Međugorje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Međugorje (Међугорје)
Međugorje látképe
Međugorje látképe
Közigazgatás
Ország  Bosznia-Hercegovina
Irányítószám 88266
Körzethívószám 036
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 2306 fő (2013)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 158 m
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Međugorje (Bosznia-Hercegovina)
Međugorje
Međugorje
Pozíció Bosznia-Hercegovina térképén
é. sz. 43° 11′ 25″, k. h. 17° 40′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 11′ 25″, k. h. 17° 40′ 40″
Međugorje weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Međugorje témájú médiaállományokat.
Kereszt a Križevac hegyen
Szent Jakab-templom
Imahelyek
Medjugorje látképe
Medjugorje látképe a keresztútról

Međugorje [ˈmɛdʑuɡɔːrjɛ] (magyar jelentése: „Hegyközti“) egy helység Bosznia-Hercegovina Čitluk körzetében, Hercegovina többségében horvátok által lakott területén.

A helység nemzetközi ismertségre tett szert 1980-tól kezdve olyan események révén, melyekben fiatalok azt újságolták, hogy megjelent nekik Szűz Mária. A római katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el.[2][3] Bernhard Zaby atya Johannes Rothkranz író a „Medjugorjei hazugságok” című könyvének egyik fejezetében, vallásos szemlélet alapján írja le a jelenésekkel kapcsolatos kétségeit, a jelenéseket Lucifer művének tulajdonítva. Végkövetkeztetése: „Igaz katolikusok nem hisznek Medjugorjében!” [4] Ennek ellenére minden évben számos katolikus és más vallású keresi fel a helyet.

Vallás[szerkesztés]

Mária-jelenések[szerkesztés]

Állítólag 1981. június 24. óta megjelenik ott a Szűzanya és üzeneteket ad át, amelyek a béke, a hit, a megtérés, az ima, a böjt és a bűnbánat témáit taglalják. Minden hó 25-én egy üzenet járja be innen a világot. Csaknem egymillió zarándok látogatja meg a 4300 lakosú kisvárost. Fő temploma a Szt. Jakab-templom, ahol rendszeres eucharisztikus imaórákat tartanak és lelki programot adnak a hívőknek.

Szemben más Szűz Mária-jelenésekkel Međugorje követői nemcsak úgy tisztelik mint „Boldogasszonyt” („Gospa“), hanem mint „A béke királynőjét“ is.[5]

A zarándokok száma lenyűgöző. Így például 2001 áprilisában 180 000 hívő áldozott a helyi plébánia területén és a szentmisét 4490 (bel- és külföldi) pap celebrálta együttesen. 2006 júniusában 200 000 oltáriszentséget szolgáltatott ki 4503 pap.[6]

A római katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el.[7][2][3]

A római katolikus egyház álláspontja Međugorje ügyében[szerkesztés]

A világi egyház álláspontja[szerkesztés]

A római katolikus egyház nem ismeri el Međugorjét a Mária-jelenések helyeként. Egy erre vonatkozó kérdésre a Hittani Kongregáció az 1991-ből származó, az akkori összjugoszláv püspöki konferencia ítéletével válaszolt: „Az eddigi vizsgálatok tükrében nem lehet állítani, hogy természetfeletti jelenségekről lenne szó“.[8]

Hivatalos jellegű (vagyis püspökségek és katolikus közösségek szervezésében megvalósítani kívánt) zarándokutak eszerint nem engedélyezettek. „Magán“ zarándokutak, azaz olyan privát, lelki célokból megtett utak csak azzal a feltétellel engedélyezettek, hogy azok nem egy autentikussá tétel célját követik.[8]

Egy 1998. július 22-i írásában Joseph Ratzinger kardinális, a későbbi XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott, hogy a neki és II. János Pál pápának tulajdonított pozitív állásfoglalások Međugorje esetében kitalációk.[9]

A Hittani Kongregáció 2008. május 30-án Tomislav Vlašić ferences atya, a jelenséget látók akkori lelki gondozója ellen (ő váltotta le Jozo Zovko atyát, akit börtönbe zártak) az egyházi tilalom (latinul interdictum) egyházi büntetését szabta ki néhány, az egyházi fegyelem elleni vétsége miatt.[10] Őt 2009-ben XVI. Benedek pápa saját kívánságára laicizálta, ezért elhagyta a ferences rendet[11]

