Ames Kutatóközpont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(NASA Ames Research Center szócikkből átirányítva)
Ames Kutatóközpont
Ország Amerikai Egyesült Államok
NévadóJoseph Sweetman Ames
Elhelyezkedése
Ames Kutatóközpont (USA)
Ames Kutatóközpont
Ames Kutatóközpont
Pozíció az USA térképén
é. sz. 37° 24′ 42″, ny. h. 122° 03′ 45″Koordináták: é. sz. 37° 24′ 42″, ny. h. 122° 03′ 45″
Az Ames Kutatóközpont weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ames Kutatóközpont témájú médiaállományokat.
A NASA Ames Research Center térképe

A NASA Ames Research Center (ARC) a NASA egyik űrközpontja Kalifornia hegyes vidékén, Moffett Field közelében. Gyakran csak NASA Ames néven említik. Fontos szerepe van a jelenleg is folyó Mars-kutatásban.

Története[szerkesztés]

A NASA Ames Kutatóközpontot 1958-ban vette át a NASA. Magát a kutatóintézetet már a NACA korában repüléstani kísérleti központnak használták, melyet 1939-ben alapítottak. Ez volt a korabeli NACA második ilyen kutatóközpontja. Az Ames Aeronautical Laboratory nevű alapintézményt a NACA egykori elnökéről, Joseph Sweetman Amesről nevezték el.

A Moffett Fieldben található Ames Űrközpont legfontosabb kísérleti berendezései a NACA idejétől fogva fejlesztett szélcsatornák. Ugyancsak ide tartoznak az egyetemekkel közösen fejlesztett laboratóriumok is. A következő egyetemeket ezért az Ames Campushoz sorolják:

Fő profil[szerkesztés]

Az ARC az aeronautikai kutatásokban, az élettani, az űrtudományi, és a hozzájuk kapcsolódó technológiai kutatásokban játszik vezető szerepe. Fontos terület még az informatika területén végzett kutatás, a robotok, a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia fejlesztése.

Űreszközök fejlesztése[szerkesztés]

A NASA Ames számos űrszonda kifejlesztésében vett részt. Ilyenek az LCROSS, a SOFIA, a KEPLER), valamint az Orion űrhajó is. Korábban a Pioneer űrszondák fejlesztésében vett részt. Ezek között a legnevesebb a Pioneer–10 és a Pioneer–11 űrszondák, az elsők, amik elhagyták a Naprendszert, valamint a Pioneer Venus-program keretében készült Pioneer–12 és Pioneer–13 űrszondák.

Fontos fejlesztés volt a Lunar Prospector űrszonda. Ezt az űreszközt a NASA, a Discovery nevű fejlesztési program keretében alakította ki. A Hold körüli alacsony poláris pályán a Hold felszíni összetételét mérte sugárzásos módszerekkel, felfedezte a lehetséges poláris jég nyomait is (neutronsugárzásos módszerrel), mérte a Hold gravitációs és mágneses terét. Ugyancsak sikeres fejlesztés volt a Phoenix űrszonda, amely a Marsra szállt le simán és fontos új ismereteket közölt a légköri kicsapódásokról, a folyadékok jelenlétéről, a tundra jellegű fagyott talajszerkezetről, stb. Robotkarjával mintát vett a talajból és jeget talált néhány centiméteres mélységben. A marsi élet kutatása terén jelenleg is folyik a Mars Science Laboratory fejlesztése.

A Lunar CRater Observation and Sensing Satellite (LCROSS) űrszonda folytatja a víz keresését a Holdon. Ezt az űrszondát a Lunar Reconnaissance Orbiter, (LRO) társaságában bocsátották fel és 2009 októberére tervezték a holdi pólusba történő irányított becsapódását. A Kepler a NASA exobolygó kereső szondája. A SOFIA Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy német-amerikai együttműködésben épülő űrszonda. A rajta lévő távcsövet készítik a Német Űrügynökség szakemberei. Ugyancsak Ames Központ szervezésű lesz a LADEE (Lunar Atmosphere Dust Environment Explorer) űrszonda is, amely a Hold ritka légkörének elektrosztatikus viszonyait kutatja. (Ennek érdekessége, hogy az egyik műszer fő irányítója a magyar származású Horányi Mihály (Colorado Egyetem, Denver). Ez a szonda 2011-ben indult útjára).

Információtechnológiai fejlesztések[szerkesztés]

Az Ames Űrközpont a NASA egyik legnagyobb mesterséges intelligencia fejlesztő intézménye. Ezek nem csak a Space Shuttle és a Nemzetközi Űrállomás működtetéséhez hasznosak, hanem a jövőbeli űrtudományi fejlesztésekhez is. Ezeket a kutatásokat a Deep Space–1, a marsi MER roverek (Mars Exploration Rovers) és a Phoenix űrszonda esetében is már hasznosították. Ugyancsak hasznosultak a modern képfeldolgozási eljárásoknál is.

Becsapódási kísérletek[szerkesztés]

A planetáris geológia területén az Ames Központ kísérleti ágyúja is fontos szerepet kap az ütköztetési kísérletekben. Ennek segítségével 0,5-től 7 km/s sebességig lehet ütközési kísérleteket végezni. A céltárgy kamrája 2,5 méter átmérőjű. A benne előállítható vákuum nyomása 4 pascal, és különféle gázokkal is megtölthető. Gyorsfilmezéssel követik a becsapódási eseményt.

Légkörbe belépési és felszínre történő megérkezési kísérletek[szerkesztés]

Fontos légköri belépési és felszínre történő megérkezési méréseket is végeztek az Ames Űrközpontban. Ezeket ugyanúgy használták a földi légkörbe belépő űrhajók (Mercury, Gemini, Apollo és az űrrepülőgép) esetén, mint később a bolygók légkörébe történt leszállás tervezésénél. (Viking, Pioneer Venus, Galileo, MSL).

Egyéb műszaki kapcsolatok[szerkesztés]

Számos ipari kapcsolat is kötődik az Ames Űrközponthoz. Az egyik a Google, amely hosszú távú együttműködést kötött az Ames Research Centerrel. Fut egy együttműködés a NASA Ames, a Google, és a Carnegie Mellon University között azzal a céllal, hogy különlegesen nagy méretű földi felvételeket készítsenek (Gigapan Project). Egy másik közös munkaterv a Google Moon (Google Hold) és a Google Mars program is. Együttműködés van a Hewlett-Packard céggel is a Bio-Info-Nano kutatások és fejlesztések területén. Ebbe az együttműködésbe az University of California Santa Cruz és a NASA más egységei is bekapcsolódtak.

A NASA Ames központ mellett működő múzeumok[szerkesztés]

A NASA Ames Research Center mellett működik egy tudománytörténeti és technológiai múzeum és oktatóközpont is. Ennek kiállításán interaktív eszközökön keresztül is ismerkedhetnek a diákok és tanáraik a NASA tevékenységével, az alkalmazott technológiákkal, anyagokkal, az űrrepülésekkel, űrszondákkal. Holdkőzetek, meteoritok és más geológiai minták is szerepelnek a kiállításon. Az űrszinházban pedig a NASA Mars és bolygókutatását mutatják be. Ugyancsak a NASA Ames neves kiállításai közé tartozik a Carl Sagan Központ az Élet tanulmányozására a Kozmoszban. Ez a múzeum a neves űrkutatónak, Carl Sagannak a munkássága nyomán született.

Külső hivatkozások[szerkesztés]