Gruppe 47

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Gruppe 47 egy huszadik századi német irodalmi társaság volt, amelynek találkozóin 1947 és 1967 között a huszadik század kiemelkedő német nyelvű írói, költői vettek részt. A találkozók kezdeményezője Hans Werner Richter volt.

Előzmények[szerkesztés]

A társaság gyakorlatilag a Der Ruf című irodalmi folyóirat szerzői köréből alakult ki, amelyet szerkesztőként Richter, kiadóként pedig Alfred Andersch jegyzett. A lap 1946-ban jelent meg először Münchenben, de elődjének tekinthető az 1945-ös kiadás, amelyet New Yorkban Blätter für deutsche Kriegsgefangene néven jelentettek meg az amerikai hadsereg ellenőrzése alatt. Ezt a folyóiratot az amerikaiak 1947 áprilisában megszüntették. A Der Ruf című lapot Münchenben 1948-ig, Mannheimben pedig 1949-ig adták ki.

A kezdetek[szerkesztés]

A folyóirat szerzői találkoztak 1947 júliusában, és úgy döntöttek, hogy Der Skorpion címen új irodalmi folyóiratot alapítanak és felolvassák, megvitatják egymás kéziratait. Richter ezt követően meghívta a gondosan kiválasztott szerzőket az első találkozóra, amelyre 1947. szeptember 10-én került sor Ilse Schneider-Lengyel házában. A főtitkár nélküli társaság meghívásait ezt követően is minden esetben a ma "megalapítóként" számon tartott Richter küldte meg az érintetteknek. A társaság első ülésén Hans Georg Brenner nevezte el az irodalmi kört Gruppe 47-nek, amely valójában még hivatalosan bejegyzett egyesületnek sem minősült.A névválasztásban a spanyol 98-csoport inspirálta a jelenlévőket, mely csoport 1898-ban a spanyol-amerikai háború után alakult, s zászlajára tűzte a spanyol irodalom és társadalom megújítását.

A Gruppe 47 egy vesztes háború után szintén megújulást szorgalmazott mind irodalmi mind társadalmi téren. Céljuk volt, hogy a nácik által "beszennyezett" nyelvet megújítsák, megszabadítsák azt a pátosztól és mindenfajta propagandától.A nyelv egyszerű mindennapi közlések eszközeként szolgált. A Gruppe 47 tagjai közül kerültek ki az un. "Trümmelliteratur", vagy "Kahlschlagliteratur" szerzői, akik a német irodalmat szinte tiszta lappal próbálták meg elindítani (Nullstunde). Az akkoriban feltörekvő író generáció szakítani kívánt nem csak az addigi német irodalmi hagyományokkal, de magukkal a "nagy" írókkal is. Elutasították a weimári köztársaság, a külföldre menekült de a belföldi emigrációba kényszerült írók munkásságát is.

A találkozók[szerkesztés]

A találkozókat Richter vezette. Kezdetben ő határozott arról is, hogy kiket hívjanak meg, később azonban már tanácsokat is elfogadott a csoportosulás közvetlen környezetéből. Az összejövetelekre rendszeres időközönként, általában évente vagy félévente került sor. A jelenlévő szerzők felolvasták még meg nem jelent írásaikat, a többi író pedig véleményezte a kéziratokat. A legjobb művek elismerésben is részesültek. A találkozókon rendszeresen részt vettek külföldi szerzők és kritikusok is.

A célok[szerkesztés]

A társaság célja kezdetben egyrészt az volt, hogy támogassa a háború utáni német irodalom szerzőit, másrészt pedig, hogy demokráciára nevelje Németországban az embereket a hitleri éveket követőn.

A Gruppe 47 rövid időn belül a német irodalmi élet szerves részévé vált – köszönhetően ismert és elismert tagjainak is.

A Gruppe 47 fejlődési szakaszai Kröll szerint

1. A megalakulási periódus: Az első 3 év hasonlított az irodalmi műhelyekhez. Az írók itt teret kaptak új műveik felovasására és a kollegák kritikájának meghallgatására. 2. Felemelkedési szakasz 1950-1957: A csoport véleménye egyre jobban számított irodalmi körökben. a kollegális kritikát felváltotta a professzionális kritika. 3. 1958-1963 virágzás szakasza: Egyfajta kulturális-irodalmi intézetté nőtte ki magát az irodalmi műhely. Ha valaki pozitív bírálatot kapott, biztos lehetett benne, hogy a világirodalomban is jelentőset alkotott. 4. 1964-1967 késői fázis, széthullás: A csoport feleslegessé vált, már nem tudott megfelelően reagálni a fejlődésre

A feloszlás[szerkesztés]

A társaságon belül kialakult politikai viták következtében egyre feszültebb hangulatú találkozókra került sor. 1966-ban már a tagok egy része, így Joachim Kaiser és Fritz J. Raddatz is úgy nyilatkozott, hogy fel kellene oszlatni a csoportot, mivel az számos támadás, szidalmazó vagy éppen dicsérő nyilatkozat révén politikai eszközzé vált.

Az egyik utolsó találkozóra 1967-ben került sor. A következő évre tervezett prágai összejövetelt a Vörös Hadsereg bevonulása miatt nem tudták megtartani. Ezt követően a társaság még ugyan formálisan létezett, de már nem tartott összejöveteleket, gyakorlatilag nem volt szerepe a német közéletben. Richter egész egyszerűen nem küldött ki meghívókat újabb összejövetelekre.

A feloszlásról hivatalosan 1977-ben határozták Bad Saulgauban.

1990-ben sor került egy utolsó találkozóra Prága közelében, a dobříši kastélyban, ahol a régi tagok az új német irodalmi nemzedék képviselőivel találkoztak. Ezt az összejövetelt Günter Grass kezdeményezte, akinek Vesztfál csevej című, 1979-ben megjelent elbeszélése a korábbi rendszeres találkozókat dolgozza fel. A művet Hans Werner Richternek ajánlotta annak 70. születésnapja alkalmából.

Díjazottak[szerkesztés]

Fontosabb résztvevők[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]