2008-ban megerősítették, hogy egy vatikáni vizsgálóbizottságot állítottak fel. Ennek feladata – Vinko Puljić bíboros, Vrhbosna / Szarajevo érseke szerint – mind az állítólagos Mária-jelenések, mind a helyi plébánosok pásztori ténykedésének kivizsgálása.[12] A már 2006-ban felállított bizottság arra az eredményre jutott, hogy a hangoztatott jelenések nem természetfelettiek; Puljić bíboros 2009 novemberében úgy nyilatkozott, hogy további vizsgáló bizottságok felállítására sor kerülhet, azonban nincs ilyen terv.[13]

2009 novemberében a Hittani Kongregáció megerősítette a helyi püspök teljes autoritását Međugorjéra vonatkozóan és magáévá tette annak elutasító álláspontját az állítólagos jelenésekkel kapcsolatban.[3]

2010-ben felállítottak egy nemzetközi bizottságot a Vatikánban az ügy kivizsgálására, amelyeken meghallgatták többek közt Ratko Perić mosztari püspököt, valamint Ivan Sesar hercegovinai ferences tartományfőnököt. Mirjana Soldo látnok 2011. június 8-án az olaszországi Terniben, Ivan Dragićević látnok június 12-én Münchenben tett vallomást. Nem ismeretes, hogy a látnokokat a korábban elvégzett tudományos vizsgálatokon felül újabbaknak is alávetik-e majd. 2014. január 17-én volt a záróülés. Az eredményeket a Hittani Kongregációnak adták át további vizsgálatra.[14][15]

Az egyházmegye püspökének álláspontja[szerkesztés]

Ratko Perić, a Mostar-Duvno püspökség püspöke ugyanúgy, mint előde Pavao Žanić a hangoztatott jelenésekkel szemben nagyon szkeptikus állásponton van. Előadásaiban és írásaiban ismételten azt nyilatkozta, hogy a jelenés szemtanúinak adatai nagyon bizonytalan lábakon állnak és az ő jövendöléseik kontextusában a trükközés és hazugság vádjával illette a szemtanúkat[9] A međugorjei plébániatemplomban 2006. június 15-én tartott prédikációjában annak adott hangot, hogy időközben valami az „egyházszakadáshoz hasonló” lépett fel.[16]

Az eddigi helyi illetékességű püspököknek ezeket a negatív nyilatkozatait, mint az évtizedes, a helyi püspök 1995-beni túszulejtéséig tartó – a hercegovinai ferencesek és követőik valamint a helyi püspökség közötti – eszkalálódó helyi konfliktus fényében érthetjük meg.[17]

2009. június 12-én Perić püspök az Oasi della Pace („A béke oázisa“) közösségnek, amely a međugorjei kápolnában működött, megtiltotta a belépést a püspökség területére. Megtiltotta a plébániának is, hogy önmagát „szent helynek“ nevezze, valamint, hogy az állítólagos személyre szóló kinyilatkoztatásokat terjessze.[2]

Intézmények[szerkesztés]

Plébánia[szerkesztés]

A Sveti Jakov hitközség Međugorje mellett magába foglalja Bijakovići, Vionica, Miletina és Šurmanci.[18] A hercegovinai tartomány ferences rendje gondozása alatt áll.

Szociális intézmények[szerkesztés]

Međugorjében több intézmény van, amely a segítségre szorulóknak segít. Ezeket Slavko Barbarić atya kezdeményezésére hozták létre.

A „Dorf Cenacolo“ (olasz nyelvű neve a Coenaculumnak) és a drog-központ „Campo della vita“ (olasz nyelvű neve az élet helyének) azok az intézmények, melyek a fiataloknak segítenek megszabadulni káros szenvedélyüktől.

A „Majčino selo“ (horvát neve az anya-falunak) olyan intézmény, amely árva gyermekek iskola előtti nevelését és szociális gondozását szolgálja. A boszniai háború alatt az elesett katonák gyermekei és gyermekeiket egyedül nevelő anyák, megerőszakolt nők találtak itt szállást és ellátást.

