoszorú ékítette, és aranyozott, üvegből készült palástot viselt, amelyet állatok és liliomok díszítették. Jobb kezében egy Niké-szobor állt; bal kezében sok fémmel berakott jogart tartott, rajta egy sassal. Zeusz trónja festett és kovácsolt elemekkel volt tarkított, valamint arannyal, drágakövekkel, ébenfával és elefántcsonttal volt díszítve.[5] Zeusz aranysarujai egy zsámolyon pihentek, ami az amazonomochiát ábrázolta egy reliefen.[6] A trón alatti átjárást falként felállított festett képek akadályozták meg.
Pauszaniasz megjegyzi, hogy a szobrot állandóan olivaolajjal vonták be, hogy ellensúlyozzák a szentély körüli liget „mocsarasságának” negatív hatását. A szobor körüli padlózatot fekete csempe burkolta, és márvánnyal volt szegélyezve, hogy a lefolyt olajat benntartsa.[5] Ez a gyűjtőhely egyben fényvisszaverő medenceként is funkcionált, ezzel növelve a szobor látszólagos magasságát.[7]
Titus Livius szerint amikor a római generális Aemilius Paulus meglátta a szobrot, úgy érezte, mintha magával az istenséggel találkozott volna.[8] Dión Khrüszosztomosz görög szónok kijelentette, hogy az ember a szoborra tett egyetlen pillantás után elfelejtené minden földi gondját.[9]
Egy legenda szerint, amikor megkérdezték Pheidiaszt, honnan szerezte az inspirációt – hogy megmászta-e az Olümposzt, hogy láthassa Zeuszt, vagy Zeusz maga jött le az Olümposzról, hogy Pheidiasz láthassa –, a szobrász azt mondta, hogy Homérosz Iliaszának néhány sora ihlette őt.
Pheidiasz állítólag Pantarkeszt, a 86. olümpiai játékok (i. e. 436) Ókori görög birkózás számának győztesét, is megörökítette a szobron, amikor Zeusz kisujjába a Pantarkes kalos („Pantarkesz gyönyörű”) szavakat véste, illetve egy reliefen a szobor lábán, amin Pantarkesz megkoronázza magát.[10] Ennek kapcsán terjedt el a feltételezés, hogy Pantarkesz Pheidiasz szeretője (eromenosz) volt.
Pauszaniasz leírása szerint, „amikor a szobor elkészült, Pheidiasz imádkozott Zeuszhoz, hogy mutassa jelét, hogy kedvére való-e a szobor. A legenda szerint ekkor egy villám csapott a padlózatba, amit a mai napig egy bronzedény takar.”[5]
A szobor pusztulása
Suetonius római történész szerint Caligula római császár azt a parancsot adta, hogy „a vallási és művészi beccsel bíró istenszobrokat, köztük az olümposzi Jupiterét Görögországból elhozzák, hogy fejüket levétesse és sajátját tétesse reá.”[11] Mielőtt erre sor kerülhetett volna, a császárt 41-ben megölték. Halálát állítólag a szobor is előre jelezte, amikor „hirtelen oly kacagást hallatott, hogy a munkások a düledező állványokról szerte futottak”.[12]
I. u. 391-ben I. Theodosius római császár betiltotta a pogány rítusokat és bezáratta a templomokat. Az olümpiai szentélyt nem használták tovább, a szobor végső pusztulásának körülményei így nem ismertek. A bizánci író Geórgiosz Kedrénosz szerint a szobrot Konstantinápolyba szállították, ahol Lauszosz palotájában állt annak 475-ben bekövetkezett leégéséig, amiben a szobor is megsemmisült.
Más feltételezések szerint a szobor a Zeusz-templommal együtt 425-ben égett le.[13] Lukianosz korábbra teszi a szobor pusztulását.[14]
Pheidiasz műhelye
A szobor készítésének feltételezett időpontját Pheidiasz műhelyének megtalálása is megerősítette. Azon a ponton, ahol Pauszaniasz szerint a szobor készült, a régészeti ásatások során arany és elefántcsont megmunkálásához szükséges eszközöket, elefántcsont darabokat, drágaköveket és terrakotta öntőformákat találtak. Ezek a formák üveglemezek előállítására szolgáltak, és hogy létrehozzák a szobor palástját, amit később arannyal fedtek be. Egy kupába a „Pheidiasz tulajdona vagyok” vésték.[15]
A műhely mérete megegyezett a templom belső kamrájának méreteivel. A szobrot nem szállíthatták át egy darabban a szentélybe, így a szobrász azt valószínűleg részekre szedette, a templomba vitette, ahol újra összeállították.
Jegyzetek
- ↑ Statue of Zeus (angol nyelven). Encyclopedia Britannica, 2015. május 31. (Hozzáférés: 2020. július 20.)
- ↑ Phidias (angol nyelven). Encyclopedia Britannica, 2020. február 19. (Hozzáférés: 2020. július 20.)
- ↑ Sztrabón. VIII.3.30, Geógraphika hüpomnémata (angol nyelven). Harvard University Press (1917–1932). Hozzáférés ideje: 2020. július 20.
- ↑ Richter, Gisela M. A. (1966. április–június). The Pheidian Zeus at Olympia. Hesperia: The Journal of the American School of Classical Studies at Athens 35 (2), 166–170. o. DOI:10.2307/147305. (Hozzáférés: 2020. július 20.)
- ↑ a b c Pauszaniasz. V.11, Description of Greece (angol nyelven). Harvard University Press (1918). Hozzáférés ideje: 2020. július 20.
- ↑ McWilliam 46. o.
- ↑ McWilliam 44. o.
- ↑ Livius, Titus. XLV.28.5, Ab Urbe condita (angol nyelven). Harvard University Press (1951). Hozzáférés ideje: 2020. július 20.
- ↑ Dión Khrüszosztomosz. 12.51, Discourses (angol nyelven). Harvard University Press (1932–1951). Hozzáférés ideje: 2020. július 20.
- ↑ McWilliam 70–71. o.
- ↑ Suetonius 373. o.
- ↑ Suetonius 425. o.
- ↑ Kedrénosz, Geórgiosz. Historiarum Compendium, Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae 34, 564. o.
- ↑ Lukianosz. Timon. Hozzáférés ideje: 2020. július 20.
- ↑ The Workshop of Phidias (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 20.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Statue of Zeus at Olympia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Ritoók Zsigmond - Sarkady János - Szilágyi János György: A görög kultúra aranykora. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968.
- ↑ McWilliam: McWilliam, Janette, Puttock, Sonia; Stevenson, Tom. The Statue of Zeus at Olympia. Cambridge Scholars Publishing (2011). ISBN 978-1-4438-3032-4. Hozzáférés ideje: 2020. július 20.
- ↑ Suetonius: Suetonius. Császárok élterajzai, ford. Székely István (magyar nyelven), Budapest: Franklin (1896). Hozzáférés ideje: 2020. július 20.
