Ugrás a tartalomhoz

Lyndon B. Johnson Űrközpont

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lyndon B. Johnson Űrközpont
A NASA Johnson Space Center – Johnson Űrközpont – légifényképe Houstonban, 1989-ből
A NASA Johnson Space Center – Johnson Űrközpont – légifényképe Houstonban, 1989-ből
Ország Amerikai Egyesült Államok
TelepülésHouston
NévadóLyndon B. Johnson
Elhelyezkedése
Lyndon B. Johnson Űrközpont (Egyesült Államok)
Lyndon B. Johnson Űrközpont
Lyndon B. Johnson Űrközpont
Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 29° 33′ 30″, ny. h. 95° 05′ 20″29.558333°N 95.088889°WKoordináták: é. sz. 29° 33′ 30″, ny. h. 95° 05′ 20″29.558333°N 95.088889°W
A Lyndon B. Johnson Űrközpont weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyndon B. Johnson Űrközpont témájú médiaállományokat.
Víz alatti tréning az STS-116-os sorszámú űrrepülésre való fölkészüléskor a NASA Johnson Space Centerben, Houstonban
A NASA Johnson Space Center – Johnson Űrközpont – bejárata közelében kiállított Saturn V rakéta épülete
Földi hordozóeszközre szerelt Saturn V rakéta, ami a törölt Apollo-19 küldetés rakétája lett volna

A NASA Johnson Space Center ("JSC") a NASA egyik űrközpontja az Amerikai Egyesült Államokban, Houstonban. Elsősorban az emberrel végzett űrrepülésekre való fölkészülés az egyik fő profilja, de számos kutatásban és fejlesztésben vesznek részt a központ fejlesztői és kutatói.

Története

[szerkesztés]

Kennedy elnök 1960. május 25-i beszédében jelentette be azt, hogy az Egyesült Államok egy évtizeden belül űrhajósokat küld a Holdra és vissza is hozza onnan azokat. A munka előkészítésére mérnök- és tervező csoport alakult a Langley Kutatóközpontban James E. Webb akkori NASA miniszter vezetésével. A kijelölt program (az Apollo-program) munkáinak megvalósításához új űrközpontok létesítését tűzték ki. Követelmény volt a tengeri elérhetőség a szállításokhoz, repülőterek, kulturális környezet, kellemes éghajlat, az egyetemi és ipari háttér. 1961 szeptemberében született meg a döntés a texasi Houston mellett. Az űrközpont 1963-ban kezdte meg működését. 1973-ban a Texas államból származó Lyndon B. Johnson amerikai elnökről nevezték el, aki nagyban támogatta az űrközpont létesítését az 1960-as évek elején.

A Johnson Űrközpontban épülő X-38-as mentőűrhajó modellje a szerelőcsarnokban.

Személyzete

[szerkesztés]

Közel 3000 polgári alkalmazott és mintegy 100 asztronauta dolgozik a JSC alkalmazottjaként. Valójában azonban a szerződéses munkákkal együtt mintegy 15,000 ember tartozik az űrközpont munkaügyi vonzáskörzetébe.

Fontosabb épületei

[szerkesztés]

Az Apollo-programban a legfontosabb műszaki feladatok az emberes űrrepülés körülményeinek biztosításához kapcsolódtak. A Johnson Űrközpontban elsősorban az emberrel végzett űrrepülésekre való műszaki fejlesztés és az űrhajósok repülésekre történő fölkészülése volt a fő feladat.

Mission Control – Repülésirányító központ

[szerkesztés]

Az űrközpont legismertebb épületrésze ma is a repülésirányító központ. (Mission Control Center). Innen vezényelték az emberes űrrepüléseket már a Gemini IV. repülésétől fogva. (Ez az épületrész 1962-ben készült el.) Ma már az Egyesült Államok történelmi emlékhelye az a terem, ahonnan az Apollo expedíciók holdra szállásait vezényelték. Ez a terem a 30-as számú épületben található.

A Mission Control, a Repülésirányító központ sikeresen levezényelte az Apollo–13 vízreszállását

Vízalatti tesztek gyakorlóterme

[szerkesztés]

Nevezetes és látványos egysége a központnak az a létesítmény, ahol egy hatalmas víztartályt építettek a víz alatti űrhajósgyakorlatok elvégzésére. Ezek a gyakorlatok készítik föl az űrhajósokat az űrséták során végzendő szerelési munkákra. Képünk azt mutatja, amikor az űrhajósok gyakorolják a Nemzetközi Űrállomás napelemtábláit tartó vázszerkezetet összeszerelését.

Holdkőzetek fogadóbázisa

[szerkesztés]

Különleges és szintén ismert egysége a Johnson Űrközpontnak a Planetáris Anyagok Laboratóriuma. Itt fogadták az Apollo expedíciókon gyűjtött holdkőzeteket. Itt tárolják egy részüket és itt végzik vizsgálatukat is. Nitrogén gázban tárolják a holdi mintákat, leforrasztott fémtasakokban. A holdkőzetek egy részét az Egyesült Államok más értékmegőrző bázisán tárolják.

A NASA JSC Holdkőzet Laboratóriumának belső részlete

Ettől a laboratóriumtól kölcsönzi az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a TTK (és az MTA Geonómiai Tudományos Bizottsága) közös együttműködésében, a Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport munkái keretében a NASA Holdkőzetek gyűjteményét is. Több magyar kutató látogatott el már ebbe a laboratóriumba is.

Lunar and Planetary Institute (LPI) – Holdi és bolygókutatási Intézet

[szerkesztés]

A holdra szállás és a bolygókutatás eredményeinek földolgozására külön kutatóintézet csatlakozik a Johnson Space Centerhez. Ez az intézmény tart fönn egy pompás könyvtárat is. 40 éve szervezi az LPI a világhírű Lunar and Planetary Science Conferences-t, a Holdi és bolygókutatási konferenciákat. Ezeket jelentős számú magyar kutató látogatta az elmúlt 15 évben.

Space Center Houston

[szerkesztés]

Csak közvetve kapcsolódik a Johnson Space Centerhez az a múzeumi egység, amely a nagyközönség számára mutatja be az űrkutatás eredményeit. Pazar látványosságai miatt a magyar kutatók csak űrbúcsúnak nevezik, hiszen a látványosságok vetekszenek a régi magyar búcsúkban látható szórakozásokkal, csakhogy itt minden az űrrepülés varázslatát szolgálja. Rendszeresen fogad az Űrbúcsú diákcsoportokat és az óvodás kortól az egyetemistákig és a polgárokig minden korosztály talál magának bejárnivalót, tanulnivalót, kipróbálnivalót. Nagy élmény az eredeti űreszközök kiállítása: a Mercury, Gemini, Apollo kabinok kiállított egységei, a Skylab és a Szojuz-Apollo makett és sok más egység életnagyságú, bejárható modellje vagy hasonmása.

Szabadtéri kiállítások

[szerkesztés]

Sokáig a szabad ég alatt volt látható egy hosszában elfektetett Saturn V rakéta is, valamint több nagyméretű rakétafokozat. (Pl. az S-IVB fokozat.) A rakéta a törölt Apollo 19-es repülés rakétája lett volna.

Képgaléria

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]