Rádióadó[szerkesztés]

Međugorje rendelkezik saját rádióadóval (Radio „Mir“ Međugorje – „Béke rádió Međugorje), melynek adását világszerte hallhatjuk.

Rendezvények[szerkesztés]

A hely a világ minden tájáról vonzza a fiatalokat. Minden nyáron van egy Međugorjei ifjúsági fesztivál, amelyen ezrével vesznek részt fiatalok.[19]

Évi egy alkalommal maratont rendeznek Grudetól Ljubuškin át Međugorjéig. Ennek a mottója „Gospához futunk“.[20]

Történelme[szerkesztés]

Korai történelme[szerkesztés]

1566-óta létezik Međugorjétól keletre a Neretva-völgyben a Žitomislići szerb-ortodox kolostor.[21] A középkorban felállított sírkövek megmaradtak a mai napig a Groblje Srebrenica temetőben (Miletina negyed) és a Vionica negyedben.[22] A Miletina negyed temetőjének területén megmaradtak még római kori építmények is, melyeknek maradványeit eddig nem teljesen ásták ki.[23]

19. század és 20. század eleje[szerkesztés]

1882-ben megépült a vasútvonal Mostar és a dalmát Adriapart között a Šurmanci negyedben lévő vasútállomással, amellyel az egykori falu bekapcsolódott a vasúti hálózatba.

A Sveti Jakov katolikus plébániát 1892-ben Paškal Buconjić vom Mosta-i püspök hívta életre. A 12 méter magas beton feszület a Križevacon (Kereszhegy) nevű hegyen, mely a kálváriát (križni put) lezárja 1934-ben készült el.[18][24]

A második világháború[szerkesztés]

1941-ben, amikor is Međugorje a Független Horvátországhoz tartozott, a Žitomislići kolostort az usztasák feldúlták és felgyújtották a refektoriumot.[21]

1941. június 21-én. Az usztasák a Šurmanci negyedben vérfürdőt hajtottak végre 559 szerb civil áldozattal, ami az illetékes Alojzije Mišić püspököt arra indította, hogy 1941 szeptemberében tiltakozó levelet írjon a zágrábi érseknek Alojzije Stepinacnak. Jugoszlávia kommunista kormánya az üreget, melyben a tetemek voltak, egy betonlappal lezáratta, emiatt ezeket csak 1989-ben exhumálthatták és temethették el a szomszédos Čapljina Prebilovci temetőjében.[25]

Zarándokhellyé válás[szerkesztés]

1981. június 24-én jelentek meg az első hírek a Mária-jelenésekről a Crnica hegyén (Bijakovići negyed) és kevéssel később az első erre vonatkozó összeütközések a jugoszláv állammal. A zarándokok adakozásait a rendőrség lefoglalta és a úgynevezett jelenések hegyéhez vezető utat átmenetileg lezárta.[26]

1981 októberében Jozo Zovko plébánost – náci összeesküvésben való állítólagos részvételéért három és féléves szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. Miután többek közt az Amnesty International a szabadlábra helyezését követelte és fellebezéssel élt, a büntetést a jugoszláv legfelsőbb bíróság másfél évre mérsékelte és 1983-ban a plébános büntetése letelt.[27][28]

Jugoszlávia szétesése utolsó éveiben a zarándokforgalmat az állam többé nem akadályozta.[26]

Međugorje a boszniai háború idején[szerkesztés]

A Horvát Védelmi Erők hatáskörében maradt Međugorje a boszniai háború idején és 1993-ban de facto a nemzetközi elismertség nélküli Bosznia-Hercegovinai Köztársaság része lett. A Daytoni békeszerződés révén Međugorje 1995-ben a többségében bosnyák- és horvátlakta Bosznia-Hercegovinai Föderáció része lett.

