Nicolae Balotă

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicolae Balotă
Balota Nicolae.jpg
Született 1925. január 26.
Kolozsvár
Elhunyt 2014. augusztus 20. (89 évesen)
Nizza, Franciaország
Állampolgársága román
Nemzetisége román
Foglalkozása író, irodalomkritikus, történész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Balotă témájú médiaállományokat.

Nicolae Balotă (Kolozsvár, 1925. január 26.Nizza, Franciaország, 2014. augusztus 20.) román esszéista, irodalomkritikus és történész.

Élete[szerkesztés]

Gheorghe Balotă, ügyvéd, és Adelina fia. A kolozsvári Gheorghe Barițiu líceumban járt középiskolába 1935-1940 között, 1941-től 1943-ig pedig a nagyszebeni Gheorghe Lazăr Líceumban. Bölcsészettudományi és filozófiai karon tanult a kolozsvári egyetemen 1947-ig. Ugyanott megszerezte a doktori címet világirodalomból és összehasonlító irodalomból. Ezután egyetemi tanársegéd lett az egyetem bölcsészettudományi és filozófiai karán (19461949), majd kutató a Román Akadémia kolozsvári részlegén (19501954). Még 1948-ban letartóztatták és elítélték a „felforgató anyagok terjesztéséért”, s csak 1949-ben szabadult, mikor állásából is elbocsátották. 5 év múlva, 1956 januárjában ismét letartóztatták a kommunizmust bíráló feljegyzése miatt. Ezt az iratot közösen írta Iuliu Maniu unokáival, Matei, Ioan és Elena Boilă-val. 7 év elzárás várt rá Jilava, Fogaras, Szamosújvár, Pitești, Dés börtöneiben, majd 2 év kényszerlakhely Lățești-en. Szabadulása után a nagyváradi [[Familia (folyóirat, 1965–)|Familia folyóirat szerkesztője lett, utána pedig a bukaresti George Călinescu Irodalomtörténeti és elméleti Intézetnél szerzett kutatói állást. 1974-ben a müncheni Wilhelm-Maximilian Egyetem felkérte őt tanárnak. 1981-ben Párizsban telepedett le tanárként a Tours-i François Rabelais és a Le Mans-i egyetemeknél. Eközben a Szabad Európa rádiónál is dolgozott. 1987-ben politikai menedékjogot igényelt és kapott Franciaországban. 1990-ben francia állampolgár lett.

Vissza-visszatért Romániába, hogy irodalom-komparatisztikát tanítson a kolozsvári, illetve a bukaresti egyetemen. 2003-ban a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tiszteletbeli doktorrá nevezte ki („Doctor Honoris Causa”). Jelenleg Nizzában él. Felesége, a prózaíró Bianca Balotă, 2005-ben hunyt el.

Munkássága[szerkesztés]

Újságíróként debütált először a nagyszebeni România nouă folyóiratban 1944 szeptemberében, mint műkritikus 1945. január 1-jén a Nagyszebeni Irodalmi Kör folyóiratában. 1965-től kezd ismét publikálni folyóiratokban, miután kiengedték a börtönből. 1969-től számos kötete jelent meg, melyek nagy részét már elítélése előtt megírt vagy megtervezett. 1994-ben a Parisul e o carte című kötete, 1998-ban a Caietul albastru című kötete jelent meg, amely egy emlékiratszerű esszé és intim napló keveréke; nagy sikert aratott. Az Euphorion című kötetének második kiadásával (30 évvel az első kiadás után) ünnepelte 75. születésnapját 1999-ben.

Kiadott művei[szerkesztés]

  • Euphorion, 1969, újabb kiadás 1999-ben
  • Urmuz, 1970 , újabb kiadás 1997-ben
  • Despre pasiuni, 1971
  • Lupta cu absurdul, 1971, újabb kiadás 2000-ben; magyar nyelvű kiadás: Abszurd irodalom, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1979. (ford. Zirkuli Péter) ISBN 963-280-759-6
  • De la Ion la Ioanide. Prozatori ai secolului XX, 1974, újabb kiadás 1997-ben
  • Introducere în opera lui Al. Phillipide, 1974, újabb kiadás 1999-ben
  • Iacob Burkhardt, un umanist modern, 1974
  • Universul prozei, 1976
  • Arte poetice ale secolului XX, 1976
  • Arta lecturii, 1978
  • Opera lui Tudor Arghezi, 1979, újabb kiadás 1997-ben
  • Scriitori maghiari din România, 1981; magyar nyelvű kiadás: Romániai magyar írók (1920–1980), Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2007. (ford. Vallasek Júlia) ISBN 978-973-599-290-3
  • Mapamond literar, 1983
  • Parisul e o carte, 1994
  • Calea, adevărul și viața. Meditații religioase, 1995, újabb kiadás 1999; magyar nyelvű kiadás: A láthatatlan képe, Kolozsvár, Koinónia, 2000. (ford. Vallasek Júlia) ISBN 973-8022-05-3 (A szerző Calea, adevărul și viața és Parisul e o carte című művei alapján.)
  • Caietul albastru, 1998, újabb kiadás 2000-ben és 2007-ben
  • Eminescu - poet al inițierii în poezie, 2000
  • Literatura franceză de la Villon la zilele noastre, 2001, újabb kiadás 2008-ban
  • Literatura germană de la Sturm-und-Drang la zilele noastre, 2002, újabb kiadás 2007-ben
  • De la Homer la Joyce, esszék, 2007
  • Romániai magyar írók. 1920-1980. Írói arcképcsarnok; ford. Vallasek Júlia; Mentor, Marosvásárhely, 2007

Díjai[szerkesztés]

  • Bogdan Petriceicu Hașdeu Díjat kapta a Román Akadémiától 1971-ben
  • A Romániai Írók Szövetségének díját nyerte el 1974-ben
  • 1999-ben a Nemzeti Díj érdemese az irodalomért

Irodalom[szerkesztés]

  • Dicționarul general al literaturii române, coordonator general Eugen Simion, A-B, București, Editura Univers Enciclopedic, 2004.
  • Dicţionarul scriitorilor români, Mircea Zaciu, Marian Papahagi, Aurel Sasu irányításával, 4 kötet, Editura Fundaţiei Culturale Române, 1995-2000

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nicolae Balotă című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]