Lőwy Dániel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lőwy Dániel
Lőwi Dániel.JPG
Született 1953. október 10. (63 éves)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása vegyészkutató,
tudományos főmunkatárs,
helytörténész,
egyetemi tanár

Lőwy Dániel (Kolozsvár, 1953. október 10.) vegyészkutató, tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár, helytörténész. Apja Lőwi Károly kolozsvári gyermekgyógyász főorvos. Édesanyja, Lőwi Naschitz Maya (1927–2012) idegen nyelvek tanára, meseíró, emlékíró.

Életútja[szerkesztés]

A középiskolai tanulmányait szülővárosában a 11-es sz. Líceumban végezte, majd szintén Kolozsvárott, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) szerzett vegyészkutatói és tanári oklevelet (1977). Pályáját az aradi Műtrágya Kombinátban kezdte vegyész beosztásban, 1978-ban a kolozsvári Farmec kozmetikai üzemben tudományos kutató beosztásba került (1978-81), innen a kolozsvári egyetemre ment tanári és kutatói beosztásba. A Román Akadémia Nicolae Teclu díjának 1985. évi kitüntetettje. A romániai rendszerváltás után egyetemi adjunktusnak nevezték ki; magyar nyelven tanított. 1989 után a Kolozsváron megjelenő EMT-Info (az Erdélyi Műszaki Társaság alkalmi kiadványa) szerkesztőbizottságának tagja. 1991-ben a BBTE-n fizikai kémiában doktorált, 1996-ban pedig a West Virginia Universityn analitikai kémiában szerzett PhD fokozatot. Négy évig a University of Memphis (Memphis, Tennessee) tanára. Hetvennél több kémiai szakközleménye, két szakkönyve és hét könyvfejezete jelent meg, hét bejegyzett szabadalom társszerzője. Jelenleg Washingtonban él, ahol a Marylandi Egyetem tudományos főmunkatársa és a Virginia állambeli Alexandria Nova Egyetem docense. A Budapesten kiadott Panoráma magazin folyóirat tudósítója és A Dunánál c. művelődési folyóirat főmunkatársa volt, a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Népszava Szabadság szerkesztőségi tagja, 2006-2007 között a Washingtoni Magyar Klub társelnöke, majd az elnöke (2007. december - 2009. január). Nős, lánya, Alice-Alletta a Marylandi Egyetem közgazdaságtan karának végzettje.

Az irodalmi műveltséget a reáltudománnyal párosító – a „két kultúrát” együtt láttató – tanulmányaival a Korunkban tűnt fel (Szász János értékelése). Közel 200 magyar nyelvű írása jelent meg. Kultúrtörténeti tanulmányait, tudományos ismeretterjesztő írásait, esszéit és szakmai interjúit romániai, magyarországi, USA-beli és kanadai folyóiratok, évkönyvek közölték, szakmai interjúi Kolozsváron, a holokauszt túlélőivel készült beszélgetései Torontóban és Budapesten jelentek meg. Kőbe írt Kolozsvár című kötete (társszerzők: Asztalos Lajos és Demeter V. János, Kolozsvár: NIS Kiadó, 1996) a város feliratos emlékeit ismerteti. A téglagyártól a tehervonatig (Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1998) című kötete a kolozsvári zsidóság történetét mutatja be, a kezdetektől a világháborús pusztulásig. A Kálváriától a tragédiáig c. monográfiája a Koinónia Kiadó gondozásában jelent meg (Kolozsvár, 2005). Készülőfélben levő interjúkötete a második világháború kortanúit szólaltatja meg (A sárgacsillagos kor tanúságtevői). Szerzőként vagy társszerzőként hat fejezettel járult hozzá A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája c. munkához (szerkesztő: Randolph L. Braham, Budapest, 2007). Ennek Szatmár vármegyét ismertető fejezetét feleségével, Hegyi Ágnessel írta.

2015-ben megjelent Az úri város zsidó lakosai. A nagyváradi zsidóság története című könyve.[1] Sárga csillag Kolozsváron. Kortanúk emlékezései c. interjú- és dokumentumkötetét a kolozsvári Konónia Könyvkiadó adta ki 2017-ben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ferencz Zsolt: Átfogó monográfia a nagyváradi zsidóság történetéről, Szabadság, 2015. november 25. Online hozzáférés

Források[szerkesztés]