Parlagi madársóska

Parlagi madársóska
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Madársóska-virágúak (Oxalidales);
Család:	Madársóskafélék (Oxalidaceae);
Nemzetség:	Madársóska (Oxalis); L., 1753
Tudományos név
	Oxalis dillenii; Jacq.
Szinonimák
	Oxalis corniculata var. dillenii (Jacq.) Trel.; Oxalis dillenii var. radicans Shinners; Oxalis fontana var. rufa (Small) Karlsson; Oxalis longepedunculata Sennen; Oxalis recurva var. floridana Wiegand; Oxalis rufa Small; Oxalis sanguinolaria Raf.; Oxalis stricta var. piletocarpa Wiegand; xalis stricta var. rufa (Small) Farw.; Xanthoxalis dillenii (Jacq.) Holub; Xanthoxalis dillenii var. piletocarpa (Wiegand) Holub; Xanthoxalis lyonii (Pursh) Holub; Xanthoxalis rufa (Small) Small; Xanthoxalis stricta var. piletocarpa (Wiegand) Moldenke;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Parlagi madársóska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Parlagi madársóska témájú kategóriát.

A parlagi madársóska (Oxalis dillenii) a madársóskafélék családjába tartozó, Észak-Amerikában őshonos, Európában inváziós fajként viselkedő növény.

Megjelenése[szerkesztés]

A parlagi madársóska 10–30 cm magas, lágyszárú egynyári vagy évelő növény. Szára felfelé törekvő, nem a földön elfekvő, szárcsomóinál nem gyökerezik le. A felületén található szőrök a szárhoz simulnak, felfelé állnak. Általában átellenes állású levelei hármasan összetettek, világoszöld színűek. A levélkék kb. egyhatod, egynegyed részükig karéjosak. A levélnyél aljánál lévő megnyúlt pálhalavelek vége lekerekített, szélességük 0,2-0,5 mm.

Májustól októberig virágzik. Virágai általában kettesével nőnek, vékony, 2–3 cm-es száruk a felső levél hónaljából ered. Öt szirma sárga, hosszúkás, végük lekerekített. Csészeleveleik megnyúltak, hegyesek, finoman szőrösek, a sziromok feléig/kétharmadáig érnek. 10 porzója a tövénél gyűrűszerűen összenő. Terméses állapotban a kocsányok visszatörtek.

Termése 15–20 mm hosszú, keskeny, hegyes toktermés. Felületén hosszabb elálló és rövidebb, lefelé hozzásimuló szőrök találhatóak. 1-1,3 mm-es barna magvait 8-10 fehér élű, keresztirányú ránc barázdálja.

A parlagi madársóskán kívül Magyarországon három másik rokon faj fordul elő, az őshonos erdei madársóska (O. acetosella) és a szintén invazív szürke madársóska (O. corniculata) és felálló madársóska (O. stricta).

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerikában, az Egyesült Államok keleti és középső részén őshonos, innen terjedt tovább Kanadába. Európába feltehetően kereskedelmi rakományokkal került át a magva. Németországban az 1960-as évek elején jelent meg. Ma európai elterjedésének északi határa Norvégia, a déli Bulgária.

Magyarországon első előfordulása 1926-ból Tiszabezdédről származik (utólagos herbáriumi példány alapján), de csak 1970-ben írták le. Az egész ország területén előfordul, de a Duna-Tisza közén ritka. Inváziós növényfaj, de számottevő természetvédelmi gondot nem okoz.

Életciklusa[szerkesztés]

Melegebb éghajlat alatt évelő, hűvösebb körülmények között (mint Magyarországon) egynyári növény. Főleg magokkal terjed. Felnyíló tokterméseik több méterre is elszórják a magokat, amelyek legjobban 15–26 °C-on csíráznak. A virágok májusban jelennek meg rajta, de folyamatosan virágzik, egészen szeptember végéig-október elejéig. Önmegporzó vagy rovarok porozzák be.

Kertekben, parkokban, tarlókon, erdei nyiladékokban gyakori növény. Fénykedvelő, de tűri az árnyékolást. A nedves, üde, semleges kémhatású talajt preferálja.

Felhasználása[szerkesztés]

Levelei ehetőek, kellemesen savanyú ízűek, de oxálsavtartalma miatt nagyobb mennyiségben fogyasztva megköti a szervezet kalciumtartalékait, a kalcium-oxalát kristályok pedig károsíthatják a vesét.