Mimas (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mimas
A Mimas a Cassini űrszonda 2005-ös felvételén (NASA)
A Mimas a Cassini űrszonda 2005-ös felvételén (NASA)
Felfedezése
Felfedező William Herschel
Felfedezés ideje 1789. szeptember 17.[1]
Névadó Mimas
Alternatív név Saturn I
Pályaadatok
Fél nagytengely 185 520 km
Pálya sugara 185 520 km[2]
Pálya excentricitása 0,0202[3]
Orbitális periódus 0,942 421 8 d[3]
Inklináció 1,51° (a Szaturnusz egyenlítőjéhez)
Központi égitest Szaturnusz
Fizikai tulajdonságok
Méret 414,8×394,4×381,4 km (0,0311 földméret)[4]
Átlagos sugár 198,30 ± 0,30 km[5]
Térfogat ~32 900 000 km³
Tömeg (3,7493 ± 0,0031)·1019 kg[5][6]
(6,3·10−6 földtömeg)
Átlagos sűrűség 1,1479 ± 0,0053 g/cm³ [5]
Felszíni gravitáció 0,0636 m/s²
Szökési sebesség 0,159 km/s
Tengelyferdeség nulla
Albedó 0,962 ± 0,004[7]
Felszíni hőmérséklet ~64 K
Látszólagos fényesség 12,9[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Mimas témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Mimas a Szaturnusz hetedik holdja, a nagyobb holdak közül a legbelső. William Herschel fedezte fel 1789-ben. Nevét a görög mitológia egy óriásáról kapta, aki Héraklész áldozata lett.

A hold átlagos átmérője 392 km (418×392×383 km), átlagos távolsága a Szaturnusztól 185 520 km, közel körpályán kering. Az árapályerők hatására mindig ugyanazzal az oldalával fordul a Szaturnusz felé. A Mimas keringési rezonanciában van a Szaturnusz egyik távolabbi holdjával, a Tethys-szel, 22,6 órás keringési ideje pontosan fele a Tethys-ének. A két hold egymást legjobban megközelítő találkozása a Szaturnusznak mindig ugyanazon az oldalán történik.

A Mimas sűrűsége kicsi (1,17 g/cm³), főként jégből áll. Hőmérséklete ennek megfelelően rendkívül alacsony, körülbelül −200 °C. Az ilyen nagy képződmény létezése azt igazolja, hogy az itt uralkodó hőmérsékleten a jég szilárdsága vetekszik a kőével.

A Szaturnusz-holdak közül ez a legkisebb, gömb alakú, felületén megannyi becsapódásból származó kráter van. A legfeltűnőbb képződmény a Herschel-kráter, melynek átmérője 130–140 km, a Mimas átmérőjének egyharmadát teszi ki. Mélysége meghaladja a 10 km-t, fala 5 km-rel emelkedik környezete fölé. A kráter közepén egy kb. 6 km magas hegycsúcs található. (Mintha szeme lenne.) A Herschel krátert előidéző hatalmas becsapódás igen közel sodorhatta a holdat a teljes megsemmisüléshez. A Mimas ellentétes oldalán látható roncsolódási nyomok arra utalnak, hogy a becsapódás kis híján kettészakította az égitestet.

A Mimason található képződmények Arthur király és a Kerekasztal lovagjai legendájának szereplőiről kapták nevüket. Csupán a Herschel-kráter kivétel, mely a hold felfedezőjének nevét viseli.

A Mimas Halálcsillag-mítosza[szerkesztés]

A szóbeszéd lényege az, hogy George Lucas a Szaturnusz Mimas holdjáról, valamint annak 140 km átmérőjű Herschel-kráteréről mintázta a Csillagok háborúja több részében is látható Halálcsillagot. A krátert egy kisbolygó becsapódása idézte elő, ami kis híján elpusztította az égitestet. A találgatás alapja ez a külső hasonlóság.

A valóságban Lucas nem másolhatta a Mimasról a Halálcsillagot, mivel a Herschel-kráter csak 1980-ban lett felismerhető a Voyager szonda felvételén, míg az első Csillagok háborúja filmet 1977-ben mutatták be.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Imago Mundi - La Découverte des satellites de Saturne (francia nyelven)
  2. Harvey, Samantha: NASA: Solar System Exploration: Planets: Saturn: Moons: Mimas: Facts & Figures. NASA, 2007. április 11. (Hozzáférés: 2007. október 10.)
  3. a b NASA Celestia. [2005. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 3.)
  4. Thomas, P. C.; et al.: Shapes of the Saturnian Icy Satellites. 37th Lunar and Planetary Science Conference, 2006. (Hozzáférés: 2006. november 26.)
  5. a b c Jacobson, R. A., Antreasian, P. G.; Bordi, J. J.; Criddle, K. E.; et al. (2006. December). „The Gravity Field of the Saturnian System from Satellite Observations and Spacecraft Tracking Data”. The Astronomical Journal 132, 2520–2526. o. DOI:10.1086/508812.  
  6. Jacobson, R. A.; et al. (2005). „The GM values of Mimas and Tethys and the libration of Methone”. Astronomical Journal 132, 711. o. DOI:10.1086/505209.  
  7. Verbiscer, A.; French, R.; Showalter, M.; and Helfenstein, P.; Enceladus: Cosmic Graffiti Artist Caught in the Act, Science, Vol. 315, No. 5813 (February 9, 2007), p. 815 (supporting online material, table S1)
  8. Classic Satellites of the Solar System. Observatorio ARVAL. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 28.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Mimas
A Wikimédia Commons tartalmaz Mimas (hold) témájú médiaállományokat.