Nicolae Drăganu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nicolae Drăganu
Nicolae Drăganu.jpg
Született 1884. február 18.
Zágra
Elhunyt 1939. december 18. (55 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Foglalkozása
  • filológus
  • irodalomtörténész
  • nyelvész
Tisztség Kolozsvár polgármestere
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései
Sírhely Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Drăganu témájú médiaállományokat.
Emléktáblája Kolozsváron, az Egyetem utcában

Nicolae Drăganu, magyar forrásokban időnként Draganu Miklós (Zágra, 1884. február 18. – Kolozsvár, 1939. december 18.) román filológus, nyelvész irodalomtörténész, a Román Akadémia tagja, 1933. június 18. – 1938. január 1. között Kolozsvár polgármestere.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a naszódi alapítványi gimnáziumban(wd) (ma George Coșbuc Főgimnázium) folytatta. A Naszód-vidéki ösztöndíjalap jóvoltából az Eötvös József Collegiumba került,[1] és 1902–1906 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán klasszika-filológiát és román nyelvet tanult. 1906-ban szerzett doktori fokozatot A román szóösszetétel című dolgozatával.

Tanulmányai befejezése után a naszódi alapítványi gimnázumban görög, latin és román nyelvet tanított. 1917-től a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tanára lett. A gimnázium képviselőjeként részt vett az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen. A román hatalomátvételt követően tagja volt a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemet megszervező bizottságnak, és 1919. május 12-én az román kormányzótanács megbízásából részt vett a magyar egyetem átvételében.[2] Az átvételt követően ideiglenes rektori megbízatást kapott.

Az 1919–1920-as tanévtől kezdve az egyetem bölcsészkarán régi román irodalmat tanított. 1923–1924-ben a bölcsészkar dékánja, 1924-1925-ben dékánhelyettese, 1931–1932-ben az egyetem rektora, 1919–1920-ban illetve 1932–1939 között rektorhelyettese volt. 1923-ban a Román Akadémia levelező tagjává, 1939-ben rendes tagjává választották.

1933. június 18. – 1938. január 1. között Kolozsvár polgármestere volt. Az ő hivatali idején bővítették a vágóhidat, bővítették a közvilágítási hálózatot; ekkor épült az Egyetemiek Háza, a villamosművek székháza és a Sora áruház.

Kolozsváron utcát neveztek el róla;[3] 1999-ben emléktáblát állítottak tiszteletére az Egyetem utcában. Sírja a Házsongárdi temetőben található.[4]

Munkássága[szerkesztés]

Nyelvészeti, elsősorban helységnév-történeti és névtörténeti kutatásaival arra törekedett, hogy – a korabeli magyar történetírás által hangoztatott bevándorlás-elmélettel szemben – bebizonyítsa a román nép folyamatos jelenlétét Erdély területén a 9. és 14. századok között. Ezen túlmenően, Sextil Pușcariu nyomán dunántúli személy- és helynevek (például Pula, Zala, Bóly, Rába, Rábca) román eredetét is igyekezett bebizonyítani.[5][6]

Munkásságában jelentős részt képvisel a régi román nyelvű szövegek kommentárokkal ellátott kiadása. A szöveggondozás, a művelődéstörténet és nyelvészeti kutatások eredőjeként írt egy tanulmányt a 16–18. századi erdélyi román irodalomról, amelyet a nyugati szellemi áramlatok kontextusában mutatott be. Közreműködője volt a Dicționarul Limbii Române szótárnak, amelyhez a tájnyelvi és régies szavak etimológiájával járult hozzá.

Cikkei a nagyszebeni Transilvania, a budapesti Luceafărul, a besztercei Revista ilustrată és Revista Bistriței, valamint a naszódi Arhiva Someșană folyóiratokban jelentek meg.

Tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek,[7] valamint az ASTRA egyesületnek, amelyen belül az irodalmi osztály titkáraként tevékenykedett.

Művei[szerkesztés]

  • Istoria şcoalelor năsăudene (1913)
  • Două manuscripte vechi; Codicele Todorescu şi Codicele Marţian (1914)
  • Un fragment din cel mai vechi Molitvenic românesc (1922)
  • Toponimie şi istorie (1928)
  • Românii în veacurile IX-XIV pe baza toponimiei şi onomasticii (1933)
  • Histoire de la littérature roumaine de Transylvanie des origines á la fin du XVIII-e siècle (1938); 2003-as kiadása
  • Istoria sintaxei (1945)
  • Din vechea noastră toponimie (1945)
  • Elemente de sintaxă ale limbii române (1945)

Kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Garai Imre: A tanári elitképzés műhelye: A Báró Eötvös József Collegium története 1895-1950. Budapest: ELTE Eötvös József Collegium. 2016. 96. o.  
  2. Vajda Tamás: A kolozsvári magyar egyetem 1919-es megpróbáltatásai és erőszakos elvétele. Szeged, (2020. márc. 19.)
  3. Asztalos Lajos: Kolozsvári utcanévjegyzék. Szabadság, (2016. aug. 24.)
  4. Gaal György: Házsongárdi Panteon. Korunk, XXXI. évf. 3. sz. (1972. márc.)
  5. Kristó Gyula: Románok (újra) Pannóniában? acta.bibl.u-szeged.hu (2003)
  6. Nagy Levente: Újabb erdélyi román személy- és helynévtörténeti kutatások. edit.elte.hu (2015) (Hozzáférés: 2021. nov. 25.)
  7. Seres Attila: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület két világháború közötti válsága magyar diplomáciai iratok tükrében. Lymbus, (2008)
  8. a b c d e Universitatea Regele Ferdinand I din Cluj: Anuarul 1936-37. Cluj: Cartea Romaneasca. 297. o.  

Források[szerkesztés]