Martin Walser

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martin Walser
Martin Walser (2008)
Martin Walser (2008)
Élete
Született1927. március 24.
Wasserburg am Bodensee
Elhunyt2023. július 26. (96 évesen)
Überlingen, Németországi Szövetségi Köztársaság
SírhelyWasserburg (Bodensee)
Nemzetiségnémet
HázastársaKatharina Neuner-Jehle
Gyermekei
  • Alissa Walser
  • Franziska Walser
  • Johanna Walser
  • Theresia Walser
  • Jakob Augstein
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)dráma, regény
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Büchner-díj (1981)
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje (1980)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Hermann-Hesse-Preis (1957)
  • Gerhart Hauptmann-díj (1962)
  • Schiller Memorial Prize (1980)
  • Alemann irodalmi díj (2002)
  • A német könyvszakma békedíja (Frank Schirrmacher, 1998)
  • Friedrich-Schiedel-Literaturpreis (1987)
  • Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1995)
  • Bajorország Szépművészeti Akadémiájának irodalmi nagydíja (1990)
  • Friedrich Nietzsche Prize (2015)
  • Franz Nabl-díj (1993)
  • Carl Zuckmayer-medál (1990)
  • Ricarda-Huch-Preis (1990)
  • Bodensee-Literaturpreis (1967)
  • Friedrich Hölderlin-díj (1996)
  • Pour le Mérite
Martin Walser aláírása
Martin Walser aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Walser témájú médiaállományokat.

Martin Walser (Wasserburg am Bodensee, 1927. március 24.Überlingen, 2023. július 28.[1]) német dráma- és regényíró.

Életpályája[szerkesztés]

Bajorországban született; szülei fogadósok voltak. Gyermekkori környezetét dolgozta fel a Szökőkút (Ein springender Brunnen) című regényében. 1938-tól 1943-ig Lindauba járt középiskolába, és egy légelhárító osztagnál szolgált. A második világháború végét a Wehrmacht katonájaként élte meg. Folytatta tanulmányait, 1946-ban érettségizett le. Később irodalmat, történelmet és filozófiát hallgatott Regensburgban és Tübingenben. Franz Kaffkáról írt disszertációjával doktorált 1951-ben.

Egyetemi tanulmányai során Walser tudósítóként dolgozott és hangjátékokat kezdett írni. 1950-ben vette feleségül Katharina „Käthe” Neuner-Jehlét. Négy lányuk van.

1953-tól kezdve rendszeres vendége volt a Gruppe 47 üléseinek. Első regénye, az Ehen in Philippsburg 1957-ben jelent meg, és rögtön nagy sikert aratott. Ettől kezdve szabadfoglalkozású íróként dolgozott, előbb Friedrichshafenben, majd Nußdorfban, ahol ma is él.

A hatvanas években sok értelmiségihez hasonlóan ő is támogatta Willy Brandt kancellárrá választását. A hetvenes években a vietnámi háború ellen szólalt fel, majd rövid ideig a Német Kommunista Párt (DKP) szimpatizánsaként tartották számon, ám párttag sosem volt. A nyolcvanas években egyre gyakrabban beszélt a német újraegyesítséről, amiről nem szeretett volna lemondani. Így annak bekövetkezésekor sokan prófétaként tekintettek rá.

2004-ben, a kiadóvezető Siegfried Unseld halálát követően elhagyta régi kiadóját, a frankfurti Suhrkamp Verlagot és átment a Rowohlt Verlaghoz.

Díjai[szerkesztés]

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Ein Flugzeug über dem Haus (1955)
  • Ehen in Philippsburg (1957)
  • Halbzeit (1960)
  • Der Abstecher (1961)
  • Tölgy és angóra (Eiche und Angora, 1962)
  • Das Einhorn (1966)
  • Heimatkunde (1968)
  • Der Sturz (1973)
  • Túl a szerelmen (Jenseits der Liebe, 1976)
  • Menekülő ló (Ein fliehendes Pferd, 1978)
  • Lélekedzés (Seelenarbeit, 1979)
  • A hattyús ház (Das Schwanenhaus, 1980)
  • Levél Lord Liszthez (Brief an Lord Liszt, 1982)
  • Hullámverés (Brandung, 1985)
  • Dorle und Wolf (1987)
  • Die Verteidigung der Kindheit (1991)
  • Szökőkút (Ein springender Brunnen, 1998)
  • Der Lebenslauf der Liebe (2000)
  • Egy kritikus halála (Tod eines Kritikers, 2002)
  • Der Augenblick der Liebe (2004)
  • Angstblüte (2006)
  • Ohne einander (2007)

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Tölgyek és nyulak. Német krónika; ford. Zsigó Károly; Színháztudományi Intézet, Bp., 1964 (Világszínház)
  • Menekülő ló; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1979 (Rakéta Regénytár)
  • Túl a szerelmen. Regény; ford. Gergely Erzsébet, utószó Bor Ambrus; Európa, Bp., 1979 (Modern könyvtár)
  • Lélekedzés; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1982 (Világkönyvtár)
  • A hattyús ház; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1985 (Világkönyvtár)
  • Hullámverés; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1987 (Világkönyvtár)
  • Levél Lord Liszthez; ford. Györffy Miklós; Európa, Bp., 1987 (Modern könyvtár)
  • Egy kritikus halála; ford. Devich Klára; Európa, Bp., 2003
  • Szökőkút; ford. Györffy Miklós, versfor. N. Kiss Zsuzsa; Európa, Bp., 2004
  • Egy szerelmes férfi; ford. Lendvay Katalin; Európa, Bp., 2010
  • Kényszervirágzás; ford. Nádori Lídia; Typotex, Bp., 2017 (Typotex világirodalom)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Martin Walser (német nyelven). whoswho.de. (Hozzáférés: 2017. február 6.)