Pioneer–11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pioneer–11
A Pioneer–11 szonda
A Pioneer–11 szonda

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa közel repülés
Küldetés
Célégitest Jupiter, Szaturnusz
Indítás dátuma 1973. április 6.
Indítás helye Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
Hordozórakéta Atlas-Centaur
Megérkezés 1974. december 2.
1979. szeptember 1.
Küldetés vége 1995. szeptember
Időtartam ~ 22 év
Az űrszonda
Tömeg 231 kg
Energiaellátás 155 W (indításkor)
Pálya harmadik kozmikus sebesség

Pioneer–11 (angolul: úttörő) amerikai űrszonda a Pioneer-program keretében indították a Jupiter körzetébe, bolygóközi szonda.

A Pioneer-program másik csillagközi szondája a Pioneer–10.

Küldetés[szerkesztés]

A második űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; a második ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); a második űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő alakítását előre betervezték.

Jellemzői[szerkesztés]

A Pioneer–11-en elhelyezett lemez: palackposta távoli csillagrendszerek esetleges lakóinak

1973. április 6-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Atlas-Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.

1974. december 2-án 43 000 km-re közelítette meg a Jupitert. 1979. szeptember 1-jén a Szaturnusz mellett is elrepült 21 400 km-re. Mindkét bolygónál készített felvételeket és méréseket végzett. A Szaturnusz melletti elrepülés után tovább haladt a Naprendszer széle felé. A rádiókapcsolat 1995 szeptemberében szakadt meg a szondával, mikor ez már több milliárd km-re volt a Naptól és már rég elhagyta a Plútó pályáját. Jelenleg még a Naprendszeren belül van, de 2018 körül kijut, és elkezdi csillagközi utazását. A Sas csillagkép irányába halad, 4 millió év múlva megközelíti a legközelebbi csillagokat. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.

Az űrszonda felépítése[szerkesztés]

A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.

Az elektromos energia négy rádióizotópos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert, fedélzetén 12 -féle műszer volt.

Üzenet[szerkesztés]

A Pioneer–10 űrszondához hasonlóan, ezen az űrszondán is elhelyeztek egy aranyozott alumíniumtáblát, mely az esetleges földönkívüli civilizációknak szóló üzenetet tartalmaz.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Pioneer–11. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
  • Pioneer–11. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

Elődje:
Pioneer–10

Pioneer-program
1965–1978

Utódja:
Pioneer–12