Pioneer–12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pioneer Venus Orbiter
Pioneer Venus orbiter.jpg
A Pioneer Venus Orbiter keringő egység (fantáziarajz)

Ország  Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
Küldetés típusa keringő egység
Küldetés
Célégitest Vénusz
Indítás dátuma 1978. május 20.
Indítás helye Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
Hordozórakéta Atlas-Centaur
Pályára állás 1978. december 4.
Az űrszonda
Tömeg 517 kg
Energiaellátás 312 W
Excentricitás 0.842
Inklináció 105°
Periódus 24 óra
Hivatalos weboldal

Pioneer–12 vagy Pioneer Venus Orbiter (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították a Vénusz körzetébe, bolygóközi szonda.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási cél a Föld és a Vénusz közötti tér kozmikus sugárzás intenzitásának mérése, a bolygóközi tér és a napszél tanulmányozása, a rádióhullámok terjedésének vizsgálata, pozíció felvétel a Vénusz körzetébe.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űreszközt a Hughes Aircraft Co., a Space and Communications Group és a CA. Üzemeltetője a NASA Ames Research Center (ARC), Moffett Field, CA.

1978. május 20-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról, a 11. sikeres starttal egy Atlas-Centaur hordozórakétával állították Föld körüli pályára. Forgásstabilizált eszköz. Az orbitális egység pályája 18 perces, 32 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1760 kilométer, az apogeuma 38 000 kilométer volt. A rakétahajtómű beindításával – égés 137 másodpercig – sikerült elérni a második kozmikus sebességet, az űreszköz rátért a kijelölt pályára. Pályakorrekciót, orientációt hideggáz fúvókákkal biztosították. A Vénusz megkerüléséhez szükséges fékező-rakétahajtómű, a biztosított üzemanyaggal.

A hengeres test átmérője 2.5 méter, magassága 1.2 méter. A hengeres test tartalmazza a tudományos műszereket (hőmérséklet mérő, , az akkumulátorokat, a telekommunikációs rendszert, a műszereket. A henger falára rögzítették a rúdantennát, hossza 2.9 méter, a körsugárzó antennát, a dipól antennát

Hasznos induló tömege 517, Vénuszhoz érve 368 kilogramm. Tudományos műszeregysége 45 kilogramm. Az energiaellátást a köpenyre szerelt napelemek, valamint nikkel-kadmium (NiCd) akkumulátorok biztosították. A mért adatokat 12 különböző sebességgel sugározta, illetve a szükséges ideig (vételi lehetőség) tárolta. A belső hőmérsékletet stabilizálták, szcintillációs spektrométer, foto-sugárzásmérő, tömegspektrométer, magnetométer, ultraibolya spektrométer, infravörös sugárzásmérő, napszél analizátor, doppler mérési módszerek. December 4-én megérkezett a célállomáshoz, 2300 kilométer magasságba vett fel keringési pályát. 1992. október 8-án a Vénusz légkörében elégett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pioneer–12. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 31.)
  • Pioneer–12. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 31.)

Elődje:
Pioneer–11

Pioneer-program
1965–1978

Utódja:
Pioneer–13