Aldebaran

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aldebaran, Alpha Tauri
Az Aldebaran a Bika csillagképben
Az Aldebaran a Bika csillagképben
Megfigyelési adatok
Csillagkép Bika csillagkép
Rektaszcenzió 04 h 36 m
Deklináció +16° 31'
Távolság 65
Látszólagos fényesség 0,87
Abszolút fényesség -0,8
Színkép típusa K5 III
Parallaxis 0,050"
Sajátmozgás 2000 év alatt 7 fokperc
Fizikai adatok
Átmérő 55 680 000 km
Tömeg 1,7 M
Hőmérséklet
Felszín 4000 K

Az Aldebaran (α Tauri, Alpha Tauri) a Bika csillagképben található, annak a főcsillaga - „a bika szeme”.

Az Aldebaran arab név, jelentése: „a követő”. Ez talán abból ered, hogy a hét nővért, vagyis a Plejádokat követi.

A legfényesebb csillagok közül neki van a legmélyebb narancsszíne a K-színképosztályban, de nem annyira vörös, mint az M-osztály csillagai (mint például a Betelgeuse).

Az Aldebaran volt a Földről látható legfényesebb csillag az elmúlt egymillió évben. Az Aldebaran nagyobb sebességgel távolodik tőlünk, mint bármely más, első fényrendű csillag (valójában gyorsabban távolodik, mint a 300 legfényesebb csillag közül bármelyik).

Az Aldebaran 320 000 évvel ezelőtt volt a legközelebb a Földhöz és ekkor volt a legfényesebb is, a számítások szerint -1,m54 értékkel. Távolsága akkor 21,5 fényév volt.

Az Aldebaran kapcsolatba hozható más égi objektumokkal.

  • Az Aldebaran az egyetlen első fényrendű csillag, ami egy csillagcsoportosulás előtt látható (ez a Méhkas nyílthalmaz).
  • A Hyadok főbb csillagaival V-betűt formáz, ami a bika fejét adja ki, az Aldebaran a bika szemét jelképezi.
  • Nem messze nyugati irányban az Aldebarantól található a szabad szemmel is jól látható Plejádok, ami sűrűbb csillagcsoport.
  • Az Aldebaran kapcsolatba hozható a Szíriusszal, mert az Orion-öv két végénél helyezkednek el: a Szíriusz fényesebb, de alacsonyabban van, az Aldebaran kevésbé fényes, de magasabban látható. Látszó távolságuk az Orion-övtől nagyjából azonos.
  • A Spica, Antares és Regulus mellett az Aldebaran az a négy első fényrendű csillag, amiket a Hold látszó mozgása következtében elfedhet (ebben a történelmi időszakban). Közülük az Aldebaran a legfényesebb. Ezzel a második legfényesebb csillag, amit el tud takarni a Hold (a legfényesebb csillag a Nap).
    • Ebből következően az éjszakai égbolton az Aldebaran a legfényesebb csillag, amelyet a Hold elfedhet.

Leírása[szerkesztés]

Az Aldebaran és a Nap méretarányos ábrázolása

K-színképosztályú csillag, enyhén narancsszínű. Felszíni hőmérséklete 4000-4700 K közötti. Spektruma gyenge hidrogén- és erős fémvonalakat mutat, szénhidrogén sávokkal.

Hasonló spektrumú például az Arcturus.

Sajátmozgása 2000 év alatt 7 fokperc, ami nagyjából a Hold átmérője negyedrészének felel meg. Sebessége 54 km/s.

Fényessége és nagysága növekedőben van, mivel már elhasználta hidrogén-fűtőanyagát, és héliumátalakulás megy végbe benne. Átmérője a Napénak negyvenszerese.

Történetei[szerkesztés]

A Bika csillagkép története régebbi időkre nyúlik vissza a görögökénél. Kb. 4000 évvel időszámításunk előtt ez jelezte a tavaszpontot.

A legismertebb történet szerint a bika Zeuszt jelképezi, aki Európát akarta elrabolni, de egy másik történet szerint a bika a vadász, Orion elől menekül, aki kutyáival üldözi. Az Aldebaran vöröses színe a dühös bika vérben forgó szemét szimbolizálja.

Polinézia bennszülöttei szerint a Plejádok valamikor egyetlen csillag volt, a legfényesebb, fényessége olyan volt, mint a félholdé. A Plejád-csillag kérkedett a szépségével, és ezt meghallotta Tane isten. Tane dühös lett a hencegés miatt, és Mere (Szíriusz) és Aumea (Aldebaran) segítségéhez folyamodott a csillag megbüntetéséhez. A fényes Plejád-csillag meghallotta a három szövetséges közeledését és elmenekült, először a Tejút alatt, de Mere felfedezte. Újból elmenekült, ekkor Mere megragadta Aumeát (Aldebaran), és olyan erővel dobta a Plejád-csillagra, hogy az hat darabra hullott. Tane elégedett volt és Mere (Szíriusz) is, aki ezek után az égbolt legfényesebb csillaga lett. Aumea is örült, hogy a fényét többé nem homályosítja el a majdnem Hold-fényességű csillag.

Az Aldebaran egyike volt a négy csillagnak, amit a perzsa csillagászok kiválasztottak i.e. 3000 körül, az évszakok kezdetének jelzésére. Ezek voltak a „királyi csillagok” vagy „az égbolt őrzői”. Bár nem ezek voltak a legfényesebbek, azért esett rájuk a választás, mert körülbelül 6 óra távolságra vannak egymástól (rektaszcenzió).

Láthatósága[szerkesztés]

Az Aldebaran egészen november közepéig nem kel fel este 6 előtt (normál idő szerint!). Kicsivel a Plejádok után jön fel, kelettől enyhén észak felé. November közepétől este 8 után a Rigellel és a Betelgeuse-zal együtt látszódik keleten, ekkor az Orion öve függőlegesen látszik. A csillag már július elején felbukkan, igaz akkor csak közvetlenül napkelte előtt látható. Láthatósága május elejéig tart, akkor viszont már csak az esti szürkületben, közvetlenül napnyugta után figyelhető meg.

Deklinációja szerint 16°31´-cel van északra az égi Egyenlítőtől, így a déli szélesség 73°29´-ces szélességi körétől délre eső területek kivételével az egész Földről látható, az északi félgömbön az szintén a 73°29´-ces szélességi körtől északra levő területeken cirkumpoláris, bár a nyári napforduló környékén nem látszódik, mert az ilyenkor (a sarkponton fél évig) le nem nyugvó Nap fénye túlragyogja.

Érdekességek[szerkesztés]

1718-ban Edmund Halley azt találta, hogy három csillag pozíciója (Arcturus, Szíriusz és Aldebaran) kissé különböznek az ókori csillagkatalógusok adataitól. Ennek az eltérésnek az alapján fedezte fel a csillagok sajátmozgását.

Forrás[szerkesztés]

  • Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2