Pioneer–10
| Pioneer–10 | |
 | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség | NASA |
| Gyártó | TRW Inc. |
| Küldetés típusa | közel repülés |
| Küldetés | |
| Célégitest | Jupiter |
| Indítás dátuma | 1972. március 3. |
| Indítás helye | Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás |
| Hordozórakéta | Atlas–Centaur |
| Megérkezés | 1973. december 3. |
| Küldetés vége | 2003. február 7. |
| Időtartam | ~ 29 év |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 231 kg |
| Energiaellátás | 155 W (indításkor) |
| Pálya | harmadik kozmikus sebesség |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–10 témájú médiaállományokat. | |
Pioneer–10 (angol: úttörő) amerikai bolygóközi űrszonda, amit a Pioneer-program keretében indítottak a Jupiter körzetébe. A Pioneer-program másik, külső Naprendszerbe küldött űrszondája a Pioneer–11 volt.
Küldetés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Pioneer–10 volt az első űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; az első ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); az első űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő módosítását előre betervezték.
1998-ig a Pioneer–10 volt a legtávolabbi űreszköz a Földtől, de azóta a Voyager–1 megelőzte. Ennek ellenére a Pioneer–10, ha később is, de kijut a Naprendszerből, és elkezdi csillagközi utazását.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1972. március 3-án a Cape Canaveral rakétabázisról egy Atlas–Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.
1973. december 3-án 200 000 kilométerre közelítette meg a Jupitert, ahol közelképeket készített, majd a csillagközi tér fele vette az irányt. Felfedezte a Jupiter mágneses terét és gyűrűit. Fedélzeti műszerei 1997. március 31-én beszüntették a működést a kimerült energiaforrás miatt, de a szonda folytatja útját, és kb. két millió év múlva megközelíti a 68 fényévre lévő Aldebaran csillagot. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.
2003-ban, 31 évnyi adatszolgáltatás után végleg megszakadt vele a kapcsolat.[1]
Az üzenet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az űrszonda végső célja a vörös Aldebaran, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga, amelyet mintegy 2 millió év múlva ér el. Útnak indítói arra a valószínűtlen esetre is felkészítették, ha netán értelmes élőlények találnák meg: a fedélzeten egy olyan aranyozott alumíniumlemezt helyeztek el, amely a Naprendszerről, Földünkről és az emberiségről tartalmaz fontos információkat.
Az űrszonda felépítése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.
Az elektromos energia négy radioizotópos termoelektromos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert. A Pioneer–10 fedélzetén 11 műszer volt.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Élet és Tudomány, 1998. 40. szám – A tudomány világa: Nem ismerjük elég jól a gravitációt?
- Élet és Tudomány, 1998. 36. szám – A tudomány világa: Halló, Föld! Itt a Pioneer 10...
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- "Pioneer–10". skyrocket.de. Hozzáférés: 2012. december 30.
- "Pioneer–10". lib.cas.cz. 2013. október 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 30.
|
Elődje: |
Pioneer-program |
Utódja: |
Jupiter kutató űrszondák | ||
|---|---|---|
 | ||
