Ortodox zsinagóga (Kolozsvár)
| Ortodox zsinagóga | |
 | |
| A zsinagóga 1870 előtt, Veress Ferenc felvétele | |
| Település | Kolozsvár |
| Ország |  Románia |
| Vallás | zsidó |
| Irányzat | ortodox |
| Építési adatok | |
| Stílus | klasszicista |
| Építés kezdete | 1850 |
| Építés befejezése | 1851 |
| Építész(ek) | Fekete György |
| Elhelyezkedése | |
 Ortodox zsinagóga
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 30″, k. h. 23° 35′ 56″46.774901°N 23.598798°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 30″, k. h. 23° 35′ 56″46.774901°N 23.598798°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ortodox zsinagóga témájú médiaállományokat. | |
A kolozsvári ortodox zsinagóga a város legrégebbi zsinagógája; 1944 óta nem működik. A klasszicista stílusú épület nem szerepel a romániai műemlékek jegyzékében. A Pap (ma Párizs) utca 5. szám alatt található.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 18. századig a tiltó határozatok miatt a zsidók a közeli Kolozsmonostoron telepedtek le, és onnan jártak be a heti vásárokra. A 19. század elején már megtűrték őket a városban, ekkoriban főleg a Hídelvén telepedtek le. 1818-ig magánházaknál tartották istentiszteleteiket; ekkor épült első, vesszőből font imaházuk a Külső-Magyar utcában. Miután az 1840. évi XXIX. törvénycikk lehetővé tette, hogy a zsidók városokban is letelepedjenek, Kolozsváron is megnőtt a számuk. Míg 1835-ben a városi tanács 109 zsidót tartott számon, az 1850–1852 közötti népszámlálás során már 479 főt írtak össze.
1846. decemberben a zsidó hitközség megbízásából Hermann Mihály és Heimann Emánuel 1850 ezüstforintért megvásárolta a már létező rituális fürdő melletti telket; az alapkő ünnepélyes letételére 1850. július 9-én került sor Karl von Urban tábornagy, katonai parancsnok jelenlétében. A Fekete György tervezte klasszicista épület felavatása 1851. december 2-án történt Friedmann Ábrahám erdélyi országos rabbi és Kovács Miklós katolikus püspök (az erdélyi zsidóság fővédnöke) jelenlétében. A zsinagóga két oldalán a rabbi, a tanító, valamint a sakter háza állt; az épületegyüttes a kolozsvári ortodox zsidó közösség vallási és kulturális központjává vált. 1901-ben a városi tanács kiaszfaltoztatta a járdát az utcának a templom felőli oldalán.
1927. december 7.-én, a Nagyváradon tartott országos keresztény diákkongresszus 4-5000 résztvevőjéből 2400 fő Kolozsvárra utazott. Útközben, (Élesden, Telegden, Csucsán és Bánffyhunyadon) és Kolozsváron több támadást hajtottak végre a zsidó tulajdonban levő üzletek ellen, majd a zsinagógák ellen fordultak. A vasútállomáshoz közelebb elhelyezkedő neológ zsinagóga megrongálása után betörték az ortodox zsinagóga ablakait, megrongálták a bútorzatot, gyertyatartókat és lámpákat, és szétszórták a Tóra-tekercseket.
A második világháború során, Kolozsvár német megszállása alatt az épületet garázsként használták. A háborút követően a deportálásból visszatért, kis létszámú zsidóság már nem használta zsinagógaként. 1970-ig pászkagyár, később rituális mészárszék és étkezde működött benne. 1990 után a zsidó hitközség bérbe adta, és a Sonic rádióadó stúdiója működött benne. 2010-ben televízióstúdióként hasznosították. 2020-tól itt ZIZ – Art and Social Area néven közösségi inkubátor működik.[1]
Leírása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A klasszicista stílusú épület homlokzatát urna zárja le. A homlokzaton héber nyelvű felirat állt, magyar fordítása: Hajoljatok meg az Örökkévaló előtt a szentség díszében (erről Jakab Elek Kolozsvár történetének utolsó kötetéből van tudomásunk).
A zsinagóga ma:
Az irodalomban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyalui Farkas Éjjel a templomban című elbeszélése egy a zsinagógához fűződő hiedelmet dolgoz fel.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Újjászületett Kolozsvár legrégibb ortodox zsinagógájának épülete, mazsihisz.hu, 2020. március 9. Online hozzáférés
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2
- Asztalos Lajos: Helytörténet – Kolozsvár – közelről: Zsidótemplom utcai híd. Szabadság, (2010. március 17.) arch Hozzáférés: 2019. szeptember 23.
- Gidó Attila: Două decenii: Evreii din Cluj în perioada interbelică. Cluj-Napoca: Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale. 2014. ISBN 978 606 8377 28 5
- Gidó Attila: Kolozsvár zsidó népessége. Urbanizációs szint és lakószerkezet. In Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához. Szerk. Schwartz Róbert. Kolozsvár: Mega. 2015.
- Kiss Erika Márta: Erdély zsidó közösségei a kezdetektől napjainkig a temetők tükrében. or-zse.hu (2014) (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.) arch [PhD disszertáció]
- Lőwy Dániel: A Kálváriától a tragédiáig: Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár: Koinónia. 2005. ISBN 973 7605 02 0
- Moshe Carmilly-Weinberger: A zsidóság története Erdélyben, 1623-1944. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 1995. = Hungarica Judaica, 9. ISBN 963 508 001 8
