Peter Bichsel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter Bichsel
2012-ben a frankfurti Nemzeti Könyvtárban(wd)
2012-ben a frankfurti Nemzeti Könyvtárban(wd)
Született1935. március 24. (89 éves)
Luzern,  Svájc
Állampolgárságasvájci
Nemzetiségesvájci
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Stadtschreiber von Bergen (1981)
  • Johann-Peter-Hebel-Preis (1986)
  • Mainzer Stadtschreiber (1996)
  • Gottfried Keller-díj (1999)
  • Kassel Literary Prize (2000)
  • Prix Européen de l'Essai Charles Veillon (2000)
  • Solothurn irodalmi díj (2011)
  • Nagy Schiller-díj (2012)
Peter Bichsel aláírása
Peter Bichsel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Bichsel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Peter Bichsel (Luzern, 1935. március 24. –) svájci író és újságíró, aki leginkább novelláiról és rovatairól ismert. A Gruppe Olten(wd)[1] tagja volt.

Élete[szerkesztés]

Peter Bichsel egy munkás fiaként született Luzernben, majd 1941-ben Bichselék a szintén svájci Oltenbe(wd) költöztek. Általános iskolai tanárnak készült a solothurni tanítóképzőben. 1956-ban feleségül vette Therese Spörri(wd) színésznőt (1930-2005); egy lány és egy fiú apja. 1957-ben csatlakozott a Svájci Szociáldemokrata Párthoz (SPS(wd)), amelyből 1995-ben kilépett.[2] Szocialistának mondja magát. 1968-ig (utoljára 1973-ig) általános iskolai tanárként dolgozott. 1974 és 1981 között személyes tanácsadóként és beszédíróként dolgozott Willi Ritschard(wd) szövetségi tanácsosnál[3], akivel baráti viszonyban volt. Max Frisch íróval is közeli barátságban volt egészen annak 1991-ben bekövetkezett haláláig. Állítólag Jörg Steinernek(wd)[4] jelentős része volt irodalmi áttörésében, aki az első felolvasások alkalmával kapcsolatba lépett Peter Lehnerrel(wd)[5], majd később Otto F. Walterrel(wd)[6] a „Milchmann-Anthologie” (Tejember-antológia) kiadása miatt.[7] Bichsel a Solothurn melletti Bellachban(wd) él.

Munkái[szerkesztés]

Az újságokban megjelent kisebb – főleg verses – publikációk után 1960-ban jelent meg magánkiadásban az első prózai próbálkozás. 1963/1964 telén Berlinben részt vett egy prózaíró tanfolyamon, amelyet Walter Höllerer(wd)[8] tanított. Erről a kurzusról tanúskodik a Prosaschreiben (Prózaírás) című dokumentumkötet (1964), valamint a résztvevők (többek között Hubert Fichte(wd)[9] és Klaus Stiller(wd)[10]) közös regénye, a Das Gästehaus (1965), amelyhez Bichsel is hozzájárult.

1964-ben egy csapásra ismertté vált novelláival az Eigentlich möchte Frau Blum den Milchmann kennenlernen (Blumné szeretne találkozni a tejesemberrel); A Gruppe 47 lelkesen fogadta, és 1965-ben irodalmi díjjal tüntette ki. 1968-ban jelentek meg első rovatai a Weltwoche-ban(wd) (jelenleg a Schweizer Illustrierte(wd)), amely azóta alkotja úgymond főművét. Ezeken a hasábokon gyakran nyilatkozott politikai kérdésekről. 1970-ben 21 másik neves szerzővel együtt kilépett a Svájci Írószövetségből, és segített megalapítani az Olten Csoportot(wd).[11] 1978-ban a Solothurn Irodalmi Napok (Solothurner Literaturtage) társkezdeményezője volt.[12]

Peter Bichsel a Berlini Művészeti Akadémia(wd) tagja és a darmstadti Német Nyelvi és Költészeti Akadémia (Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung) levelező tagja.

Archívuma a berni Svájci Irodalmi Archívumban található.

