Rhea (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rhea
A Rhea a Voyager-1 felvételén
A Rhea a Voyager-1 felvételén
Felfedezése
Felfedező G. D. Cassini
Felfedezés ideje 1672. december 23.
Névadó Rhea
Pályaadatok
Fél nagytengely 527 108 km
Pálya sugara 764,3 km
Pálya excentricitása 0,0012583
Orbitális periódus 4,518 nap
Inklináció 0,345° (a Szaturnusz egyenlítőjéhez)
Központi égitest Szaturnusz
Fizikai tulajdonságok
Méret 1535,2×1525×1526,4 km
Átlagos átmérő 1527 km
Átlagos sugár 764,30 km
Tömeg 2,306518×1021 kg
Átlagos sűrűség 1,2333 g/cm³
Felszíni gravitáció az egyenlítőnél 0,264 m/s²
Szökési sebesség 0,635 km/s
Sziderikus forgásidő 4,518212 nap (szinkron)
Tengelyferdeség nulla
Albedó 0,949
Felszíni hőmérséklet 53 K (min) - 99 K (max)
Látszólagos fényesség 10
A Wikimédia Commons tartalmaz Rhea témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Rhea (görög Ῥέᾱ) a Szaturnusz második legnagyobb holdja. Nevét a görög mitológia alakjáról, Rhea titánról kapta. A holdat 1672-ben Giovanni Domenico Cassini fedezte fel és nevezte el.

Pályatulajdonságok[szerkesztés]

A Rhea a Szaturnusz legkülső, E jelű gyűrűjében, egy 527 040 km sugarú, közel kör alakú pályán (a Szaturnusz sugarának 8,75-szorosa) kering a bolygója körül, azt mintegy 4,52 földi nap (4 nap 12 óra 26 perc) alatt kerüli meg. Tengelyforgása kötött, így a Holdhoz hasonlóan a Rhea is mindig ugyanazt az oldalát mutatja a bolygója felé.

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés]

A Rhea

A Rhea jeges test, mintegy 1,233 g/cm³ sűrűséggel. Az alacsony sűrűségből arra lehet következtetni, hogy 25%-a kőzetekből (2,53 kg/m³), 75%-a pedig vízjégből (1000 kg/m³) épül fel. A Cassini-Huygens űrszonda 2005. november 25-én az 500 km-es magasságban történő átrepülése során megállapította, hogy a hold homogén belsővel rendelkezik. Légköre nincs. A Rhea felszíni hőmérséklete közvetlen napsugárzásnál -174 °C, árnyékban pedig -220 °C és -200 °C közötti. A gravitációs gyorsulás 0,264 m/s².

A Rhea kráterekkel sűrűn borított felszínű test, leginkább a Szaturnusz Dione nevű holdjára hasonlít. Felszíne a kráterek sűrűsége alapján két, földtanilag elkülönülő területre osztható: az egyik 40 km-nél nagyobb átmérőjű, míg a másik (az egyenlítői és poláris területek egyes részein) ennél kisebb kráterekkel borított. Ez azt sejteti, hogy egy fontos felszínformáló folyamat alakította a képződése során.

A hold Szaturnusz felé eső oldala kráterekkel sűrűn szabdalt, a másik oldalon világos formák hálózata figyelhető meg sötét alapon. Korábban úgy gondolták, ezek a hold korai történetében (amikor a magja még folyékony volt) a jégvulkánok által felszínre kilövellt anyagból épülnek fel. Azonban a Dione (melyen hasonló, de még kiugróbb vonalas formák figyelhetők meg) felszínével kapcsolatos kutatások nemrégiben megmutatták, hogy ezek a formák valójában jégszirtek, így valószínűsíthető, hogy a Rheán is ezek az alakzatok vannak jelen.

2006. január 17-én a Cassini űrszonda közeli elrepülése során a Rheáról az addigiaknál nagyobb felbontással és kisebb szögből készített képeket. Bár ezek tudományos kiértékelése még folyamatban van, a képek igazolják az állítást, hogy a hold felszínén lévő formák a Dionéhez hasonlóan jégszirtek.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhea (moon) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Rhea (moon)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rhea (hold) témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]