1992 júliusában a helység a Horvát Védelmi Tanács által kezdeményeztt úgynevezett etnikai tisztogatás kiinduló pontja lett, mely a Žitomislići szerb-ortodox kolostor teljes lerombolásával járt.[21][29] 1993-tól a horvát hadurak a közelben öt nagyobb hadifogolytábort létesítettek, köztük a Dretelj tábort. Ezekben állítólag bosnyák és szerb foglyokat kínoztak és gyilkoltak meg.[30][31][32] A ferences rend Bijakovići negyedben lévő telkét, a podbrdo („jelenések hegye“) alatt egy helyi fegyverkereskedő szabadcsapata aknavetők gyakorlóterének használta.[33]

1995. április 2-án, a püspökségen belüli egyházi konfliktus csúcspontján Ratko Perić püspököt a horvát usztasa túszul ejtette, összeverte és egy a međugorjei ferences kápolnába vitték. Fogsága csak tíz óráig tartott, mert a mostari polgármester kezdeményezésére az ENSZ védelmi csapat fegyveres konfliktus nélkül kiszabadította.[25][31][34]

Fejlemények a boszniai háború után[szerkesztés]

Nyugat-Hercegovinában maradtak UN-békefentartó csapatok a háborút követően és végre béke lett. Ante Jelavić politikus törekvései saját horvát entitás létrehozására sikertelenek maradtak, így Međugorje a Bosznia-Hercegovinai Föderációban maradt.

A háború utáni idők gyors gazdasági fellendülést hoztak. A zarándokok számára a község több ezer ágynyi szálláshelyet biztosít hotelekben és panziókban. Medjugorje az évenkénti mintegy egymillió látogatójával Bosznia-Hercegovina legtöbb szállodai éjszakáját biztosítja.

Mostar és repülőtere kb. 20 kilométerre van észak felé. Ezt 1991-ben bezárták ugyan, de már 1998-ban ismét a polgári légiközlekedés része lett, ami sok turista számára egyszerű megközelítési lehetőség. Kiépült a közutak hálózata is. Šurmanciban van vasútállomás is az Nyeretva völgy alsó szakaszán, a Ploče ésSzarajevo vonalszakaszon .[25]

2001. április 6-án a környék több, részben erőszakos tüntetés helye lett. Ezeket többek közt az ENSZ védelmi csapat intézkedése, a Hercegovačka banka helyi bankfiókjának bezárása váltotta ki. A bank biztosította a pénzügyi forgalom nagy részét Hercegovinában és rajta keresztül jutottak el a nemzetközi pénzadományok Međugorje számára. A bezárás indoka a gazdasági bűnözés volt, amely miatt a bankot átvizsgálták. A ferences rend, melyhez a helyi plébánia is tartozik, a bank részvényese volt.[35][36][37]

Neves polgárai[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Rudo Franken: Eine Reise nach Medjugorje. Bedenken hinsichtlich der Erscheinungen, Van Spijk Venlo, Antwerpen 2000, ISBN 9062165443
  • Kevin Orlin Johnson: 20 Fragen zu Medjugorje, Verax, Müstair 2001, ISBN 3909065236
  • E. Michael Jones: Der Medjugorje-Betrug. Geschichte und Fakten zu seiner Aufdeckung, Verax, Müstair 2001, ISBN 3909065198
  • René Laurentin: 14 Jahre Erscheinungen – Letzte Nachrichten aus Medjugorje: Gebet, Bekehrungen, humanitärische Hilfe. Eine stärkere Bewegung als der Krieg, 1995, ISBN 3901228284 ; Das Geschehen von Medjugorje. Eine Untersuchung (mit Ljudevit Rupčić), Graz 1985, ISBN 3907523660
  • Thomas Lintner: Der Stellenwert von Privatoffenbarungen am Beispiel der „Gospa“ von Medjugorje, Bautz, Nordhausen 2003, ISBN 388309126X
  • Thomas Müller: Medjugorje – Ein Charisma und seine Bestätigung durch das Gottesvolk, Gebetsaktion Wien 2006, ISBN 3901228594
  • Andreas Resch: I Veggenti di Medjugorje: Ricerca psicofisiologica 1998 (zus. mit G. Gagliardi), 2000, ISBN 3853820697 und Die Seher von Medjugorje, 2005, ISBN 3853820786 ; erschienen jeweils im Resch-Verlag Innsbruck
  • Ljudevit Rupčić: Die Wahrheit über Medjugorje. Miriam Verlag Josef Künzli, 1991, ISBN 3874492265
  • Stefan Teplan, Valentin Reitmajer: Maria spricht in Medjugorje: Sämtliche Botschaften der Gottesmutter. Reimo Verlag 2002, ISBN 3980581071