Díjai[szerkesztés]

Munkái[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Versuche über Gino. Privatdruck 1960.
  • Eigentlich möchte Frau Blum den Milchmann kennenlernen (21 Kurzgeschichten, darunter Der Milchmann, Die Tochter und San Salvador). Walter Verlag, Olten 1964.
  • mit Walter Höllerer(wd)[8] und anderen: Das Gästehaus. Gemeinschaftsroman. Walter, Olten 1965.
  • Die Jahreszeiten (regény). Luchterhand Literaturverlag, Neuwied 1967.
  • Kindergeschichten (7 novella). Luchterhand, Neuwied 1969.
  • Des Schweizers Schweiz (Esszék). Arche, Zürich 1969; bővített új kiadás: Arche, Zürich 1989.
  • Stockwerke. Prosa (Hrsg. Heinz F. Schafroth[14]). Reclam, Stuttgart 1974 (Reclam Universal-Bibliothek 9719).
  • Geschichten zur falschen Zeit. Kolumnen 1975–1978. Luchterhand, Darmstadt 1979.
  • Der Leser. Das Erzählen. Frankfurter Poetik-Vorlesungen. Luchterhand, Darmstadt 1982 (SL 482).
  • Schulmeistereien (beszédek és esszék). Luchterhand, Darmstadt 1985.
  • Der Busant. Von Trinkern, Polizisten und der schönen Magelone. Luchterhand, Darmstadt 1985.
  • Irgendwo anderswo. Kolumnen 1980–1985. Luchterhand, Darmstadt 1986 (SL 669).
  • Möchten Sie Mozart gewesen sein? Meditation zu Mozarts Credo-Messe KV 257 / Predigt für die andern. Eine Rede für Fernsehprediger. Theologischer Verlag Zürich, Zürich 1990.
  • Im Gegenteil. Kolumnen 1986–1990. Luchterhand, Frankfurt am Main 1990 (SL 920).
  • Zur Stadt Paris. Geschichten. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main 1993.
  • Cuny-Geschichten (Hrsg. Tamara S. Evans). Pro Helvetia, New York 1994.
  • Gegen unseren Briefträger konnte man nichts machen. Kolumnen 1990–1994. Suhrkamp, Frankfurt am Main 1995.
  • Die Totaldemokraten. Aufsätze über die Schweiz. Suhrkamp, Frankfurt am Main 1998 (Edition suhrkamp 2087).
  • Cherubin Hammer und Cherubin Hammer (elbeszélés). Suhrkamp, Frankfurt am Main 1999.
  • Am Ende der Revolution – Staaten ohne Citoyens. Liechtensteinische Akademische Gesellschaft, Vaduz 1999.
  • Alles von mir gelernt. Kolumnen 1995–1999. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2000.
  • Eisenbahnfahren (Hrsg. Rainer Weiss). Insel, Frankfurt am Main 2002 (Insel-Bücherei 1227).
  • Doktor Schleyers isabellenfarbige Winterschule. Kolumnen 2000–2002. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2003.
  • Das süße Gift der Buchstaben. Reden zur Literatur. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2004 (es 2353).
  • Wo wir wohnen. Geschichten (Hrsg. Rainer Weiss). Insel, Frankfurt am Main 2004 (IB 1253).
  • Von der Erfindung der heiligen Schriften (Rede anlässlich der Verleihung der Ehrendoktorwürde). Insel, Frankfurt am Main 2004.
  • Kolumnen, Kolumnen. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2005.
  • Geschichten. Kommentiert von Rolf Jucker. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2005 (sbb 64).
  • Dezembergeschichten (szerk. Adrienne Schneider). Insel, Frankfurt am Main 2007 (IB 1295).
  • Heute kommt Johnson nicht. Kolumnen 2005–2008. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2008.
  • Über Gott und die Welt. Texte zur Religion (szerk. Andreas Mauz). Suhrkamp, Frankfurt am Main 2009 (st 4154).
  • Das ist schnell gesagt. Sätze aus dem Werk (szerk. Beat Mazenauer, Severin Perrig). Suhrkamp, Frankfurt am Main 2011 (st 4294).
  • Im Hafen von Bern im Frühling. Kolumnen 2008–2011. Radius, Stuttgart 2012.
  • Über das Wetter reden. Kolumnen 2012–2015. Suhrkamp, Berlin 2015.
  • Auch der Esel hat eine Seele. Frühe Texte und Kolumnen 1963–1971. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2020 (st 5004).
  • Was wäre, wenn? Ein Gespräch mit Sieglinde Geisel. Kampa, Zürich 2018, ISBN 978-3-311-14004-7.

