Papp Ferenc (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Papp Ferenc
Született 1871. december 12.[1]
Nemesmagasi
Elhunyt 1943. október 12. (71 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • irodalomkritikus
  • tanító
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Papp Ferenc témájú médiaállományokat.

Papp Ferenc (Nemesmagasi,[2] 1871. december 12.Budapest, 1943. október 12.) irodalomtörténész, kritikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Irodalomtörténeti munkássága főként Kemény Zsigmond és Gyulai Pál életművének monografikus feldolgozása kapcsán jelentős.

Életútja[szerkesztés]

Doktorrá avatás királyi kitüntetés mellett. A Magyar Tudományos Akadémia nagy dísztermében 1895. október 30-án. A felolvasó dr. Kováts Gyula dékán

A soproni evangélikus líceumban járta ki középiskoláit, majd 1890-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre. Itt szerzett 1895-ben magyar–latin szakos tanári, illetve bölcsészdoktori oklevelet. Királyi kitüntetés mellett,[3] sub auspiciis Regis avatták doktorrá Hegedűs Lóránttal és Szladits Károllyal. A legutolsó ilyen doktorrá avatás 1838. július 21-én történt. Akkor gróf Cziráky Jánost avatták föl.

Előbb Gernyeszegen volt Teleki Domokos és Géza házinevelője, a Teleki fiúkkal bejárta Erdélyt és Bajorországot is, majd 1897-ben a tanári pályára lépett. Az Országos Nőképző Egyesület fővárosi leányiskolájában, 1900-tól 1917-ig az I. kerületi állami főgimnáziumban tanított. 1917-től 1931-es nyugdíjazásáig a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorlógimnáziumában oktatott, 1920 után címzetes igazgatói címmel.

Munkássága[szerkesztés]

Irodalomtörténeti kutatásai elsősorban Kemény Zsigmond és Gyulai Pál életművének pozitivista szemléletű, adatokban bővelkedő, monografikus feldolgozására, összegyűjtött műveik kritikai kiadására irányultak. Akadémiai székfoglalóit Gyulai Pál lírai költészetének fejlődése 1842-től 1858-ig (1922), illetve Gyulai Pál, az irodalomtörténet-írás művésze (1939) címen tartotta meg. Ezenkívül foglalkozott Batsányi János, Kis János, Petőfi Sándor költészetével, Rákosi Jenő publicisztikai tevékenységével, továbbá Széchenyi István és Eötvös József – műveikben kibontakozó – világnézeti fejlődésével.

Kritikákat is írt, 1931-től pedig Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyvét szerkesztette.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1921-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1939-ben pedig rendes tagjává választották, de már 1916-tól részt vett az MTA irodalomtörténeti bizottságának munkájában. 1920-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt.

1932-ben elnyerte az MTA Marczibányi-jutalmát.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A valószerűség és határai a művészetben. Budapest. 1894.
  • Báró Kemény Zsigmond hátrahagyott művei. Szerk. Papp Ferenc. Budapest. 1914.
  • Báró Kemény Zsigmond I–II. Budapest. 1922–1923.
  • Rákosi Jenő, a hírlapíró. Budapest. 1924.
  • Gyulai Pál irodalmi emlékei. Szerk. Papp Ferenc. Budapest. 1926.
  • Gyulai Pál és Pataki Emília. Debrecen. 1927.
  • Gyulai Pál I–II. Budapest. 1935–1941.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11797.htm, Papp Ferenc, 2017. október 9.
  2. Jelenleg: Kemenesmagasi
  3. Akik egész közép- és főiskolai pályafutásuk alatt mindig kitűnő eredménnyel tanultak, pályatársaik közt mindig a legkitűnőbbek közé tartoztak, s végűl a doktori vizsgálatot is kitűnő sikerrel tették le.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Papp Ferenc. In: Irodalomtörténet 1944.
  • Hamza Gábor - Hoffman István: Promotio sub auspiciis Praesidentis Rei publicae különös tekintettel a magyar és osztrák jogászokra. Történelmi és aktuális áttekintés. Jogelméleti Szemle 2013/4. http://jesz.ajk.elte.hu