Menachem Mendel Schneerson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Menachem Mendel Schneerson
Rabbi Menachem Mendel Schneerson2 crop.jpg
Született 1902. április 18.[1]
Mikolajiv
Elhunyt 1994. június 12. (92 évesen)[1]
Beth Israel Medical Center
Állampolgársága
Házastársa Chaya Mushka Schneerson (1928. november 27.–)
Szülei Chana Schneerson
Levi Yitzchak Schneerson
Foglalkozása rabbi
Tisztség Rebbe
Iskolái École Spéciale des Travaux Publics
Kitüntetései Congressional Gold Medal
Sírhely
  • Ohel
  • Queens
  • Montefiore Cemetery

Menachem Mendel Schneerson aláírása
Menachem Mendel Schneerson aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Menachem Mendel Schneerson témájú médiaállományokat.

Menachem Mendel Schneerson (Nyikolajev, 1902. április 18. - 1994. június 12.) „a Rebbe” illetve „Lubavicsi Rebbe”.

A haszid judaizmus Chábád Lubavicsi mozgalmának nagy hatású vezetője. Életfilozófiája a „tartalmas élet” volt. Egyaránt érdekelte a modern tudományosság és a hagyományos vallási bölcselet, matematikusként és természettudósként is ismerték.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

Nyikolajevben (ma Mikolajiv), egy a mai Ukrajnához tartozó városban született. Apja Levi Jichak Schneerson, köztiszteletnek örvendő rabbi volt, anyja Cháná Schneerson is rabbicsaládból származott. Két öccse volt. Ötévesen költöztek Jekatyerinoszlavba (ma Dnyipropetrovszk). Rendkívül tehetséges volt, 12 évesen már a Tóra mélységeinek ismerőjeként tekintettek rá.

Fiatal évei[szerkesztés]

1923-ban ismerkedett meg Joszéf Jichák Schneerson rabbival, aki akkor a lubavicsi közösség rabbija volt. Tanítványai belső körébe tartozott. Második lánya, Chájá Muská lett a felesége. Ez után Berlinben éltek, ahol a fiatal rabbi matematikát tanult, de 1933-ban elhagyták. Ez után Párizsban az École Spéciale des Travaux Publics-ben (ESTP) majd a Sorbonne-on tanult. Ekkoriban apósa hatására kiadványok előkészítésével foglalkozott, a nevében tárgyalt és utazgatott.

A mozgalom vezetője[szerkesztés]

A nácik elől menekülve 1941. június 23-án New Yorkba érkeztek, ahol a lubavicsi mozgalom oktatási és szociális szervezetének vezetőjévé nevezték ki, és a mozgalom kiadójának is átvette az irányítását.

1950-ben hunyt el az apósa, aki a mozgalom addigi vezetője volt. Némi vonakodás után ő lett az utóda. Ekkorra már elpusztult csaknem teljes egészében a lubavicsi közösség. Negyven évnyi munka során sikerült megújítania (ma már több mint 200 000 tagot számlál).

Számos oktatási és szociális programot indított el, amelyek a vallásra és származásra tekintet nélkül tevékenykedtek. Létrehozta a scluchimot (a lubavicsi küldöttek testületét), amelynek tagjai világszerte létrehoztak chábád lubavicsi központokat, ahol a helyi zsidó közösség vallási és világi szükségleteit segítették. Munkásságával nagy tekintélyt vívott ki magának, politikusok, az üzleti vezetői és sok más ember tisztelte. 1992-ben agyvérzés érte.

Hatása[szerkesztés]

Nem sokkal halála után az USA Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki „a világ oktatásában erkölcsiségében és jótékonyságban elért kimagasló és tartós eredményeiért”. A Rebbének nem voltak gyermekei. A mozgalom továbbra is működik (noha nem választanak újabb vezetőt), többek között Magyarországon is.

Könyvek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12295543h

További információk[szerkesztés]