Rádióadások[szerkesztés]

  • 1971: Inhaltsangabe der Langeweile. Rádiójáték, Schweizer Radio DRS
  • 1983–1997: számos közreműködés a svájci DRS rádió Zytlupe című műsorában
  • 2015: Eigentlich möchte Frau Blum den Milchmann kennenlernen. Regie: Päivi Stalder, Schweizer Radio und Fernsehen

Felvételek[szerkesztés]

  • Warum ist die Banane krumm? Wagenbach-Verlag, 1971
  • Kindergeschichten. Gelesen von Peter Bichsel. Deutsche Grammophon, Hamburg 1979.

Filmek[szerkesztés]

Magyarul megjelent[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Hans Bänziger(wd): Peter Bichsel. Weg und Werk. 2., rev. u. erg. Auflage. Benteli, Bern 1998, ISBN 3-7165-1169-2.
  • Herbert Hoven (szerk.): Peter Bichsel. Auskunft für Leser. Luchterhand, Darmstadt 1984, ISBN 3-472-61494-3.
  • Herbert Hoven (szerk.): Peter Bichsel. Texte, Daten, Bilder. Luchterhand, Hamburg 1991, ISBN 3-630-61997-5.
  • Rolf Jucker (szerk.): Peter Bichsel. University of Wales Press, Cardiff 1996, ISBN 0-7083-1380-9.
  • Herbert Hoven (szerk.): In Olten umsteigen. Über Peter Bichsel. Suhrkamp, Frankfurt am Main 2000, ISBN 3-518-39602-1.
  • Chalit Durongphan: Poetik und Praxis des Erzählens bei Peter Bichsel. Königshausen und Neumann, Würzburg 2005, ISBN 3-8260-3091-5.
  • Rudolf Probst (szerk.): Peter Bichsel. In: Quarto. Zeitschrift des Schweizerischen Literaturarchivs, Nr. 40/41, Slatkine, Genf 2015, ISSN 1023-6341 (Inhaltsangabe).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Gruppe Olten (Olten-csoport) baloldali svájci írók klubja volt, akik a svájci fennsíkon, Solothurn kantonban, Olten(wd) „Bahnhofbuffet”-jében (vasúti étterem) gyűltek össze. A csoport 1970-től 2002-ig működött.
  2. ↑ Fredi Lerch(wd): Zum Glück nie fluchttauglich. In: WOZ. Nr. 12, 24. März 2005.
  3. ↑ 'Der demokratische Minderheitssozialist'. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 2.)
  4. ↑ Jörg Steiner (Biel, 1930. október 26. – Biel, 2013. január 20.) svájci író.
  5. ↑ Peter Lehner (Thun, 1922. november 23. – Bern, 1987. december 23.) avantgárd svájci költő.
  6. ↑ Otto Friedrich Walter (Rickenbach(wd), 1928. június 5. – Solothurn, 1994. szeptember 24.) svájci író és kiadóigazgató.
  7. ↑ Peter Bichsel: Das hab ich nun davon, szerk.: Renatus Deckert, Verlag=Suhrkamp 2007; ISBN 978-3-518-45864-8
  8. ↑ a b Walter Friedrich Höllerer (Sulzbach, 1922. december 19. – Berlin, 2003. május 20.) német író, irodalomkritikus és irodalomtudós.
  9. ↑ Hubert Fichte (Perleberg, 1935. március 21. – Hamburg, 1986. március 8.) német író és néprajzkutató.
  10. ↑ Klaus Stiller (Augsburg, 1941. április 15. –) német író.
  11. ↑ Az Olten Csoport (Gruppe Olten) 1971 és 2002 között svájci szerzők egyesülete volt, amely az első előkészítő találkozók helyszínéről, a Solothurn kantonban található Olten kisvárosról kapta a nevét.
  12. ↑ Über uns. Website des Vereins der Solothurner Literaturtage.
  13. ↑ prix libref. an Peter Bichsel. Website des prix libref., 29. Oktober 2014.
  14. ↑ Heinz Friedrich Schafroth (Möhlin(wd), 1932. március 18. – Biel, 2013. március 12.) svájci publicista és irodalomkritikus.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter Bichsel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peter_Bichsel&oldid=26586063”