Pan (hold)
| Pan | |
 | |
| Felfedezése | |
| Felfedező |
|
| Felfedezés ideje | 1981. augusztus 22. |
| Névadó | Pán |
| Alternatív név | Saturn XVIII. |
| Ideiglenes név | S/1981 S 13 |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely | 133 584 km |
| Központi égitest | Szaturnusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Tömeg | (4,95±0,75)×1015 kg[1] |
| Átlagos sűrűség | 0,42±0,15 g/cm³ |
| Albedó | 0,5 |
| Látszólagos fényesség | 19,4 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pan témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Pan a Szaturnusz egyik holdja, a bolygó holdjai közül a legkisebb, átmérője csupán 20 km, és a legközelebb keringő. A hold a bolygó körül kör alakú pályán kering (~4 km bizonytalansággal), 133 583 km távolságban, a Szaturnusz külső (A-) gyűrűjében. Keringési periódusa nem egészen 14 óra.
Tulajdonságai[szerkesztés]
Az egyenlítője körül a Szaturnusz gyűrűjéből rárakódott törmelék egy 5–7 km magas hegyláncot alkot, amely egy derelye-szerű formát eredményez. A hold kicsiny tömege miatt gravitációja csekély, a földinek kevesebb mint két ezreléke. Fényessége 0,5, tehát színe koszos fehér.
Felfedezése[szerkesztés]
A hold létezését Jeffrey N. Cuzzi és Jeffrey D. Scargle sejtették meg 1985-ben, amikor észrevették, hogy a 325 km széles Encke-rés szélei hullámosak, amit nagy eséllyel egy ott keringő hold gravitációja okoz.[2] Ezután 1986-ban Mark R. Showalter kiszámolta a Szaturnusz imbolygásából, hogy mekkora holdat és hol kell keresni.[3]
Végül a holdat 1990-ben fedezte fel Mark R. Showalter a Voyager-2 1981-es felvételein, a becsléstől 1° eltéréssel. Összesen 11 Voyager-2 felvételen találták meg.
Pálya tisztítás[szerkesztés]
Az Encke-rés létezéséért ez a hold felelős, Prométeusz holdhoz hasonlóan, így ez is "pásztorként" viselkedik.
A Cassini űrszonda képein egy olyan gyűrűt is találtak, ami egybeesik a Pan pályával. Ez azt jelzi, hogy a Pan hold egy adag törmeléket befogott és lópatkó alakú pálya mentén terelgeti.
Források[szerkesztés]
- ↑ (2010. július 1.) „Sizes, shapes, and derived properties of the saturnian satellites after the Cassini nominal mission”. Icarus 208 (1), 395–401. o. [2018. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.icarus.2010.01.025. (Hozzáférés: 2020. december 25.)
- ↑ Cuzzi, J. N.; and Scargle, J. D.; Wavy Edges Suggest Moonlet in Encke's Gap, Astrophysical Journal, Vol. 292 (May 1, 1985), pp. 276–290
- ↑ Showalter, M. R. (1986. március 27.). „Satellite "wakes" and the orbit of the Encke Gap moonlet”. Icarus 66 (2), 297–323. o. DOI:10.1016/0019-1035(86)90160-0.
- Róbert Čeman és Eduard Pittich: A Világegyetem 1: A Naprendszer (Slovart-Print, 2007)
|
Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |