Mimas (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mimas
A Mimas a Cassini űrszonda 2005-ös felvételén (NASA)
A Mimas a Cassini űrszonda 2005-ös felvételén (NASA)
Felfedezése
FelfedezőWilliam Herschel
Felfedezés ideje1789. szeptember 17.[1]
NévadóMimasz
Alternatív névSaturn I
Pályaadatok
Fél nagytengely185 520 km
Pálya sugara185 520 km[3]
Pálya excentricitása0,0202[2]
Orbitális periódus0,942 421 8 d[2]
Inklináció1,51° (a Szaturnusz egyenlítőjéhez)
Központi égitestSzaturnusz
Fizikai tulajdonságok
Méret414,8×394,4×381,4 km (0,0311 földméret)[4]
Átlagos átmérő415,6 km
Átlagos sugár198,30 ± 0,30 km[5]
Térfogat~32 900 000 km³
Tömeg(3,7493 ± 0,0031)·1019 kg[5][6]
(6,3·10−6 földtömeg)
Átlagos sűrűség1,1479 ± 0,0053 g/cm³ [5]
Felszíni gravitáció0,0636 m/s²
Szökési sebesség0,159 km/s
Tengelyferdeségnulla
Albedó0,962 ± 0,004[7]
Felszíni hőmérséklet~64 K
Látszólagos fényesség12,9[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Mimas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Mimas a Szaturnusz hetedik holdja, a nagyobb holdak közül a legbelső. William Herschel fedezte fel 1789-ben. Nevét Mimaszról. a görög mitológia egy óriásáról kapta, aki Héraklész áldozata lett.

A hold átlagos átmérője 392 km (418×392×383 km), átlagos távolsága a Szaturnusztól 185 520 km, közel körpályán kering. Az árapályerők hatására mindig ugyanazzal az oldalával fordul a Szaturnusz felé. A Mimas keringési rezonanciában van a Szaturnusz egyik távolabbi holdjával, a Tethys-szel, 22,6 órás keringési ideje pontosan fele a Tethys-ének. A két hold egymást legjobban megközelítő találkozása a Szaturnusznak mindig ugyanazon az oldalán történik.

A Mimas sűrűsége kicsi (1,17 g/cm³), főként jégből áll. Hőmérséklete ennek megfelelően rendkívül alacsony, körülbelül −200 °C. Az ilyen nagy képződmény létezése azt igazolja, hogy az itt uralkodó hőmérsékleten a jég szilárdsága vetekszik a kőével.

A Szaturnusz-holdak közül ez a legkisebb, gömb alakú, felületén megannyi becsapódásból származó kráter van. A legfeltűnőbb képződmény a Herschel-kráter, melynek átmérője 130–140 km, a Mimas átmérőjének egyharmadát teszi ki. Mélysége meghaladja a 10 km-t, fala 5 km-rel emelkedik környezete fölé. A kráter közepén egy kb. 6 km magas hegycsúcs található. (Mintha szeme lenne.) A Herschel krátert előidéző hatalmas becsapódás igen közel sodorhatta a holdat a teljes megsemmisüléshez. A Mimas ellentétes oldalán látható roncsolódási nyomok arra utalnak, hogy a becsapódás kis híján kettészakította az égitestet.

A Mimason található képződmények Arthur király és a Kerekasztal lovagjai legendájának szereplőiről kapták nevüket. Csupán a Herschel-kráter kivétel, mely a hold felfedezőjének nevét viseli.

A Mimas Halálcsillag-mítosza[szerkesztés]

A szóbeszéd lényege az, hogy George Lucas a Szaturnusz Mimas holdjáról, valamint annak 140 km átmérőjű Herschel-kráteréről mintázta a Csillagok háborúja több részében is látható Halálcsillagot. A krátert egy kisbolygó becsapódása idézte elő, ami kis híján elpusztította az égitestet. A találgatás alapja ez a külső hasonlóság.

A valóságban Lucas nem másolhatta a Mimasról a Halálcsillagot, mivel a Herschel-kráter csak 1980-ban lett felismerhető a Voyager szonda felvételén, míg az első Csillagok háborúja filmet 1977-ben mutatták be.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Imago Mundi - La Découverte des satellites de Saturne (francia nyelven)
  2. ↑ a b NASA Celestia. [2005. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 3.)
  3. ↑ Harvey, Samantha: NASA: Solar System Exploration: Planets: Saturn: Moons: Mimas: Facts & Figures. NASA, 2007. április 11. (Hozzáférés: 2007. október 10.)
  4. ↑ Thomas, P. C.; et al.: Shapes of the Saturnian Icy Satellites. 37th Lunar and Planetary Science Conference, 2006. (Hozzáférés: 2006. november 26.)
  5. ↑ a b c Jacobson, R. A., Antreasian, P. G.; Bordi, J. J.; Criddle, K. E.; et al. (2006. December). „The Gravity Field of the Saturnian System from Satellite Observations and Spacecraft Tracking Data”. The Astronomical Journal 132, 2520–2526. o. DOI:10.1086/508812.  
  6. ↑ Jacobson, R. A.; et al. (2005). „The GM values of Mimas and Tethys and the libration of Methone”. Astronomical Journal 132, 711. o. DOI:10.1086/505209.  
  7. ↑ Verbiscer, A.; French, R.; Showalter, M.; and Helfenstein, P.; Enceladus: Cosmic Graffiti Artist Caught in the Act, Science, Vol. 315, No. 5813 (February 9, 2007), p. 815 (supporting online material, table S1)
  8. ↑ Classic Satellites of the Solar System. Observatorio ARVAL. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 28.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Mimas
A Wikimédia Commons tartalmaz Mimas (hold) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mimas_(hold)&oldid=27023193”