Referenciák[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Međugorje című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. FEDERAL OFFICE OF STATISTICS
  2. ^ a b c Bistum Mostar-Duvno: Il contesto di „fenomeno di Medjugorje“, 2009. szeptember 26. (olaszul)
  3. ^ a b c Cardinal Schönborn’s visit to Medjugorje 'not a statement,' spokesman says (Schönborn kardinális látogatása Medjugorjéban 'nem számít nyilatkozatnak,' mondja a szóvivő ), Catholic News Agency, 2009. november 16.
  4. Részletek Johannes Rothkranz könyvéből
  5. Novene zur Königin des Friedens auf medjugorje.ws.
  6. A plébánia statisztikája (Áttekintés)
  7. http://www.katolikus-honlap.hu/regi1_elemei/Page536.htm
  8. ^ a b Zenit hírügynökség: Medjugorje: 20 évvel később, a kérdések tovább megmaradnak, 2001. július 3.
  9. ^ a b Perić püspök állásfoglalásának angol fordítása, 2004. február 17..
  10. Mostar-Duvno püspöke hozta nyilvánosságra a döntést 2008. augusztus 31.
  11. Tomislav Vlašić atyát laikusnak nyilvánította az egyház, kath.net, 2009. július 30.
  12. Vatikan/Bosnien-Herzegowina: Medjugorje vizsgálóbizottság, Radio Vatikan, 2008. július 8.
  13. Bosnian Cardinal denies claims of Vatican commission for Medjugorje (A boszniai kardinális cáfolja a vatikán komisszióval kapcsolatos állításokat), Catholic News Agency, 2009.november 20.
  14. Magyar Kurír: Hamarosan a vatikáni bizottság elé lépnek a međugorjei látnokok
  15. Magyar Kurír: Befejezte munkáját a medjugorjei vizsgálóbizottság
  16. Perić püspök prédikációjának angol fordítása, 2006. június 15..
  17. Egy püspök megtiltja a pápai szónok, Cantalamessa fellépését , cikk a kath.net-en 2007. június 19-én
  18. ^ a b Medjugorje, Helységleírás a truepeace.com.au honlapján
  19. Međugorjei ifjúsági fesztivál 2007, német cikk a www.medjugorje.de lapon
  20. A Peace Marathon Međugorje honlapja
  21. ^ a b c Riedlmayer András: Zitomislici, Haverford College, dátum nélküli, az Internet Archiveban
  22. Franjo Sušac: Stećci, Turistička zajednica općine Čitluk, 2002; vesd össze ehhez még Térkép
  23. Az Informativni Centar Međugorje honlapján a helytörténet bemutatása
  24. Medjugorje a friedenskoenigin.de honlapon
  25. ^ a b c Roger Cohen: Szerbiai egyház meggátolja a pápa Belgrádi látogatását, New York Times, 1994. szeptember 6. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> elem, „jones” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  26. ^ a b Ulrike Rudberg: Esténként, mikor Maria jön. Die Zeit, 26. Juni 1987
  27. Pater Jozo Zovko a medjugorje.de honlapján
  28. Jozo Zovko, a Kathpedia által közölt életrajz
  29. Zitomislici ortodox kolostor Hercegovinában újjáépült, Kathpress, Bécs, 112/2005 jelentés
  30. Bosnia Camp Guard Convicted in Denmark, New York Times, 23 November 1994
  31. ^ a b Michael Sells: Crosses of Blood, Sociology of Religion, Wake Forest University, Winston-Salem, Herbst 2003
  32. Bojan Aleksov, Marian Apparitions and the Yugoslav Crisis, Central European University, Budapest, Juni 2004
  33. Mart Bax: Warlords, Priests and The Politics of Ethnic Cleansing, Wayne State University, Detroit, 2000
  34. René Laurentin: Medjugorje Testament, Ave Maria Press, Toronto 1998, ISBN 0969738269 , zitiert von Craig L. Heimbichner
  35. East European Constitutional Review, New York University, 2001
  36. A NATO helyzetelemzése 2001. április 18.
  37. Bíráló állásfoglalás a hercegbosna.org honlapján (2001)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Međugorje témájú médiaállományokat.